2022. február 6., 16:46

Gyógyszertári munkáját háztájira cserélte - KÉPEKKEL

Iszomfalva (kéméndi pincefalu) bejáratát székelykapu jelzi. Itt vár vendéglátóm, hogy együtt menjünk a felújított pinceházhoz, ahol párjával azt az életet élik, amelyet leginkább szeretnek.

golán
Médialapozó
Fotó: Bokor Klára
Golán Renáta: Most van itt a tollfosztás ideje

A kéményéből apró füstbáránykák szállnak az ég felé, a verőfény ellenére befelé hívogatnának, de előbb szétnézünk a ház mögötti apró farmon. A nyuszik akkorák, mint egy malacka, a kakas felszegett fejjel jár körbe birodalmában, a libák hangosan gágoknak gazdasszonyuk láttán, a kacsák olyan kövérek, hogy attól félek, legurulnak a lejtős talajon.

Az ellés előtt álló kecske békésen sütkérezik a napon, a pár birka közt van két újszülött bari is. Szifon, a drótszőrű tacskó körülöttünk sündörög, csakúgy, mind a két hófehér cica. Igazi falusi udvar, melyet a mai középgeneráció is jobbára csak festményeken, régi fényképeken látott.

A gazdasszony lelkesen meséli, a kacsák Aylesbury fajták, amelyeket majd Izabella színű pézsmarécékkel keresztez, a libái emdemi fajták leszármazottai, a kéklábú kakas Bresse Gauloise, amely olyan páratlan ízű, hogy 16 euróért adják kilóját a franciák, mert savóba áztatott darával etetik. – Nálam is pont ilyen a húsa, de nálunk ki adna ennyit érte? – nevet fel Reni. Látszik, alaposan meggondolja, milyen fajtákat neveljen.  

Nem kevesebb munkára, de nyugodtabb életre vágytam

Reni hosszú éveken keresztül járt Kőhídgyarmatról Komáromba a gyógyszertárba. Hajnalok hajnalán kelt, hétre már Komáromban volt. Ez különösen télen volt nehéz, a csúszós utakon.

Két éve télen döntöttem úgy, hogy elég! Ha van munkahelyem, igaz, fizetést kapok, de annak java részét elviszem az üzletbe, s ott azt kell megvennem, ami éppen kapható. Én itthon mindent megtermelek, tudjuk mit eszünk, és nem utolsó szempont, hogy olcsó itt az élet.

Párom, Béla jött ki elsőként a pinceházba, de rövidesen én is követtem. A gyerekek már nagyok, a két fiatalabb Párkányban jár iskolába és a nagymamájuknál alszanak. Amikor feladatokkal látom el őket, sokszor hallom tőlük, anyu menj inkább dolgozni! Bár egyes munkáktól húzódoznak, de ha favágás van, nagyobb ganajozás vagy az állatok ellenek, mind a négyükre lehet számítani. Csakúgy, mint a páromra, akinek szintén az idegeire megyek, mert egyfolytában tudok feladatokat adni neki. A múltkor, amikor kacsákért mentem, mondtam, jó lenne, ha állna az ól, mire hazajövök. És állt – meséli Reni és cinkosan néz párjára.  

Béla párkányi vállalkozását hagyta felnőtt fiára, de hetente kétszer még bejár lángost sütni. Emellett Renivel több parcella szőlőt művelnek, nyáron kaszál, szénát gyűjt, rendezi a környéket, ha itt az ideje bort készít.

 – Húsz éve foglalkozom szőlővel és borkészítéssel. Jönnek szépen az eredmények, a legutóbb Gyarmatról és Kéméndről is én hoztam el a sampion díjat – mondta és mutatja a falat, ahol sűrű sorokban állnak az oklevelek. Reni is szereti a szőlő és a bor körüli munkákat, az Ister-Granum Borlovagrend oszlopos tagja.

golán
Fotó:  Bokor Klára
Rajtam örökké gumicsizma van
Nagy munka az állattartás. Nincs megállás. Akkor is el kell látni őket, ha beteg vagy, akkor is, ha éppen éjjel bálban voltál, ha esik, ha fú.

