Hűséggel a katedrán
A pedagógusi hivatás részben az ismeretek átadásáról szól, ezzel együtt azonban egy közösség szellemi gerincének megteremtéséről is. Az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola korábbi igazgatója, Lendvay Tibor, aki 2026 októberében töltötte be 75. életévét, egész életében ehhez mérten tevékenykedett; évtizedeken át csendes alázattal, mégis rendíthetetlen határozottsággal szolgálta a felvidéki magyar oktatásügyet.
Az 1960-as évek végén az ipolysági gimnázium padjaiban ülve dőlt el Lendvay Tibor sorsa. Mint ahogy sok fiatal, ő sem találta meg azonnal a végleges ösvényt: vonzotta az újságírás világa, ám ez akkoriban elérhetetlen célnak tűnt számára. A sors egy meghatározó pedagógus, Korpás tanár úr személyén keresztül terelgette; ő szerettette meg vele a magyar nyelvet, s a német nyelv iránti érdeklődése is korán kibontakozott. Végül a pedagógusi pálya mellett tette le a voksát, tanulmányait pedig a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán végezte, ahol 1974-ben szerzett magyar–német szakos diplomát.
Nagydaróctól Ipolyságig
Pályáját 1975-ben a Losonci járásban, Nagydarócon kezdte. A helybéli kisiskola családias légkörével és bensőséges közösségével ideális terepet biztosított a kezdeti szárnybontogatáshoz. Két év elteltével azonban Fülekre szólította a kötelesség, ahol egy nagy iskolában kellett helytállnia. Bár a környezet hatalmas változást jelentett a kis daróci intézmény után, a befogadó kollégák segítségével hamar otthonra lelt. A Nagydarócon és Füleken eltöltött másfél évtized meghatározó felkészülési időszaknak bizonyult a későbbi, rendszerváltás utáni kihívásokra.
Lendvay Tibor generációjának osztályrészéül jutott az a történelmi tapasztalat, amely két teljesen eltérő politikai rendszeren ível át. Ahogy ő maga is visszaemlékezett, a rendszerváltás előtti időszakot a szürke, egyhangú, minden évben szinte formára „vágott” tanévek jellemezték. 1989 után viszont hirtelen átalakult a világ: az iskolák is zajos, tevékeny, nyüzsgő közösségekké váltak. Ez a korszak izgalmas, tartalmas, de egyben rendkívül küzdelmes éveket hozott a pedagógusok számára.
A fordulópont 1990-ben érkezett el életében, amikor visszatért szülővárosába, Ipolyságra. Itt további huszonöt évet töltött elhivatott pedagógusként és iskolaigazgatóként. Vezetése alatt az intézmény a stabilitás, a szakmai minőség és a hagyományőrzés bástyájává vált, ahol a modern kor elvárásai harmonikusan ötvöződtek a múlt tiszteletével.
Közéleti és szerkesztői munka
Lendvay Tibor soha nem elégedett meg csupán az iskola teremtette feladatokkal. Magyar pedagógusként és felelősségtudatos értelmiségiként mindig nyitott szemmel járt a világban, és küldetésének érezte a kisebbségi sors jobbítását. Gyermekkori álma, az újságírás sem veszett el: 1992-ben útjára indította a Honti Lapokat, majd 2000-ben kiadta a Lévai járás regionális lapját, a Pedagógust, amelyből később a Pedagógusfórum fejlődött ki, s amelynek négy éven át volt a szerkesztője.
A szellemi munka mellett a szervezőerő is fűtötte: alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, ráadásul egyedülálló módon két járásban is betöltötte a területi választmányi elnöki tisztséget: 1990-ben a Losonci, majd 1993-tól több mint két évtizeden keresztül a Lévai járás területi választmányának élén dolgozott. Emellett a Pongrácz Lajos Társaság elnökeként aktívan részt vett a Magyar Közösségi Ház 2002-es létrehozásában is.
A Honti Pedagógusok Találkozóján elhangzott beszámolóiban folyamatosan elemezte a régió kulturális és oktatási helyzetét, valamint az asszimiláció árnyoldalait. Ezek a jelentések nem csupán adatok halmazai voltak, hanem határozott figyelemfelhívások a szülőknek, a pedagógusoknak és a politikusoknak. Lendvay mély meggyőződése volt, hogy a közösség megmaradásáért a helyi értelmiségnek kell a legtöbbet tennie. Különös aggodalommal figyelte a szórványvidékek sorsát, megjegyezve, hogy ha a folyamatok nem fordulnak meg, hamarosan az Ipoly mente is erre a sorsra juthat.
Pályatársak és kollégák elismerése
A jubileumához érkezett pedagógust a kollégák és a pályatársak is egyöntetű elismeréssel méltatják. Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője a Honti Lapok hasábjain így emlékszik a közös évekre:
Tibor sosem szeretett feleslegesen szót csépelni, de amikor a vita eltévedt, rövid, bölcs és stratégiai meglátásaival mindig visszaterelte a medrébe. Lokálpatriotizmusa áthatotta az egész munkáját.”
Andruska Csilla, a lévai Juhász Gyula Alapiskola korábbi igazgatónője 2007-ben váltotta Lendvay Tibort a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Lévai és Nagykürtösi Területi Választmánya elnöki székében. Szavai szerint Lendvay „lekenyerezhetetlen, a mindenkori hatalomnak ellenállni képes, őszinte, szellemében független ember”, aki értékeket teremt és őriz.
Révész Angelika, az ipolysági tanügyi hivatal vezetője úgy fogalmazott, hogy Lendvay munkásságát mindvégig a megingathatatlan értékrend és a mélyreható szakmaiság irányította, a felvidéki és ipolysági magyar oktatásügy egyik legmeghatározóbb, leghitelesebb szakembereként, a magyar nemzetiségi pedagógia igazi bajnokaként, akinek élete és munkássága a ma aktív iskolavezetők számára is zsinórmértékül szolgálhat.
Lendvay Tibor életútja azt bizonyítja, hogy a pedagógusi hivatás nem ér véget a katedra elhagyásával; a szülőföld iránti elkötelezettség, a közösségért végzett csendes, generációk jövőjét megalapozó kitartó munka folytatódik.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/45. számában.
