Hasznos-e a zselízi kis vízerőmű?

2021. június 27., 07:29
Kaszmán Zoltán

Szlovákiában jelenleg kétszáznál is több kis vízerőmű működik; az elmúlt harminc évben közel huszonöt épült. A Poprádnál található legrégebbi, vízenergiát hasznosító objektum a 18. században, még Mária Terézia idejében létesült. 2016 őszétől Zselíz mikolai városrészében is működik egy, nem mindenki örömére…

zselízi vízerőmű
Fotó: Kaszmán Zoltán

A zselízi városi képviselő-testület még 2008. július 3-án döntötte el, hogy a város kataszterében kialakítandó kis vízerőmű létrehozását megcélzó ajánlatok közül a pozsonyi Hydroenergia Kft. előterjesztését fogja megtárgyalni; a néhány nappal későbbi rendkívüli ülésen pedig már a megegyezés jóváhagyásáról szavaztak.

Noha nem minden képviselő támogatta a kezdeményezést, a testület végül elfogadta az együttműködési megállapodást, amit az akkori polgármester, Bakonyi Pál és a beruházó vállalat ügyvezetője, Peter Hegeduš 2008. július 23-án alá is írt. Bakonyi elmondása szerint a képviselőkkel közösen tíz pontban fogalmazták meg feltételeiket, amelyek az aláírt szerződés mellékletébe lettek belefoglalva. A beruházó többek között arra kötelezte magát, hogy a kis vízerőmű kiépítése során egy – a kerékpárosok és a gyalogosok számára létesítendő – 2,1 méter szélességű járdát hoz létre az erőműtől a közúti hídig.

Miközben a projekt környezetvédelmi hatásait vizsgálták, természetesen nyilvánosságra hozták a vízerőmű-építés beruházási szándékát.

A beruházási szándék ügyében elvi építési engedélyezési és vízjogi eljárás is folyt. A város mindegyik eljárásról a helyben megszokott módon, nyilvános hirdetmény által tájékoztatta a lakosságot a zselízi, a garammikolai és a szódói hivatali táblákon és a város honlapján. Mindegyik eljárásban lehetősége volt a nyilvánosságnak arra, hogy érvényesítse álláspontját és kifogásait, amelyekkel az adott szervnek foglalkoznia kellett”

– mondta Kalló Béla, a városi hivatal építésügyi és területfejlesztési osztályának munkatársa.

A közösségi oldalakon közzétett egy-egy kósza kritikán kívül a zselíziek nem használták ki a lehetőséget a vízerőmű építésével kapcsolatos véleményük kinyilvánítására. Az erőmű építését a lakosság főleg a beruházás előkészítésének korai szakaszaiban, netán a városrendezési terv módosításakor tudta volna befolyásolni, de a későbbi nyilvános megvitatások során is megtehette volna ezt. Ilyen lehetőség volt a projekt értékeléséről szóló beszámoló 2010. áprilisi nyilvános vitája.

A helyi Művelődési Otthonban tartott fórumon a polgármesteren kívül a képviselők, a városi hivatal munkatársai, a Hydroenergia Kft. megbízottjai, valamint további, a projekt elkészítésén dolgozó szakemberek is megjelentek, nem úgy a lakosok, akik szinte végképp nem mutattak érdeklődést a nyilvános vita iránt. Nem hallhatták így a beruházó képviseletében jelen levő Miroslav Pikus beszámolóját a vízerőmű környezetre gyakorolt hatásáról, a halakkal kapcsolatos felmérésekről és a mérnöki-geológiai kutatásokról.

Mint mondta, az építkezés főleg azért kedvező a városnak, mert a projekt részét képezi egyrészt egy mezőgazdasági gépek által használható híd létrehozása, másrészt pedig járulékosan elvégzik az árvízvédelmi és a szabályozási munkálatokat is, hiszen a védőgát hosszában kiépítik a zárófalakat és a csöveket, melyek segítségével szabályozható lesz a környéken a talajvíz magassága. A fórumon lett világos az is, hogy az olcsóbb elektromos energia előállítása elméletileg lehetséges lenne a város számára, a gyakorlatban azonban ez mégsem valósulhat meg a törvényi korlátozások miatt.

zselízi vízerőmű
Fotó: Kaszmán Zoltán

A Garam zselízi része a vízerőmű kiépítése során a felismerhetetlenségig átalakult. Kalló Béla elmondása alapján a fakivágásra – vidék- és természetvédelmi állami hatóságként – Zselíz városa adott feltételekhez kötött engedélyt.

