Hagyományőrzés és jótékonykodás egy füst alatt
Disznótoros ínyencségek kóstolójára és vásárára került sor Alsószeliben január 12-én. Az eladásból befolyt összeggel a helyi magyar iskolát és óvodát támogatták. A rendezvény a helyi MKP, a Csemadok, a Zele törzs és a község társszervezésében valósult meg.
Hetedik alkalommal került sor a mátyusföldi faluban a hagyományos disznótorra, amelyen az elkészült finomságokat a falusiak megkóstolhatták, megvásárolhatták. Már pénteken elkezdődtek a munkálatok, hogy szombaton rögtön reggel kész ételekkel várhassák az érdeklődőket. Azok, miközben az ínyencségekből vásároltak, tanúi lehettek a disznóhús feldolgozásának, a kolbász, a hurka, az abált szalonna és a többi hagyományos disznótoros étel elkészítésének.
A katlanokban főtt a koldus kása, sercegett a zsírnak való, a tűzhelyen hatalmas fazékban rotyogott a toroskáposzta. A kolbászok és a hurkák katonás rendben sorakoztak a tepsiken és pirultak rendesen, ahogy a pecsenye is. Az illat messzire belengte a kultúrház környékét, ahol az udvar egy része erre a napra egy régi falusi udvar képét mutatta. Az a generáció sürgött-forgott a katlanok, kádak, darálók és a hurkatöltő körül, akik életének – nem is olyan régen - még természetes része volt a téli disznóvágás. Mint eddig minden évben, most is szép számmal jöttek ki a szeliek a rendezvényre, a kora délelőtti órákban szinte mindent megvásároltak a pénteken készültekből. Mire sötétedni kezdett, elfogyott a szombati adag is.
Maga az ötlet az MKP soraiból pattant ki, nevezetesen Pleva László állatorvostól származik. Ő és Sidó István gazda voltak azok ebben az évben is, akik kétkezi munkájuk és hozzáértésük mellett a disznótoros alapanyagát is szponzorálták. „Én úgy gondolom, hogy az effajta hagyományokat is életben kell tartani, hadd lássa a fiatal generáció is, hogyan működött ez akkor, amikor még szinte minden falusi maga dolgozta fel a saját maga által tenyésztett disznót.” – mondta Pleva László, mikor a rendezvényről faggattuk. „Hadd nézzék meg, hogyan csinálták apáink, nagyapáink. Emellett ez egy lehetőség arra, hogy támogathassuk a helyi magyar iskolát és a magyar óvodát. Az itt vásárlók biztosak lehetnek abban, hogy a bevétel jó helyre fog kerülni.”
A két intézmény igazgatónői a benti konyhában tüsténkedtek. Forgatták a pecsenyét, sütötték a kolbászt, mosogatták az éppen kiürült edényeket. „Nagyon örülünk ennek a támogatásnak és hálásan köszönjük” – szólalt meg Kiss Zsuzsa, az alapiskola igazgatónője egy méretes tepsivel a kezében. Elmondta, hogy az eddig befolyt összegekből sikerült új bútorral berendezniük a szaktantermüket, vettek egy fényképezőgépet és kifestették az iskola egy részét. Idén a festést szeretnék folytatni a támogatásból. Tumma Szilviától, az óvoda vezetőjétől megtudtuk, hogy ágyakat és más berendezési tárgyakat szeretnének venni. „Példaértékűnek tartom ezt az összefogást. Itt minden résztvevő önzetlenül segít azért, hogy a magyar oktatási intézményeket korszerűsíthessük és fejleszthessük. Nagyon köszönjük!” – mondta az óvodavezető.
Közben megfőtt a káposzta, kisült a friss kolbász, jó sok pirospaprikában megforgatták a rezgősre főtt tokaszalonnát is. A sátrakban a Zele törzs, az MKP- és Csemadok-tagok mérték, csomagolták a folyamatosan érkező vásárlók számára a toros finomságokat. A katlanban utolsókat rottyant a kása, a konyhában folyamatosan sült a pecsenye. Seres Lajos, a Magyar Közösség Pártjának helyi elnöke elmondta, hogy ritkaságszámba megy ma már a faluban a disznóölés, pedig valamikor ennek nagyon nagy hagyománya volt Alsószeliben. Ezért is született ez az ötlet, hogy minden évben januárban, összefogva több szervezet, felelevenítsék a valamikori disznóvágások hangulatát.
A hangulat pedig egyre fokozódott, mire a hurkatöltésre került a sor, már többen nótáztak. Kovács Lajos polgármester is kora reggeltől serénykedett, bár a falu egyéb gondjai néhány órára elszólították. Mikor visszajött, a friss hurkát kóstolgatva megállapította, hogy nincs jobb a háztájinál: „Ilyet üzletben nem vesz az ember.” Hozzátette, hogy ez az akció már nem csak az alsószelieket vonzza, és a község számára az is egy fontos szempont a rendezvények szervezésénél, hogy minél többen ismerjék meg a települést, hogy minél többen látogassanak el ide. A falufejlesztési tervek több esetben is arra irányulnak Alsószeliben, hogy egyre jobb körülményeket teremtsenek a kulturális rendezvényeknek.
A polgármester elmondta, hogy több Interreges projekt (Interregionális Együttműködési Program) is beindult a faluban a cseh és a magyar testvérközségekkel, amelyeknek köszönhetően nemsokára egy szabadtéri pódium és egy kemence-park is megvalósul majd a kultúrház tágas udvarán. „Jövő télen már a kemencékben süthetjük a pecsenyét, de nemcsak a disznótoros akciónkon, hanem számtalan más rendezvényen is kihasználhatóak lesznek majd ezek az új létesítmények.”
Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, az MKP Országos Elnökségének tagja, jó alsószelihez méltón szintén kivette a részét a munkából. Ahogy eddig minden évben, most is már kora reggeltől metélte a húst, gyúrta a kolbásznak valót, töltötte a hurkát a többiekkel. Elmondta, hogy szerinte egy nagyon jó közösségépítő rendezvénnyé vált az évek során az alsószeli disznótoros, amely az új év első rendezvénye a faluban. Sok látogató érkezik a szomszédos falukból is, így szinte mindent el tudnak adni és ezáltal nagyobb a jótékonysági célra fordítható összeg is. Egyre többen jönnek ki dolgozni is, így könnyebbé vált a munka. „A jókedve mellé mindenki hoz még egy tál pogácsát vagy süteményt és egy üveget is. Ezzel még vidámabb a hangulat és ki lehet bírni a nagy hideget, bár idén kegyes volt hozzánk a Jóisten, plusz két-három fokban, gyönyörű hóban zajlott az esemény.” – nyugtázta elégedetten Berényi József az alsószeli akciót.
