Ipolysági Szent István-napok, harmadszor
Az ipolysági magyar szervezetek 2019. augusztus 16–18. között immár harmadik alkalommal szervezték meg a Szent István-napokat.
Az Ipoly menti települések lakóit öntudatában erősíteni vágyó, ingyenesen látogatható rendezvény az előző két alkalommal is színes és változatos programokkal várta az érdeklődőket. A városháza színháztermének pódiumán fellépett már az Ismerős Arcok zenekar, valamint Ferenczi György és a Rackajam, előadást tartott Dráfi Mátyás főszereplésével a Teátrum Színházi Polgári Társulás és a Boráros Imre Színház, továbbá Bán Mór író is tiszteletét tette.
Az ez évi rendezvénynek a helyi Sendergő Gyermek Néptánccsoporttal közösen színpadra lépő Gereben zenekar pénteki táncháza adta meg az alaphangot.
Ahogy az idei köszöntőjében a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője, Pálinkás Tibor elmondta, hagyománnyá vált, hogy a Szent István-napok rendezvényeinek látogatói minden alkalommal megtekinthetnek egy kiállítást, amely valamilyen módon kötődik a Szent István-napok szellemiségéhez és témaköréhez. Első alkalommal Kárpát-medencei magyar nemzetiségű kortárs művészek állítottak ki Boldogasszony tematikában, tavaly pedig a Hommage a Esterházy János elnevezésű tárlatanyagot mutatták be.
A közönség ezúttal a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum által készített magyar és angol nyelvű kiállítást tekinthette meg, ami – az egész Kárpát-medencét bejárva – II. Rákóczi Ferencnek és a Rákóczi-féle szabadságharcnak a legfontosabb eseményeit hivatott bemutatni.
A szervezők azért választották Rákóczi korát témának, mert a 2019-es esztendő II. Rákóczi Ferenc emlékéve, s az idén van erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója is.
„Egyrészt fogadta a követséget Kassa kapitulációjával kapcsolatban, másrészt itt kapta meg a hivatalos okiratokat arról, hogy Erdély fejedelmi székének elfoglalására szólították” – foglalta össze az uralkodó emlékirataiból is idéző Pálinkás Tibor II. Rákóczi Ferenc ipolysági tartózkodásának legjelentősebb mozzanatait.
A kiállításmegnyitó fő szónoka a Rákóczi-emlékév Testület elnöke, Gaal Gergely volt, aki hangsúlyozta, hogy
II. Rákóczi Ferenc a keresztény hitét mélyen megélő személyiségével is példát mutat nem csupán számunkra, hanem bármely politikus, így Európa vezetői számára is.
„Képes volt arra, hogy összefogja a különböző vallási felekezetekhez tartozó magyarokat, az egész nemzetet a jobbágytól az arisztokratáig, sőt a Kárpát-medencében élő más-más nemzetiségeket is azért, hogy az akkori Magyar Királyság szabadságát visszaállítsák” – fogalmazta meg a politikus, majd hozzátette: „A Rákóczi-szabadságharcot követő évszázadokban is mindig meg kellett küzdenünk a szabadságunkért, és bizony most is vannak ezzel kapcsolatban feladataink. Ugyanakkor Rákóczi Ferenc és a Rákóczi-szabadságharc arra is emlékeztet minket, hogy a nehéz helyzetekben mindig voltak olyan vezetőink, akik össze tudták fogni a nemzetet, akik irányt tudtak mutatni a magyarság számára.”
A kiállítás ünnepélyes megnyitója után, amit Híves Boglárka énekkel, Híves István pedig furulya- és klarinétjátékával színesített, a maroknyi emlékező közösen vonult át a Honti Múzeum homlokzatán 2014-ben felavatott Rákóczi-emléktáblához.
A programsorozat vasárnap ünnepi szentmisével folytatódott, ami után megkoszorúzták a Szent István-szobrot; 19 órakor pedig a Kacsó Hangával és Berecz Istvánnal kiegészült Muzsikás Együttes adott koncertet az ipolysági városháza színháztermében.
„Befejeztetvén az értekezlet Gyöngyösön, seregemmel rövid menetekben Vihnye felé közeledtem, melynek fürdőit egészségem helyreállítására használni akarám. Néhány napig Ságon (Ipoly-Ság) időztem, a hol gróf Veteránit fogadám, ki a kassai capitulatio jóváhagyása végett jöve hozzám. E helyre az erdélyi rendeknek ünnepélyes küldöttsége is érkezett udvaromba, a megválasztatásomról szóló oklevelet hozván; utasítása volt engem annak elfogadására bírni s kérni, hogy mentűlelőbb mennék Erdélybe az ország kormányát átveendő. E követség három nemzetből, t. i. magyarokból, székelyekből és szászokból, s a törvényesen bevett négy vallásfelekezetből: t. i. katholicusok, kálvinisták, lutheránusok és socinianusokból állott.”
