Hozd a csapatot, mi hozzuk a várat!

Ezért mihelyt a kolozsvári informatikai szakirányú gimnáziumban leérettségizett, odahagyva gyermekkora színhelyét, a Sárospataki Református Teológiai Akadémián folytatta a tanulmányait. A tanulmányok  befejezését követően  megnősült, és egy rövid Ung-vidéki tartózkodás után 10 éven át a Kassa-vidéki Alsólánc, Felsőlánc, Buzita és Reste gyülekezetében teljesített lelkészi szolgálatot. A Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) országos alelnöke lett, missziós táborokat, ifjúsági hétvégéket szervezett. Autóbuszra, kamionra is jogosítványt szerzett, hogy a felszerelések szállításában segíthessen.

Azután egyszer csak újra szerelmes lett. Ezt elmondta a feleségének is. Bár sejtette, hogy kénytelen lesz feladni szeretett hivatását, mégis a szívét követve elvált. Mivel szerelme is teológus volt, úgy döntöttek: mindketten önként leteszik a palástot. Nagy meglepetést, már-már botrányt is okozva ezzel a lépéssel.

Nem volt egyszerű eldönteni, hogyan tovább. Hiszen Gergőnek három gyereke született, akiket nagyon szeretett, ma is remek velük a kapcsolata, és természetesen tovább kívánta támogatni őket. Ugyanakkor a semmiből kellett második feleségével az új életüket felépíteni. Elköltöztek Kriszti édesanyjának egykori házába, Csarnahóra, és kamionozni kezdtek. Bár tudták, mit szeretnének csinálni, ám ennek a megteremtéséhez pénzre volt szükségük. Először egy hazai fuvarozó cég alkalmazta Gergőt, miközben Kriszta is megszerezte a jogosítványt kamionra.

Első alkalommal hat hónapot töltöttek árufuvarozással, és megtapasztalták, hogy szlovák cégben dolgozni nem éri meg, legközelebb már Németországban kerestek munkáltatót. Végül sikerrel jártak, és 19 hónapot dolgoztak le folyamatosan. Ekkor már összejött az az összeg, amelyből a tervüket valóra válthatták. Hogy pontosan miről van szó, azt már Gergő mondja el.

Amikor a gyerekekkel táboroztunk, azt tapasztaltam, hogy nagyon szívesen játsszák a méta játékot, illetve a számháborút. Csakhogy sokszor került sor vitára a gyerekek között, ez adta számomra az ötletet: csináljuk meg az újszerű változatát, és a számítógépes vezérlés megoldja a bizonytalanságokat. Tehát a számítógépek világában ötvöztük a hagyományosat a modernnel úgy, hogy hang- és fényeffektusok is segítik a játékosokat.  Az online világ korszakában nagy a hiány az embereket valóságosan összehozó, megmozgató, értékesen szórakoztató, közösségformáló lehetőségek terén.

Két miskolci egyetemistát, egy informatikust és egy villamosmérnököt kértünk fel arra, hogy segítsék megvalósítani az elképzeléseimet.

2015-ben elkészült az egyik játék prototípusa, amely a Bombios nevet kapta.

A márkanevet le is védtük. A kivitelezéssel összefüggő kiadás ismét csak lenullázott bennünket, így újra kamionozni kényszerültünk. Az elmúlt években összesen 4 évet töltöttünk az országutakon. Közben a játékunkról készült két kisfilm, animáció, megszületett a bombios.hu honlap, amelyen minden információ megtalálható.

Megépítettük a pályát, amelynek az összerakása 4-5 órát is igénybe vehet, de aki szeretné kipróbálni, annak Európán belül bárhová elszállítjuk. A játék nem eladó, csak bérelhető. Eddig elsősorban iskolákban mutattuk be: Szepsiben, Bodroghalmon, Hajdúböszörményben, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon. De láthatták már többek között Zselízen, a Martfeszten, Budapesten a KÁRPÁTEXPOrton, vagy a Rákóczi Szövetség táborában.  El tudom képzelni, hogy szállodák és panziók vendégei is szívesen játszanák a játékot, sőt a falunapokon is népszerű lenne, nem utolsósorban pedig céges rendezvényeken. Időközben már a második játékunk is elkészült, bár az még némi fejlesztésre szorul.

Gergő egyébként, aki a kamionos élményeiről írt egy mesekönyvet (Kamion Kamill kalandjai címen), most a villanyszerelői szakmát tanulja, miközben van egy tanítóképzős diplomája is. Sokoldalú tehetség, aki a játékból akár olyan televíziós vetélkedőt is el tudna képzelni, amely végre nem külföldi ötlet, hanem magyar találmány. Ha csak a megélhetésre gondolnának, akkor a négy év alatt keresett összegből már kényelmesen élhetnének egy hazai munkahely mellett, ám ők elsősorban a felvidéki magyar közösségeket szeretnék hosszabb távon támogatni magyar identitásuk és keresztény hitük megőrzésében és kiteljesítésében.

Számunkra a 2020-as esztendő ismét rendhagyónak ígérkezik, hiszen márciusban várjuk első közös gyermekünk megszületését. Ha a játék Szlovákiában vagy Magyarországon nem tart érdeklődésre számot, akkor ismét Németországba kell mennünk, ott fogok munkát vállalni. Természetesen ezúttal nem kamionban gondolkodom, hiszen a család erre már nem ad lehetőséget, de a játék népszerűsítését is ott kell folytatnom – mondja Kása Gergely.    

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/46. számában.