Eszerint a Hydroenergia Kft.-nek az erőmű üzembe helyezésétől számított három éven belül 710 darab egy méter magas fát kellett kiültetnie saját forrásból a folyó mindkét partján. Mindezt a nyilvános fórumon Miroslav Pikus is garantálta, bár a megállapodásban nem esett szó az így kiültetett fák öntözéséről, gondozásáról. Időközben derült fény arra, hogy a Zselízen felépült kis vízerőmű környezeti tanulmánya is megállapította, hogy a Garam vízszintjének csökkenése a folyóparti fák fokozatos kiszáradásához fog vezetni.

Amint azt a tisztségét 2014. december 15-éig betöltő Bakonyi Pál megfogalmazta, nem biztos benne, hogy az ún. szivárgó lefolyókat a tervezettek alapján építették ki:

Ezek biztosítják a környező terület eredeti talajvízszintjének megtartását. Ha a szivárgó lefolyók megépültek volna és megfelelően működnének, akkor nem száradtak volna ki a fák, nem apadtak volna ki a kutak. Ha ezeket megfelelően működtetik, akkor nem lehetséges, hogy megváltozzon a talajvíz magassága és az ártéri fák pusztulása.”

Peter Hegeduš szerint minden elem a tervek szerint ki lett építve, s azóta is megfelelően működtetve vannak; ugyanez vonatkozik a szivárgó lefolyókra.

A város alkalmazottainak ellenőrzése mellett a kiszáradt fák is pótolva lettek, sőt – a meghatározott számon túl – további fákat ültettünk a kis vízerőmű közelében”

– tette hozzá.

A városi önkormányzatnak csak akkor van lehetősége a fakitermelést befolyásolni, amikor azt a Povodie Hrona nevű vízügyi igazgatóság a folyómeder karbantartása céljából végzi. Abban az esetben, ha a város úgy ítéli meg, hogy a gondnok túllépte hatáskörét, azonnali hatállyal határozatot adhat ki a fakivágás leállítására. Ha a kivágást az Állami Erdőgazdálkodási Vállalat végzi, a városnak nincs hatásköre beavatkozni, még akkor sem, ha a saját külterületéről van szó”

– mondta el a Zselízi Hírmondónak még 2010-ben a városi hivatal környezetvédelmi részlegének munkatársa, Gabriela Bieliková, majd a kavicskitermelésről is szót ejtett: „A kavicskitermelést, amit a Vízügyi Igazgatóság karbantartásként végez, a városnak nem áll módjában sem befolyásolni, sem pedig korlátozni. Abban az esetben, ha a kitermelésnél megengedett határértékek túllépésének indokolt gyanúja áll fenn, a város a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelethez fordulhat, amely indokolt esetekben leállíthatja a kitermelést.”

A beruházó képviselői kifejtették, hogy az eredeti terv szerint a hídhoz közeli sziklagátat nem is kellett volna szétszedniük, ezt a vízgazdálkodási vállalat kérte tőlük.

A közúti híd közelében található sziklagát – a Garam vízszintjének duzzasztását megvalósítva – az öntözőállomás céljait szolgálta. Ennek a gátnak az eltávolítása a kiadott építési engedélynek és az environmentális értékelések következtetéseinek eleget téve történt meg, nemcsak a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat, hanem más intézmények követelményei okán”

– erősítette meg Peter Hegeduš.

Tény, hogy – nem csupán a lakosok, hanem az önkormányzati képviselők és a polgármester nagy megdöbbenésére – a sziklagátat 2015 februárjában eltávolították. Polka Pál, aki ezt megelőzően alpolgármesterként is tevékenykedett, azt állítja, hogy a képviselők azzal a tudattal szavaztak a vízerőmű létesítéséről, hogy nem voltak informálva a gát eltávolításának tervéről:

Galád módon nem mondták meg nekünk, hogy a gátat szét fogják szedni. A szerződést megkaptuk, de erről csak annak kiegészítésében volt szó. Nekünk, képviselőknek tudatosan nem mondták meg.”

