Hitelesen kell szolgálni

Horváth Szomolai Andrea 2019. június 08., 16:57

A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyedüli felvidéki származású, magyar nemzetiségű lelkészeként szolgál a mátyusföldi Alsószeliben Nagy Olivér. Levezetőlelkészként május végén a Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület fórumát szolgálta falujában.

Miért döntött a lelkészi hivatás mellett? 

Már gyerekkoromban azzal szembesültem, hogy mi, evangélikusok kevesen vagyunk, és nincsenek magyar lelkészeink. Ez elkeserítő volt. Amikor a gimnáziumban magyar közegben a megmaradás nehézségeivel és az önfeladással szembesültem, eldöntöttem, hogy kitartok, mert szükség van rám. A pozsonyi teológiai karra jelentkeztem, attól tartva, hogy ha Budapestet választom, az anyaországban „ragadok”. Már elsőévesen a pozsonyi magyar gyülekezetben, ünnepek alatt otthon, Nagytárkányban és Kassán tartottam istentiszteleteket. Az egyetem után a püspökeink a budapesti szlovák ajkú gyülekezetbe akartak küldeni, amire nemet mondtam. Rövid időre Dunaszerdahelyre kerültem, ahol kedves közösség vett körül. 2006-ban, állítólag büntetésből a „problémás”, de többre hivatott alsószeli egyházközségbe helyeztek. Isten a büntetést áldássá formálta: otthonra találtam, és szerető családdal áldott meg.    

  

Felvidéki magyar evangélikus lelkészként mennyire érzi magát elhagyatottan?

Nem vagyok egyedül, de égető szükségünk van új munkatársakra. Várunk mindenkit, aki egy kihívásokkal teli szolgálatra vágyik. Sokat jelent, hogy mellettem áll a gyülekezetem, és imaközösséget alkotunk a Felvidék-szerte szolgáló magyar testvéreimmel. Érezzük, hogy bennünket, evangélikusokat is szeret az Isten, és nem hagy elveszni. Igaz, szórványban és halmozottan kisebbségben élünk, ez érzékenyebbé tesz bennünket a kisebbségi lét megélésében, másrészt intő jel vagyunk a magyar közösség számára, hogy érdekképviselet hiányában sokkal nagyobb erőfeszítéssel jár a megmaradás. A legnagyobb örömömre a Gömörben szolgáló magyarországi lelkésznők és más munkatársak mellett Lóczy Tibor sajógömöri testvérem Budapesten végzi a teológiát. Imádkozzunk érte!   

Mik a Felvidéken élő magyar evangélikus gyülekezetek legfőbb gondjai?

A legtöbb gyülekezetben nincs megfelelő szintű magyar igehirdetés és lelkigondozás. Ez óriási veszteség, ráadásul a hívőket kirekeszti az egyházi életből. Nincs infrastruktúránk, az anyagiak hiánya korlátozza a szolgálat bővítését, hiányzunk a köztudatból. Kétségbeejtő az állandó védekezésre kényszerülés, mert óriási energiákat emészt fel. Abszurd és elfogadhatatlan a szlovák egyház velünk szembeni bizalmatlansága, mert ez fokozza az elhidegülést.  

2012-ben együttműködési szerződés született a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház között. Érezni ennek valamilyen hozadékát?

Ez egy átfogó megállapodás, kevés eredménnyel. Az aláírását kölcsönös bocsánatkérésnek kellett volna megelőznie. A magyar fél ezt megtette. Ennek ellenére az egyházközi kapcsolatok enyhülését eredményezte az irat. Idén márciustól új szlovák egyházvezetés állt fel, tehát egyidejűleg kell bizalomépítést folytatni és a problémás kérdéseket megvitatni. Ez nagy kihívás. A megállapodásra alapozva, valamint az új szlovák egyházvezetés helyzetfelismerésében bízva jó esély van az ügyünk rendezésére.

Segít-e a Magyar Evangélikus Egyház a Szlovákiában mellőzött magyar evangélikusoknak?

A Magyarországi Evangélikus Egyház a természetes szövetségesünk. Számtalanszor érzékelem az anyaországi testvérek, munkatársak, egyházvezetők önzetlen szolgálatát, támogatását, értünk való kiállását. Emellett köszönet illeti a magyar kormány képviselőit is, hiszen őszinte érdeklődést tanúsítanak a helyzetünk iránt. Remélem, ennek hamarosan kézzelfogható eredménye lesz. Hálásak vagyunk minden megítélt támogatásért. A valódi áttörést azonban az eddigi szlovák álláspont átértékelése hozhatja meg.

   

A reformáció 500. évfordulója kapcsán sok szlovák rendezvény volt, de csak elvétve találkozhattunk magyar nyelvűvel.

Magáért beszél az a tény, amikor egy protestáns egyház a reformáció jeles ünnepén nem tartotta fontosnak az anyanyelven történő szolgálatot. Ennek ellenére Alsószeliben, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségével és a testvéregyházainkkal együttműködésben, szlovák és magyar állami képviselet részvételével, valamint Nagyszombat megye támogatásával közösen ünnepeltünk, sőt mint a reformációról megjelent kiadvány is bizonyítja, felkerültünk a reformációt megünneplő települések térképére. 

Május végén Alsószeliben ülésezett a METT, amelynek az idén Ön volt a levezetőlelkésze. Összefoglalná a fórumon elhangzottakat?

A Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület a külhoni magyar evangélikus lelkészek egyeztető fóruma, lehetőséget nyújt egymás helyzetének megismerésére és az együttgondolkodásra. Felvidéki vonatkozásban az alábbi célkitűzéseket tartjuk a legfontosabbnak: Evangélikusokként együttműködni az egyházzal a keresztény hit megőrzése érdekében. A viszonosság elve alapján kérjük a szlovák evangélikus egyháztól az országos lelkigondozói szolgálat elindításának jóváhagyását. Felelősséget érezve a felvidéki magyarság megmaradásáért, történelmi egyházként szeretnénk részt venni annak újraegyesítésében.   

Hogyan látja a szlovákiai magyar evangélikus gyülekezetek jövőképét?

Ha minden a régiben marad, elfogyunk. Az erőforrásaink mellett viszont már a türelmünk is fogytán van. Ha az egyházunk, amelynek teljes jogú tagjai vagyunk, nem számol velünk, kénytelenek leszünk határozott lépé-seket tenni, vagyis a reformáció szellemisége alapján cselekedni. Adja Isten, hogy erre ne legyen szükség! Hitelesen kell szolgálni. Ennek ékes példája a Gömörben tapasztalható lelki ébredés. Az anyanyelven történő lelkigondozás támaszt nyújt a nehéz sorsú régióban élő embereknek. Bízom benne, hogy az egész Felvidéket átölelő szolgálatunk hamarosan kiegészül a szükséges háttérrel, és ezáltal is tovább erősödik. 

Képgalériánk:

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/23. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS