Jó úton halad a Mocsáry Lajos Alapiskola
Aki belép a füleki Mocsáry Lajos Alapiskolába, rögtön „varázsszavakkal” találja szemben magát. „Bocsánat, köszönöm szépen, légy szíves, ne haragudj, büszke vagyok rád”….és a sort még lehet folytatni. Ebből a pár szóból is kitűnik, hogy az intézmény vezetése és pedagógusai milyen elvek mentén haladva oktatják és nevelik diákjaikat nap mint nap.
A füleki Mocsáry Lajos Alapiskola a város két magyar tanítási nyelvű intézménye közül az egyik. Néhányan úgy emlegetik, hogy a „cigány iskola”. S bár tanulóik 95%-a valóban roma, ez a kifejezés nem fedi a valóságot. Diákjaik különféle versenyeken méretnek meg és sorra nyerik a díjakat. Kimagasló eredményeket érnek el az intézmény által szervezett Hallottad-e hírét regionális népdalversenyen, az Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenyen, vagy akár a Tompa Mihály Országos vers-és prózamondó versenyen.
Természetesen, mint minden intézményben, itt is vannak problémák. A gyakori hiányzások, az iskolakerülés megnehezíti a pedagógusok munkáját.
A tanári gárda viszont, sok esetben szabadidőt nem sajnálva dolgozik azon, hogy rácáfoljanak a cigány iskola bélyegre, és diákjaikból felelősségteljes felnőttet neveljenek.
Megkérdeztük a felső tagozat néhány pedagógusát, milyen problémákkal szembesülnek leggyakrabban, és hogyan próbálnak ezekre megoldást találni.
Molnár József: Kezdő osztályfőnök vagyok, de már az első néhány hétben feltűnt, hogy a diákok otthon kevés időt töltenek az órákra való felkészüléssel, a házi feladat megírásával. Emiatt óra elején és végén is sokat ismétlek velük, így több marad meg a fejükben a tananyagból.
Van, hogy a tanítás végén a gyengébb diákokkal külön is foglalkozom, együtt írjuk a házi feladatot.
Természetesen ez a probléma nem érint mindenkit, de akire érvényes, azzal igenis külön kell foglalkozni.
Fukács Csilla: Nekem idén kilencedikeseim vannak. Ötödikben nálunk is a tanulás volt a legfőbb probléma, de mostanra, mivel érett fiatalok lettek, a szexuális nevelésre fektetünk külön hangsúlyt.
Együttműködünk a zólyomi prevenciós központtal, akik felvilágosító előadást tartanak lányoknak és fiúknak egyaránt.
Az osztályfőnöki óra keretében is szinte csak ez a téma, hisz már nagyobb az érdeklődésük a másik nem iránt, ezért sok kérdés felmerül bennük, de otthon nem merik megbeszélni, ezért az iskolában kapnak rá választ. Hál’istennek teljesen nyitottan tudnak kommunikálni, ezért mindenképpen pozitív irányba haladunk.
Soós Erika: Az osztályomban több a szociálisan hátrányos helyzetű diák. Úgy vettem észre, hogy a családjukon belül nincs meg az a személy, aki meghallgatná őket. Ezért én vagyok az, akivel meg tudják beszélni a problémájukat, akitől a kérdéseikre választ kapnak. Az iskola ez esetben másodlagos családként, az osztályfőnök pedig tanácsadóként is funkcionál.
Gál Zsuzsanna: Több éve nevelési tanácsadóként is dolgozom az iskolán. Hetedikes koruktól kezdve sokat beszélgetek a diákokkal, ki hol szeretné folytatni a tanulmányait, mit szeretne elérni élete folyamán. Javarészük a nyolcadik évfolyamban már rájön, hogy ha szeretnének érvényesülni az életben, ahhoz tovább kell tanulniuk. Legtöbbjük szakközépiskolába készül, hogy szakmát kapjanak a kezükbe. A legkedveltebb szakok az asztalos, az autószerelő, a fodrász. Viszont a továbbtanulásban a szülőnek is fontos szerepe van.
„A szülőket két csoportra osztanám- veszi át a szót Kotlár Ildikó, igazgató- Van, aki szeretné, hogy gyermeke továbbtanuljon, és van, aki ezt nem igazán támogatja. Utóbbi főként a szegény és hátrányos helyzetű családokra érvényes. A romáknál ugyanis hagyomány, hogy a lányok 15 évesen férjhez mennek, 16 évesen gyermeket szülnek, számukra ez a természetes. Ők is így nőttek fel, és úgy vélik, gyermekeiknek is ezt az utat kell folytatni”.
Az odafigyelés, a felvilágosító órák, az osztályfőnökkel való bizalmi kapcsolat és az inkluzív oktatás eredményei már láthatók, viszont továbbra is gondot okoz a rengeteg hiányzás és az iskolakerülés.
„Ezt a problémát családlátogatással próbáljuk orvosolni. Ilyenkor látjuk testközelből, hogyan élnek ezek a gyerekek. A háttérben sok befolyásoló tényező megbújhat. Pl. nincs hol lakniuk, nincs pénzük az utazásra, otthon kell segíteni, stb. Ezért a szülőkkel közösen próbálunk megoldást találni”- magyarázta az igazgató, hozzátéve: a szociális terepmunkásokkal is szorosan együttműködnek.
„Ahhoz, hogy még jobb eredményeket tudjunk felmutatni, kisebb létszámú osztályokkal kellene dolgoznunk, hogy minél többet foglalkozhassunk a tanulókkal. Valamint az asszisztensekből is hiány van, pedig nagy szükség lenne a segítségükre. Jelenleg három asszisztens foglalkozik a diákokkal, de még ugyanennyi kellene”- mondta az igazgató.
Kotlár Ildikó az inkluzív oktatás szükségességét is kiemeli. „A gyerekek nagy szeretettel járnak ezekre a szakkörökre, és közben az iskolánk is szépül. A fiúk legutóbb osztályokat festettek, padokat újítottak, a lányok pedig főznek, háztartási és gyermeknevelési alapismereteket szereznek.”
