Kávéházi délutánok
Szimpatikus kezdeményezést indított útjára a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója akkor, amikor a Sátoraljaújhely és a nagy háború című kiállítás összeállítása idején kialakítottak egy kávéházi enteriőrt, ahol heti egy alkalommal előadást tartanak. 800 forint befizetésével mindenki kávéban és süteményben, illetve egy-egy órányi értékes szellemi táplálékban részesül.
Ezidőtájt keresték meg az újhelyiek a királyhelmeci múzeumot, azzal: hozzá tudnának-e járulni valamilyen korabeli tárggyal a készülő kiállítás anyagához. A királyhelmeci múzeum Cap György, perbenyíki helytörténészhez továbbította a kérést, aki három Mailáth József- könyvet, egy korabeli képeslapot, illetve egy eredeti, Mailáthot ábrázoló fotót kölcsönzött a múzeumnak.
Miután maga is részt vett a kiállítás megnyitóján, megismerkedett e csodás interaktív lehetőségekkel felszerelt nívódíjas múzeum igazgatójával, aki felkérte: március 7-én tartson előadást városuk és a Mailáthok kapcsolatáról. Hogy azon mi minden került szóba, arról már az előadó, Cap György beszéljen!
Az előadás keretén belül szó esett Mailáth Antalról, aki Zemplén vármegye főispánja volt egykor, és keresztfiával együtt a sátoraljaújhelyi gimnázium diákja. Keresztfia, József tőle örökölte a perbenyiki kastélyt, majd ő lett a Bodrogközi Tiszaszabályozási Társulat első embere is, amelynek kezdetben ugyancsak Sátoraljaújhelyben volt a székhelye. Csak 1894-ben költöztek át Királyhelmecre.
Mailáth József lett az első világháború idején megnyílt Barakk Kórház vezetője is, ahová a frontokon megsérült katonákat szállították műtétre vagy megfigyelésre. A kórház 5000 fő befogadására volt alkalmas, konyháját és mosodáját Mailáth felesége felügyelte.
14 ilyen megfigyelő állomás volt az országban, amelyek működéséről Mailáth statisztikát is vezetett. Innen ismerhetőek a következő adatok: a Barakk Kórházban 10 014 fertőző beteg fordult meg, ebből 6 106 tífuszban, 3775 pedig vérhasban szenvedett. Összesen 3600 műtétet hajtottak végre, és itt 760 beteg, illetve sebesült halt meg.
Az intézmény működése 5 millió koronát emésztett fel. Ám, ahogyan azt Mailáth papírra vetette: „Az 1915. év végén és a következő év elején mindinkább tapasztalható volt, hogy az országban felállított megfigyelőállomások férőhelyei nincsenek eléggé kihasználva. A betegforgalom megakadt.”
A sebesültek megfigyelését Galíciában végezték. A magyar megfigyelő állomásokra már nem volt szükség, így az 1916. év első felében az állomások működése megszűnt.
Cap György azzal zárta mondandóját: örömmel tölti el, hogy Sátoraljaújhelyben is lehetőséget kapott a Mailáthok bemutatására. Még több előadásnyi anyaggal rendelkezik, és elégedetten tapasztalja, hogy van igény a történelem közös felidézésére, hiszen Újhelyben is egykettőre kialakult egy törzsközönség, őt magát pedig már máshová is meghívták előadást tartani.
