2018. szeptember 16., 13:45

Hazatértek a „Kitaszítottak”

Egy marék földdel a haza talajából és a Kitaszítottak címmel megjelent új kiadvánnyal várta haza emlékezni az 1947-ben Magyarországra kitelepített vagy Csehországba deportált magyarokat Vízkelet község. A közel 230 vendéget két szentmisével, könyvbemutatóval és gazdag kulturális programmal várták a mátyusföldi faluban.

vizkelet3.jpg
Galéria
+5 kép a galériában

Emlékünnepséget szerveztek szeptember 15-én a mátyusföldi Vízkelet falujában a csehszlovák-magyar lakosságcsere és a deportálások hetvenedik évfordulóján.

A községben már egy évtizede, 2008-ban is megemlékeztek a sok család életébe tragédiákat hozó időszakról, akkor emlékművet is állítottak a kitelepítettek tiszteletére, ez idén a Vízkeletről hetven évvel ezelőtt Csehországba deportált magyar családok emlékére állíttatott kőtáblával bővült, amelyet Szlávik Antal atya, egyházjogász szentelt fel, majd több szervezet is megkoszorúzott. Az emlékezés koszorúját Bukovszky László, kisebbségi kormánybiztos is elhelyezte az emlékműnél.  

A messzihonból hazatérő vagy emlékezni érkező hazai vendégeket a hegyi, ma már elhagyatottan álló, Szűz Mária tiszteletére felszentelt templom barokk kápolnájánál fogadták, szabadtéri szentmisével, amelyet Halász Imre, plébániai kormányzó celebrált.

A vízkeleti kultúrházban Nagy Pál polgármester köszöntötte a szépkorúakat és családjaikat. A falu első embere beszédében elmondta, nagyon fontos az, hogy a mai nemzedék is tudatosítsa és megértse, milyen hozadékkal jártak a jogfosztottság és a megaláztatás évei, ezért a község önkormányzata úgy döntött, hogy egy új kiadványt állít össze a kitelepített és deportált vízkeleti honfitársak visszaemlékezéseiből. Az interjúkötet szereplői azok a lakosok, akiket hetven évvel ezelőtt Magyarországra telepítettek, vagy Csehországba deportáltak. A valamikori fehérlaposok a kiadványt egy marék vízkeleti föld kíséretében kapták meg ajándékba a községtől egy kis batyuban.

A Kitaszítottak című kiadvány szerkesztőjével, Horváth Gabriellával Bodri Eleonóra műsorvezető beszélgetett.  A szerkesztőnő elmondta, a kitelepítés és deportálás témaköre sokáig teljesen tabunak számított, de ma már nyíltan vállalják az érzelmileg telített sorstörténeteket, ezeket tartalmazza az interjúkötetnek szánt kiadvány, amely húsz család történetét dolgozza fel.

Felmerült a kérdés, meg lehet e ezeket az igazságtalanságokat bocsátani a jelenben, várnak-e vajon kárpótlást a szenvedők, az akkori állam által kitaszítottak. Az idősek, akik a saját bőrükön érzékelték a jogfosztottság keserveit, elmondták, ezen már nincs értelme rágódni, akkoriba meg annyi fájdalommal kellett megküzdeniük a családoknak, hogy ez a kérdés talán már örökre ködbe vész a válaszlehetőségekkel együtt.  

Az emlékezés után a vendégek a Szlávik Antal atya által celebrált szentmisén vehettek részt a vízkeleti Szent Anna-templomban, ahol az őseik és maguk is elsőáldozók voltak. Vízkelet díszpolgára, Katona Pál földeáki esperes-plébános, aki tizenkét éves volt, mikor családjával együtt fehérlaposként el kellett hagynia a mátyusföldi falut, videoüzenetben szólította meg az egybegyűlteket, mivel megromlott egészségügyi állapota miatt nem tudott személyesen megjelenni szülőfalujában.

Az emlékmű megkoszorúzása után a Harmonia női éneklőcsoport magyarságdalok gyűjteménycsokrát adta elő, majd a diószegi Dióhéj citerazenekar pergő előadása oldotta  az emlékezés szomorúságát.

Részletes tudósítást a Magyar7 következő számában olvashatnak.

vizkelet5.jpg
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.