Kalonda, a középső láncszem

A falu a felvidéki magyarok által lakott sáv mértani középpontja: pontosan 250 kilométernyire esik tőle Pozsony, és ugyanennyire Ágcsernyő. Így Kalonda az 500 kilométeres magyar lánc középső láncszeme.

A község első írásos említése 1238-ból származik. A 14–16. században két falura vált szét, amelyek a török hódítás után egyesültek. Egykor apátság is volt a helységben, amelyről az 1734. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tudósítanak. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, 1938 és 1945 között újra Magyarország része lett. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették. Ennek ellenére magyar többségét napjainkig megőrizte. 2011-ben 53,7% volt a magyarság aránya, 1991–2011 között ugyanakkor kismértékű népességcsökkenés mellett, az asszimiláció révén, a szlovákok aránya 22,3%-ról 36,1%-ra nőtt. A Balassagyarmat–Ipolytarnóc–Kalonda–Losonc-vonalon a 19. század végén indult meg a vasúti forgalom, amely a mai napig szolgálja a térséget, igaz, 2003 óta a Kalonda–Rapp–Miksi–Losonc-szakaszon, a tiltakozások ellenére, a személyszállítást megszüntették. Az 1996-ban megnyitott Kalonda–Ipolytarnóc közúti határátkelőhely fontos része a régiónak, hiszen összeköti az évszázadok óta természetes régióként létező Ipoly-völgyet.

A község eredetileg sokkal lejjebb, a mostani államhatárhoz közel helyezkedett el. Ott állt első temploma, temetővel körülvéve. Amikor a templomot lerombolták, a jelenlegi helyén, a falu központjában építették fel a római katolikus templomot, melynek falaiba beleépítették az egykori Szent Imre hercegnek szentelt római katolikus templom romjait, köveit. Itt található Kalonday György vörös márványból készült sírköve. Az egykori alispán 1504. május 11-én Buda és Pest között, a Dunán való átkeléskor fulladt vízbe. A templomkertben a kitelepítettek és meghurcoltak emlékműve áll.

A 18. században két vízimalma is volt a községnek, az Ipoly árterében lévő földeken pedig egészen a ’90-es évekig folyt a zöldségtermesztés. A kalondai káposzta, paprika messze földön híres volt, mindebből mára szinte semmi sem maradt. Egyetlen család foglalkozik továbbra is fóliás palántatermesztéssel. A faluból származó ismert emberek közül kiemelendő Kovács Lajos operaénekes, Bari Jenő prímás, Simon János kántor neve, a mostani fiatalok közül Telek Attila jazzdobos és Oszagyan Zsolt ökölvívó.

A jelenről az újonnan megválasztott polgármesterrel, Papp Rékával beszélgetünk. Elmondja, hogy 2004 óta a lehetőségekhez képest az önkormányzat részéről alig történt fejlesztés. Ezt a feladatot részben a civilek vették át, így lett a településnek egy olyan palóc múzeuma, amelynek a szabadtéri színpadán évente több ezer magyart ide vonzó koncertek, rockoperák által erősödik a határtalan összetartozás érzése. De így vált Kalonda testvértelepülésévé 2006-ban a világhírű palóc falu, Hollókő is, majd általuk 2008-ban a székelyföldi Siklód és nemrég a szicíliai Pagliara, valamint az észak-spanyolországi, galegók lakta Rois. Az évek során ezek a kapcsolatok barátsággá nemesedtek, és rendszeressé váltak a találkozások.

A polgármester hozzátette, Kalonda legnagyobb tehertétele, hogy óvoda és iskola hiányában a közösség is nehezebben tartható össze. A következő évek feladata, hogy Kalonda önkormányzata megerősítse az elődök által kialakult jó hírét, gazdaságilag megerősödjön, pótolják az elmaradt beruházásokat, és megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek kellemes környezetet biztosítanak a helyieknek és a településre látogatóknak egyaránt. 

Papp Réka fiatalos lendülettel, friss energiával látott neki a munkának, és tele van tervekkel, ötletekkel. Kalondát szeretné újra élettel teli községgé varázsolni. Ehhez segítő kezet nyújt számára a képviselők csapata.

– Ebben a választási időszakban szeretnénk felújítani a ravatalozó épületét, a közterületeket, a művelődési házat és környékét, valamint az önkormányzati bérlakásokat. Lehetőségeinkhez képest segíteni fogjuk a fiatal családokat és a helyi vállalkozásokat, hiszen a 230 lakosból jelenleg is több mint egy tucat családból Nyugat-Európában dolgozik a családfő vagy az édesanya, akik hetekig, hónapokig nem látják a szeretteiket.

A polgármester fontosnak tartja az együttműködést azokkal, akik mindig is a szívükön viselték a falu sorsát, de integrálni szeretné azokat is, akik jó szándékkal viseltetnek a faluközösség iránt. Egy ilyen kis település ugyanis nem engedheti meg magának a széthúzást. Kalonda a térség földrajzi helyzetéből adódóan előnyös helyzetben van, hiszen a Hollókő–Szécsény–Ipolytarnóc–Rapp–Losonc, illetve Fülek turisztikai tengelyen fekszik, amelynek megfelelő kihasználásához már megtörténtek az első fejlesztések.

– Az ún. Malom emlékpark, a Palóc Határkereszt, a helyi néprajzi múzeum mind olyan helyszínek, ahol a kerékpáros turisták vagy a gépkocsival érkezők is szívesen megállnak. Bár ezek a fejlesztések látványosak a faluba látogatók számára, mindez anyagi hasznot sem a községnek, sem az itt élőknek nem hoz. Ennél többre van szükség a vendégmarasztaláshoz. Sajnos, minden igyekezet ellenére nem a helybéliek „kapcsoltak” elsőként, hanem a faluban ingatlanokat vásárolt idegenek, akik már kialakítottak néhány szolgáltatást. A boldogulás érdekében össze kell fogni a kalondaiaknak, és a meglevő fejlesztési terveket lépésről lépésre meg kell valósítani, mondja a polgármester, aki kiemeli, rengeteg energia lapul az itt élőkben. Ha ezeket az energiákat jó irányba tudják terelni, akkor nagy sebességgel behozhatók a lemaradások, és a közös munka nemcsak örömöt, hanem anyagi gyarapodást is hozhat a kis falu többre hivatott közösségének.

Mindent összegezve: az elsődleges szempont, hogy Kalonda megőrizze palóc jellegét, merítsen a gazdag múltjából, és úgy épüljön újjá, hogy a temetőben nyugvó ősök sírjánál tiszta lelkiismerettel állhassanak az utódok.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/11. számában)