A gát szétszedéséről a helyi horgászok sem tudtak, pedig ők az elejétől figyelemmel kísérték a vízerőmű létrehozásának minden egyes részletét. „Akkoriban nem volt benne a levegőben, hogy megszavazhatják a vízerőmű létrehozását. A képviselők is azt mondogatták, hogy nem fogják megszavazni…” – emlékezett vissza a Szlovákiai Horgászszövetség zselízi szervezetének elnöke, Fuxhoffer Lajos, aki a radikális vízszintcsökkenés következményeit is részletezte:

A halak leívnak a kavicságyakra, amik az apadó víz következtében kiszáradnak, az ivadék így vagy a szárazság miatt pusztul el, vagy megeszik a madarak.”

A gátat mindenesetre eltávolították, ennek következményeként jelentősen csökkent a Garam vízszintje, így a közeli területeken a kutak vízszintje is. Ez elsősorban a Schubert és a Petőfi utca lakosait, továbbá a Csikókert nevű városrészben lévő háztartásokat érintette, de vízszintcsökkenést jelentettek a Posta, a Sládkovič, a Piac és a Vásár utca lakosai is. Az eredeti állapothoz képest 0,5–1,5 méteres vízszintcsökkenést tapasztaló lakosokra nézve váratlan költségekkel járt a kutak mélyítése. Meg is köttetett egy megállapodás, amiben a beruházó – a folyó vízszintcsökkenésének háztartásokra gyakorolt hatásának megvizsgálását követően – indokolt esetekben anyagi kárpótlásra tett ígéretet. A Hydroenergia Kft. a helyzet kiértékelése után végül öt háztartásban támogatta a kutak mélyítését. Ez viszont kizárólag azokra a háztartásokra vonatkozott, melyekben a kúton kívül nem volt más ivóvízforrás.

A zselízi vízerőmű építését 2016 őszén fejezték be, s a halak első tavaszi migrációjánál rögtön tragédia történt: 2017. június 4-én szétszabdalt haltetemek lepték el a Garamot; több száz márna pusztult el.

A helyi horgászok szerint a halakat a kis vízerőmű turbinái zúzták össze, miközben azok az ívóhelyük felé vonultak. Véleményük szerint a halak a vonulás közben nem a halátjárót használták, hanem a turbinák közelében haladtak, mert ott oxigéndúsabb volt a víz.

Az ökológiai katasztrófa tényét bejelentették a Szlovák Természetvédelmi Felügyelőségnek is, de ők arra hivatkozva, hogy az ügyben nem kompetensek, továbbították a jelentést a nyitrai Járási Hivatalnak.

Napokig a vízben mászkáltunk, szedtük a felvagdosott haltetemeket, hogy legyen bizonyítékunk, s amikor behívattak bennünket a vízerőmű felépítését engedélyező nyitrai Járási Hivatalba, azt kérdezték tőlünk mosolyogva, hogy nem arról van-e szó, hogy csak egy vidraanyuka tanította a gyerekeit enni?”

– emlékezett vissza Fuxhoffer Lajos.

Akkoriban olyan elmélet is született, mely szerint ismeretlen tettesek az összevagdosott márnákat utólag szórták be a turbinák közelébe, hogy befeketítsék a vállalatot.

Peter Hegeduš, a cég ügyvezetője szerint nem bizonyított, hogy a halak pusztulását a vízerőmű turbinái okozták. Az ügyvezető elmondta, háló akadályozza meg a halak bejutását a turbinákba. Hegeduš úgy véli, a turbinák közelében a víz sebes áramlása sem teszi lehetővé, hogy a halak belecsússzanak. „Ennek ellenére korlátoztuk az erőmű működését, és olyan óvintézkedések bevezetéséről döntöttünk, amelyek kizárják, hogy ehhez hasonló jelenségek forduljanak elő.”

zselízi vízerőmű
Fotó: Kaszmán Zoltán

Peter Breza, a Kis Vízerőművek Szövetségének alelnöke is osztja Hegeduš véleményét. A halpusztulás oka szerinte is ismeretlen. 2018 júliusában a DenníkN cikkére reagálva azt is megfogalmazta, hogy az elpusztult halak száma a százat sem érte el, másrészt pedig az is előfordulhatott, hogy a halak már döglötten kerültek a vízerőmű közelébe.

