Igyunk együtt muzslai bort!
Ezzel a szlogennel népszerűsítik bortúrájukat a muzslai borászok. A rendezvényen nincsenek fellépők, nem hívnak koncertzenekart. A muzslai szőlőhegyre kizárólag a finom borok és a szíves vendéglátás miatt látogatnak ki évről évre egyre többen.
Szinte a szőlőhegy lábánál rögtön Mészáros Béla pincéje hívogat, aki hatfajta szőlőből készült bort kínál. Elmondja, a pincét nagyapja építette 1936-ban és a szőlő iránti szeretetét is ősei oltották belé.
„A muzslai szőlő olyan kitűnő, hogy a belőle készült bort elrontani is művészet” – mondja nevetve. Kifejti, a szőlőhegy déli fekvésű, egész nap éri a napfény, dél felől a Gerecse hegység határolja, közte folyik a Duna. Ez olyan különleges mikroklímát teremt, hogy a szőlők különlegesen jóízűre érnek. A filoxéra után általános volt errefelé a mézesfehér borszőlő, majd a 60-as éveben kezdtek el 3 emblematikus fajtát termeszteni: olaszrizlinget, leánykát, vertelényit. A rendszerváltás után rengeteg szőlőfajta megjelent a szőlőhegyen, mivel a klímahatár egyre északabbra tolódik.
A szőlőhegy kissé borzongató történelmű helye a Sutyu-völgy, ahol a II. világháború 3. legnagyobb tankcsatája zajlott. Mészáros Béla édesanyja, Mária néni meséli, tele volt a völgy hullákkal, döglött lovakkal, főleg orosz katonák lelték ott halálukat, minden pince bunker is volt egyben. Szinte minden gazda elmondja, évente több akna és ágyúgolyó is a felszínre kerül.
Szórád Anikó és Szabó Tibor egy párt alkotnak, együtt működtetik a Szabó borászatot. Gyerekkoruk óta foglalkoznak borral. Anikó elmondja, a bortúra napján várják a barátokat, ismerősöket, mindenki egyen-igyon, a bevételre nem néznek. „Bár Tibor a szakmáját illetően szőlész-borász, inkább a szőlőt értékesítjük. Kevés bort készítünk, mert nagy gond eladni és évről évre csak rosszabb a helyzet. Én főleg címkézek, palackozok, kupakozok” – sorolja Anikó.
Mészáros Henrietta, a szervezők egyike a H&V pincészet tulajdonosa. „A név azt jelenti, Heni és Viktor pincéje, én vagyok Heni, a borász, a párom pedig Viktor, a szőlész” – mutatja be magukat a mosolygós fiatalasszony. Elmondja, ők is hegyközségi tagok és ezt a polgári társulást 2010-ben azért alapították, hogy a muzslai szőlészeket, borászokat kicsit összefogják, tömörítsék. 7-8 éve kezdtek el azon gondolkodni, hogy jó lenne valamilyen boros rendezvényt szervezni ezen a különlegesen jó termőhelyen.
„Hogy minőségi szőlő terem errefelé, az kétségtelen, hiszen a legtöbb kis-kárpátoki borászat innen vásárolja fel a szőlőt, sok rangos borversenyt nyertek már muzslai szőlőből készített borokkal” – említi Henrietta.
Első próbálkozásuk hat éve a fröccstúra volt, amit meg se hirdettek, csak barátok adták szájról-szájra. Azt próbálták felmérni, mennyien hajlandók ebben részt venni. Rendeltek szüttyőket, poharakat, borjegyeket. Sajnos az esős időben ez gumicsizmás programra sikeredett, ennek ellenére közel hatvanan megjelentek. Megegyeztek, folytatni fogják.
„A tagok közül talán én fordultam meg a legtöbb borfesztiválon, láttam a hibákat. Majdnem mindenütt valamelyik celebre, jó nevű zenekarra alapoznak, akik odavonzzák az embereket, nem magára a borra. Mi, hegyközségi gazdák megegyeztünk, másként csináljuk és a borra koncentrálunk. Már harmadik éve hirdettük nagyszabásúbbra a rendezvényt, és az időjárás is mellettünk van. Az idén és tavaly is pont a bortúra napja volt az első meleg nyári nap. Tavaly több mint háromszázan voltak, az idén még többre számítunk. A bortúrán több mint 3 kilométert meg lehet tenni, hiszen rengeteg dűlő van erre felé és 16 borász van nyitva” – sorolja a bortúra kapcsán a szervező.
Borvák Imre, a Borvák pincészet alapítója nem egy pepecselő ember, náluk a bort a lánya és a neje készítik. A gazda büszke 1838-ban épült pincéjére, melyet vásárolt.
„Azt is mondhatnám, a pince talált rám. Jöttem le a hegyről és a gazdája mondta, eladó. Megnéztem belülről, találtam benne egy rózsás ládát, benne olyan főkötővel, amilyet még dédnagymamámék hordtak. Ezt meglátva, el is döntöttem megveszem. Átépítettem, átalakítottam, természetesen meghagyva mindazt, ami még a régi pincéből megmenthetőnek bizonyult. Érdekes az ajtaja, amely nagyon alacsony, szoktam is mondani, befelé alázattal, kifelé négykézláb ”– mondja a gazda jókedvűen. A pincegalériában állandó kiállítás keretében Gróf Lajos muzslai festőművész képei is láthatók.
A délután folyamán egyre csak gyűltek az emberek, estére pedig már vidám nótaszó hallatszott mindegyik nyitva tartó pincéből.
