Kétszáz éves Farnad evangélikus temploma
A farnadi ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet jubileumot ünnepel: templomát éppen kétszáz esztendeje szentelték fel. A farnadi volt egykoron Esztergom vármegye egyetlen evangélikus gyülekezete; létezésükről már a 17. századból is fennmaradtak írások.
„Elődeink a sárból rakott első templomot 1789-ben építették, s nem sokkal később két harangot is szereztek. Ez a templom 1789. november 1-jén szenteltetett fel Perlaki Dávid komáromi, Szepesi Mihály oroszlányi és Boszák János fakóvezekényi lelkészek által. Azt sajnos nem tudjuk, hogy ez a templom hol állt pontosan”, fogalmazták meg a gyülekezet tagjai, majd hozzátették:
Az adománylevél a mai napig a templomban található. Az imahely alapkövét – Fabrícziusz János és Gólian András helyi lelkészek jelenlétében – 1821. szeptember 20-án tették le. A két év alatt felépített templomot 1823. november 2-án szentelték fel; új zsindelytetőzet 1856-ban került a templomra és a toronyba.”
A gyülekezet krónikájából az is kiderül, hogy 1875. július 9-én egy vihar leszakította, a földre dobta és összezúzta a tetőt, amit később újra rendbe hoztak. „1889. szeptember 4-én tűzvész pusztított a falunkban; a templomunk és az egész evangélikus sor leégett, mindössze öt ház maradt meg épen. A harangok a földre zuhantak, de nem repedtek meg; a mai napig ezek laknak a toronyban. A harangokhoz vezető ajtófélfa még ma is őrzi a lángok nyomát. A tűz valójában figyelemelterelés volt, amivel egy vérfagyasztó gyilkosságot próbáltak eltussolni.”
A történelemben számos példa található az egyházak közti viszályra, de Farnad ez alól kivétel volt.
Itt a gyülekezetek már több mint kétszáz éve élnek együtt békében és szeretetben. A nehéz időkben a gyülekezetek hívei mindig kölcsönösen segítették egymást. A templom újjáépítésére a falu lakosai gyűjtöttek, de adományával I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is hozzájárult a munkálatokhoz.
A farnadi gyülekezet sokáig Csank és Fakóvezekény leányegyházaként működött; lelkész csak havonta egyszer szolgált, az istentiszteleteket általában kántortanítók végezték, köztük például Grendel Lajos nagyapja, a Farnadon nyugvó Grendel György.
A második világháború után – első, helyben lakó lelkészként – Mikola Zoltán, 1959 és 1969 között pedig id. Kovács Lajos szolgált a gyülekezetben.
Az új lelkészlakot, amely sokáig lakatlan volt, 1971-ben kezdték építeni; első lakója Pivka Pál volt, aki 1996 és 2001 között volt a község lelkésze. Ezekben az évtizedekben virágzott a helyi gyülekezeti élet. 2020 óta Ravasz Pogányová Michaela a lelkész, aki ugyan szlovák anyanyelvű, de eleget téve a hívek igényeinek, igyekszik magyar nyelven is prédikálni.
A gyülekezethez rendszeresen az Alsószeli Evangélikus Egyházközség lelkésze, Nagy Olivér és a Piliscsabai Evangélikus Gyülekezet lelkésze, Kézdy Péter is ellátogat. (Vonatkozó írásunkat a 20. oldalon olvasható). A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház nyugati egyházkerületének püspöke, Ján Chroboň mellett természetesen ők is jelen voltak a 2023. október 8-i istentiszteleten, amely során a templom felszentelésének a kétszázadik évfordulóját ünnepelték.
Kézdy Péter az ünnep fontosságát hangsúlyozta:
Ha még régebbre tekintünk, a reformációnál is régebbi; ha pedig nem történészi-szociológiai kategóriákra tekintünk, hanem a hitünkre, akkor ez a közösség Jézus Krisztusig nyúlik vissza, Jézus Krisztusban gyökerezik.”
A farnadi evangélikus templom felszentelésének kétszázadik évfordulója alkalmából szervezett programsorozat 2022 októberében, Pásztor Ádám gitárművész koncertjével kezdődött, majd idén augusztusban – Beréni Marian szervezésében – egy jótékonysági koncerttel folytatódott. Fellépett a Katarína Bosáková és Mária Mišunová által vezetett deáki és nyitrai kórus, a sasvári bazilikában tevékenykedő orgonista, Šimek Richard, Kürthy Viktória szaxofonista, valamint Krško Roman operaénekes, akit Oláh Tamás zongoraművész kísért.
A jubileum kapcsán Nagy Olivér is megfogalmazta gondolatait. Mint mondta, egy ilyen évfordulóra legközelebb csak száz év múlva kerül sor.
Az a hely, amely Isten nagyságára, az ő hatalmasságára, ugyanakkor az ő szentségére emlékeztet bennünket. Ez a hely reménységet mutat, hogy Isten itt lakozik közöttünk.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 42. számában.
