2018. október 31., 19:31

Játszva tanulták a régi mesterségeket a pozsonyeperjesi gyerekek

Az őszi szünet második napján, október 31-én hagyományőrző kézműves délelőttöt tartottak az eperjesi kultúrházban. A gyerekek lelkesen morzsoltak, szőttek, agyagoztak és még több más tevékenységet is kipróbáltak.

hagyományőrző kézműves délelőttre
Médialapozó
Fotó: Szabados Kati

Az iskolai szünet azon napjain, mikor a felnőtteknek még munkába kell menni, sokszor gondot okoz a gyerekek elhelyezése. A Pozsonyeperjesi Polgári Társulás évek óta szervez a községben játszóházakat az ilyen napokon. A célközönségük az alsótagozatos gyerekek, de az idősebbek is szívesen látják. Október utolsó délelőttjén is csaknem 50 érdeklődő gyermek kereste fel a kultúrházat, hogy ott asztaltól asztalig haladva belekóstoljon a régi mesterségek ízébe.

Rebro Ágota, a Pozsonyeperjesi Polgári Társulás elnöknője elmondta, hogy kizárólag természetes anyagokat felhasználó kézműveseket hívnak foglalkozásvezetőnek a játszóházaikba, ahogyan a nagy népszerűségnek örvendő kézműves táboraikba is. Az október végi kézműves délelőttöt a társulás az önkormányzattól és a Kulturális Alapból nyert támogatásból tudta megvalósítani.

Fotó:  Szabados Kati

Hét helyszínen folyt a munka, pontosabb kifejezéssel élve, a játszva alkotás. Bakáról két kézműves is érkezett: Zsemlye Melinda a nemezelés fortélyaira tanította a gyerekeket, míg Krascsenits Piroska állandóan forgó korongjáról formás agyagtálak serege került le. Czajlik Katalin irányításával az őszi színvilág harmóniáját tükrözték a gyerekek szalvétatechnikával készült képei. Az Alsószeliből érkezett Szomolai házaspár, Adrianna és László állandó vendégei a mátyusföldi és csallóközi kézműves gyermekfoglalkozásoknak. Irányításuk alatt a gyerekek a képzőművészeti technikák sok fajtáját elsajátíthatják. Az asztalukon a papír, fa és gipsz mellett halomban állt a csuhé, a kukorica és a napraforgó. A gyerekek, ha Kukorica Jancsit szerettek volna készíteni, előbb le kellett morzsolniuk a kukoricát, fa alapzatot kellett kalapálni (igazi szöggel és igazi kalapáccsal) a kukoricacsőre, nyírni kellett a kalapot, ragasztani az apró kukoricaszemeket, a napraforgó magot és a szöszt.

A következő asztalnál ugyancsak a kezecskék finommotorikája fejlődött. Ágh Erzsébet a kosárfonást mutatta meg a gyerekeknek, akik nagyon kitartóan, akár egy órán keresztül is képesek voltak figyelni arra, hogy a vesszők a megfelelő irányba kanyarodjanak.

Nagy sikere volt a szövőszéknek is. Sorakoztak a kicsik, csakhogy odaülhessenek, és szőhessenek egy darabka szőnyeget maguknak. Ezt a foglalkozást Nagy Mária mutatta be, aki a közeli Töbörétéről érkezett. Máriának nem főfoglalkozása a szövés, kedvtelésből teszi. A gyermekei az egyik naszvadi nyári táborból egy kis szőnyegecskével állítottak haza, amelyet maguk szőttek. Ez annyira megtetszett édesanyjuknak, hogy elhatározta, ő is megtanulja ezt a mesterséget. „Mindig szerettem a fonalat, sokat kötöttem azelőtt. Kipróbáltam, sok mindenre valójában magamtól jöttem rá“ Azt mondja, nagyon egyszerű a szövés, ha az ember megtalálja benne a rendszert. Rutint akkor szerezhet, ha nagyon sokat sző. „Én nagyon sokat szövök, mert engem megnyugtat.“ Nagy Mária főállásban matematika szakos tanár, de szerinte minden nőnek ki kellene próbálnia a szövést. „Nem véletlen, hogy régen a nők szőttek, ez nekik van kitalálva.“ Oda is ültek néhányan a szövőszék elé a felnőttek közül is, de ez a nap a gyereké volt, hát inkább átadták a helyüket a lelkes kicsiknek.

hagyományőrző kézműves délelőttre
+21 kép a galériában
Megosztás
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.