Sokan kérdezik, mikor kelek, amikor lefeküdnék? Valahogy így. Virradatkor a párom megrakja a tüzet a sparheltban (ha kialudt), majd az állatok ellátása és fejése következik. Extenzív tartásban vannak, ami azt jelenti, hogy minden reggel kiengedem őket a zárt helyről, kint vannak az udvaron, nyáron a zöldben, este pedig visszamennek az ólakba. Fontos az elzárás, mert sok errefelé a róka és más ragadozó. Később végzem a napi teendőimet az évszakoknak megfelelően – tollat fosztok, kalácskenőket készítek, tömök, lekvárt és savanyúságot teszek el, kenyeret sütök, kertet, szőlőt művelek és sok-sok egyebet csinálok, mondta Reni.

A sajtok bűvöletében

Az egyik ilyen a sajtkészítés. Reni nem azért kezdett el „sajtozni”, hogy a gyerekei lássák, a tehén nem lila és a sajt nem a bolti polcokon terem, hanem azért, hogy tudják, mi kerül az asztalukra.

Az alapokat egy környékbeli nénitől tanulta, de mára már saját, kipróbált receptjei vannak. Viccesen megjegyzi, továbbképzésre a közösségi hálóra jár. Eleinte kecsketejből készítette a sajtokat, de mivel egyre nagyobb lett a kereslet a tehénsajt iránt, talált egy megbízható kisgazdát a környéken, akitől a tehéntejet beszerzi. A megszállottak lelkesedésével sorolja, a sajt számára szerelem, művészi alkotás.

Készítem natúr, füstölt és gyúrt formában. Natúr gomolya, vörösborba áztatott gomolya, amelyeket még lilahagymával, bazsalikommal, olívabogyóval, fokhagymával, köménymaggal, csípős paprikával ízesítek. E téren alig tudok határt szabni a képzeletemnek.

Ugyanilyen fajták mennek füstre is, korbácsok, eidami, kéksajt, füstölt sajtrétes, képtelenség minden fajtát felsorolni. Még a savót is visszafőzöm, Miláčik ízű édesség lesz belőle. Kilószámra vinnék, ha lenne elegendő. A savóból még ricotta sajt, sőt cukorkaként fogyasztható savókaramella is készül.

golán
Fotó:  Bokor Klára
Vissza a cserekereskedelemhez

Barterben dolgoznak. Az állatok húsát gabonára cserélik, a tejért sajtot adnak, habtortáért hízott kacsát. Náluk nincs olyan, hogy „eladásra”. Minden úgy van előállítva és fűszerezve, mintha csak a családnak készülne. Reni és párja szerint azért is jó visszatérni ehhez az ősi kereskedési formához, mert a gazdák, barátok így támogatják egymást, a csere kapcsán találkoznak, beszélgetnek, ami jó dolog.  Nevetve teszik hozzá, ritka a kettecskén töltött este, hozzájuk mindig benéz valaki.

Sokszor bemennek hozzájuk a gyerekek, csak úgy az útról, meghallva az állatok hangját. Ezt könnyen meg tudják tenni, hiszen portájuk nincs elkerítve.

A múltkor is csak besétáltak, megsimogatták az állatkákat és már mentek is, az udvaron tevékenykedő háziasszonnyal mit sem törődve. Reni számára a legnagyobb elismerés az, amikor a faluból jönnek fel idős nénik megnézni a háztájit és kicsit elmélázni a múlton. Ők olyan ősi hiedelmek tudói, ami ma már babonaságnak tűnhet, de évszázados tapasztalatra épül. Érdekes tanácsok egész sorát kapta tőlük: csak páratlan napon szabad libák, kacsák, tyúkok alá rakni a tojást, hétfőn és pénteken tilos, de mindezek mellett még a Hold-naptárat is figyelembe kell venni.

A tollfosztáshoz én is leülök, s közben azt is megtudom, mindketten szakácsiskolába járnak. Bélának erre a lángos sütéséhez van szüksége, Reninek pedig a sajtkészítő műhely működtetéséhez.

Sokáig azonban már nem beszélgethetünk, mert gazdasszonynak hozzá kell fognia a sajtkészítéshez. Hatalmas fazekakban melegszik a tej 42 fokra, amikor elbúcsúzok a vendégszerető háziaktól.  

Megjelent a Magyar7 2022/5. számában.

reni-1
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.