Honismeret két keréken, 45 éve

2020. augusztus 8., 12:43
Fábián Gergely

Negyvenöt évvel ezelőtt indult a Honismereti Kerékpártúra (HKT), amelynek résztvevői az elmúlt közel fél évszázad alatt keresztül-kasul bejárták szülőföldünket, megismerve annak értékeit, érdekességeit. A napokban a keleti országrésszel ismerkednek, Gömörtől Zemplénig és Ungig. Köteles Lászlóval, a Csemadok alelnökével, a kerékpártúra egyik szervezőjével beszélgettünk.

Először is idézzük fel a kezdeteket! Hogyan indult a kerékpártúra?

A ’68 utáni normalizációs lendülettel az akkori hatalom igyekezett az önálló civil kezdeményezéseket eltompítani, megszüntetni. A nagyon sikeres nyári ifjúsági táborok nem kaptak engedélyt, többféle hivatkozással. 1975-ben a prágai Ady Endre Diákklub nyári ifjúsági tábort akart szervezni, de a válasz az volt, hogy „politikai-higiéniai okokból” nem engedélyezik. Viszont volt egy lehetőség ezt megkerülni. A szigorú higiéniai előírások két nap után léptek életbe, ha előbb helyszínt vált a tábor, akkor újraindul az óra, nem kell betartani a szigorú előírásokat. Pozsonyeperjesen volt az első táborhely, Párkány felé indultak. A résztvevők, elsősorban prágai és pozsonyi főiskolások, menet közben rájöttek, hogy milyen szép módja ez a szűkebb szülőföldünk megismerésének. A túra annyira sikeres volt, hogy a befejezésekor rögtön megszületett a határozat, ezt folytatni kell! Az elképzelés sikerét mutatja, hogy a túra megélt 45 évet. Igaz, voltak pillanatok, amikor felmerült, hagyjuk abba, például a rendszerváltáskor, amikor azt hittük, a demokrácia majd megold mindent. Kiderült, hogy nem. Egyébként 1990-ben, amikor úgy volt, hogy nem fogunk több túrát szervezni, megkértem a barátaimat, hogy menjünk fel a Szepességbe, addig ugyanis csak az etnikailag magyar területeket jártuk be. Ezen a túrán több mint 60-an vettük részt, tehát világossá vált, hogy továbbra is van rá igény.   

Miért épp a biciklit választották?

1975-ben az akkori diákok pénzügyi helyzete nem engedett meg mást, csak a gyaloglást, vagy a kerékpárt. Mint kiderült, ez erre az egyik legjobb eszköz, az ember nem megy túl gyorsan, tehát meg tudja ismerni a tájat, mégis jelentős távot be tud járni. Úgyhogy meggyőződésem, ez a környezetkímélő jármű a legjobb eszköze a szülőföldünk megismerésének. Személy szerint csak ajánlani tudom a politikai élet ambiciózus szereplőinek, hogy csatlakozzanak hozzánk, mert ezen keresztül lehet igazán megismerni azokat az embereket, akiket ők – legalábbis szóban – próbálnak képviselni.

Honismeret  két keréken, 45 éve

Mennyire befolyásolta a koronavírus az idei túrát? Hogyan alakul a részvétel?

Jelentősen befolyásolta. A jelenlegi útvonal a hatodik verzió, hatszor kellett átdolgozni a tervet. Emellett amikor a vírushelyzet komolyabbra fordult, a szokottnál kevesebben jelentkeztek. Akkor vagy húszan megegyeztünk, nem hagyjuk, hogy félbeszakadjon egy ilyen, 45 éves múltra visszatekintő honismereti rendezvény. Aztán, amikor elkezdődött a megvalósítás, egyre többen jelentkeztek. Mostanra túllépte a 60-at a résztvevők száma.

Honismeret  két keréken, 45 éve

Mi fér bele a hatszor módosított útvonalba?

Az utóbbi öt év koncepciója, hogy bejárjuk a valamikori Felső-Magyarországot, a jelenlegi Szlovákiát és Ukrajna egy részét. Öt évvel ezelőtt elindultunk a morva határtól, bejártuk a Duna mentét, Csallóközt, Mátyusföldet, a Garam mentét, eljutottunk Zólyomig, megnéztük a bányavárosokat, elmentünk az Ipoly torkolatáig. Tavaly Nógrádtól Gömörig jutottunk el, az idén pedig Gömörtől egészen a Tisza folyásáig kerekezünk, a történelmi Zemplénig, Ungig.
Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy egészen Vereckéig megyünk, de a jelenlegi járványügyi helyzetben ez nem reális. Kassa megye határától, Beretkéről indultunk, Gombaszögön keresztül eljutunk a Csermosnya völgyébe és a Szádelői-völgybe, a Bódva völgyébe. Tisztelgünk egy szellemi vezetőnk, Fábry Zoltán előtt, meglátogatjuk stószi emlékházát is. Természetesen egy honismereti rendezvényből Kassát sem lehet kihagyni. Ezután átmegyünk a határon, Magyarországra, majd visszatérve bejárjuk a Bodrogközt és az Ung-vidéket.

Önnek van kedvenc útvonala?

Azt szoktuk mondani, hogy a kerékpártúra olyan, mint az első szerelem: az elsőhöz viszonyítunk mindent. Én először az 5. HKT-n vettem részt, a Mátyusföldön, s a mai napig is köszönettel tartozom azoknak, aki szervezték és részt vettek rajta. A másik kedvencem a Szepesség, amely mindig is szerelmem volt.

Honismeret  két keréken, 45 éve

Milyen a résztvevők összetétele? Kinek szól ez a túra?

Eredetileg ez főiskolás rendezvény volt, aztán mások is csatlakoztak. Az eredeti generáció még mindig ragaszkodik hozzánk, az idei túrán is vannak olyanok, akik már 45 évvel ezelőtt is részt vettek rajta, s azóta a gyermekeik, unokáik is csatlakoztak. Igyekszünk mindenkit megszólítani, volt már résztvevőnk Magyarországról, Erdélyből, Ausztriából, Kárpátaljáról is. A túrán bárki részt vehet, a legkisebbektől a nyugdíjasokig. Olyan távokat választunk, ami mindenki számára legyőzhető, de nem tehertétel, inkább kellemes szórakozás.

Mire számíthatnak az érdeklődők a következő évfolyamok során? Milyen terveik, céljaik vannak?

Az elmúlt években meghatározó volt a szervezők személye. Azt szeretnénk, hogy az idei túra egy váltás legyen, átadjuk a stafétabotot – vagy biciklikormányt – azoknak, akik ezt felvállalják. Reméljük, hogy lesz folytatása ennek a mára már háromgenerációssá vált rendezvénynek. 

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/32. számában)

Kövesse facebook oldalunkat is!