A zsolnai székhelyű Szlovák Horgászszövetség feljelentést is tett az ügyben, aminek a végére hamar pont került, ugyanis a hivatalos szervek szerint a kis vízerőmű működtetői semmilyen előírást nem szegtek meg. Az indoklásban az szerepelt, hogy többek között az időjárás, a vízállás és a halhúzás következményeként megtörtént esetnek nincs konkrét felelőse.

A lévai Járási Hivatal környezetvédelmi osztálya két év után, csak 2019. szeptember 16-án zárta le a Slatinka polgári társulás és a Szlovák Horgászszövetség által eléjük terjesztett ügyet. Négy különböző vízgazdálkodási és hidrometeorológiai szervvel történő tanácskozást követően arra a következtetésre jutottak, hogy egyértelműen nem bizonyítható, hogy a térségben environmentális kár keletkezett.

„A város kulturális, sport- és szociális aktivitásait elsősorban szponzori ajándékokkal támogatjuk. Példaként megemlíthetem az évente megrendezett A Föld napja elnevezésű programot. A horgászok a mi telkeinken szervezik meg a nemzeti és nemzetközi versenyeiket, amiket – jó viszonyt ápolva a helyi horgászszövetséggel – anyagilag is támogatunk” – emelte ki Peter Hegeduš.

2010-ben a biológiai sokféleség nemzetközi napja alkalmából éppen Zselíz szerezte meg a biodiverzitás fővárosa címet. A versenyben azt értékelték, hogy az önkormányzatoknak milyen volt a hozzáállásuk az alábbi területekhez: zöldövezetek, mezőgazdaság, víz- és erdőterületek, területfejlesztési tervezés, environmentális nevelés és a lakosokkal való együttműködés.

Az kétségtelenül kijelenthető, hogy minden érintett arra törekszik, hogy a 2017-es halpusztuláshoz hasonló tragédia többé ne fordulhasson elő. Információink szerint a kis vízerőmű üzemeltetője a turbinák által szétszaggatott háló helyett egy olyan rácsot épített ki, amit a halak ívásának idején le tudnak engedni a turbinák elé.

Az is biztosnak tűnik, hogy a város maga számára sokkal kedvezőbb feltételeket is kiharcolhatott volna a vállalattal történő tárgyalások során. Így vélekedik a jelenleg is képviselői mandátummal rendelkező Polka Pál is, aki ma már nem szavazná meg a vízerőmű kiépítését.

Valakinek biztos volt belőle haszna, a városnak nem hiszem…”

– tette hozzá a korábbi alpolgármester, aki szerint a város hasznát firtató kérdésükre annak idején a következőt felelték a kivitelező munkatársai:

Ha maguk aranyból fogják akarni a kilincseket a városházán, mi megcsináljuk.”

Bizton állíthatjuk, hogy a városháza helyiségeinek kilincsei azóta sincsenek aranyból, az ártéri erdők biotópjai ellenben óriási területen pusztultak el, amint arról a korábban önkormányzati képviselőként is tevékenykedő Horváth Géza nyilatkozott:

Amiért annak idején oly vehemensen támadtam az erőmű megépítését, az ma, sajnos, beteljesedni látszik. Az ártéri erdők, amelyek különleges növény- és állatvilágukkal csodálatos ökoszisztémát alkottak, mára vagy teljesen eltűntek, vagy (hogy senkinek ne tűnjön fel gyors pusztulásuk?) eltüntették.

Messziről látszanak az egykori erdőalkotó fák kiszáradt, levéltelen törzsei. Persze, az ökoszisztéma számára még ezek is jelentenek valamilyen értéket, hiszen tudvalevő, hogy bizonyos fajok épp az ilyen elhalófélben levő vagy már elhalt növényekben találnak otthonra. Találnának. Mert biztosak lehetünk benne, hogy ugyanaz a technokrata szemlélet, amely az erőművet életre hozta, ezekben a fákban már csak a tűzifát, az eltávolítandó szemetet látja.”

2021. június 23., 08:33

A határnyitás jegyében – Megjelent a Magyar7 legújabb, 25. száma

Érdekes emberek, fontos témák, sok olvasnivaló a hetilap legújabb számában. Ha még nem előfizetői, a legközelebbi postán is megvásárolhatják.

Megjelent a Magyar7 2021/25. számában.

Kövesse facebook oldalunkat is!