Gömöriek a Magyarság Házában
Az elmúlt hetekben két gömöri estet is rendeztek a budapesti Magyarság Háza Nádor utcai Galériájában, ahol előbb Farkas Ottó író, két héttel később Hacsi Attila és a Gömöri Hírlap mutatkozott be. Előbbi az Irodalmi Szalon, utóbbi a Szabadegyetem keretén belül.
Teljesen szétesett, atomizálódott világunkban fontosak ezek a találkozók, még akkor is, ha túlzott érdeklődésről nem beszélhetünk, inkább pár fanatikus érdeklődőről, akik viszont alig akarták elengedni a vendégeket, s Gömör fényes múltjától kezdve kevésbé fényes jelenén át a háború utáni kitelepítésekig nagyon sok mindenről szó esett.
Farkas Ottó egy zárt közösség, a Medvesalja rég- és közelmúltját dolgozta fel műveiben, amelyek között akad regényes elbeszélés, de nem egy regény is. Farkas Ottó évtizedekig újságírűként dolgozott, ahogy a két héttel későbbi vendég, Hacsi Attila is, s az útjaik is nem egyszer találkoztak, hisz mindketten dolgoztak az Új Szó regionális tudósítójaként, ahogy a Gömöri Hírlap szerkesztőiként is. S mindketten nyugdíjas éveik során találtak időt arra is, hogy könyvekbe is összegyűjtsek több évtizedes munkásságukat.
A hektikus támogatási viszonyok miatt egyre nehezebb dolguk van, s bizony legtöbbször a saját szűkös nyugdíjukból kell megelőlegezni a kiadási költségeket, s a terjesztés is a saját kezükben van.
Farkas Ottó azt is elmondta a találkozón, hogy az új könyve kiadását nyárra tervezi, amely egy kétkötetes mű első része lenne, s amelyben a rendszerváltás óta kötetben meg nem jelent írásait gyűjti csokorba. Egy kis régiótörténet – mondhatnánk, de ez a pozsonyi pénzosztókat nem túlságosan érdekli. Az első kötetre ígértek némi támogatást, de egyelőre fogalma sincs, mikor jut hozzá ehhez az alamizsnához is, egyelőre különféle igazolások után futkos. „Egyre kevesebb kedvem van már az egészhez, de nem is a történetek feldolgozása fáraszt, hanem abba fáradtam bele, ami ami a könyvkiadással jár” – teszi hozzá Farkas Ottó, aki maga is hetven felett jár már, az egészsége se már a régi.
– mondja, aztán jöhet maga a terjesztés. Vagyis széthordani a könyvet a még létező pár könyvesboltba, s postázni a megrendelőknek.
A Magyarság Háza másik vendége, Hacsi Attila nemrég ünnepelte a 80. születésnapját, amely alkalomból szülőfaluja, a balogvölgyi Uzapanyit első díszpolgárává választották (pár éve megkapta Rimaszombat Városdíját is). Budapesten talán még sosem volt olyan magas az egy négyzetméterre jutó gömöri újságírók aránya, mint csütörtökön este a Nádor utcában, ahová Hacsi Attilát elkísérték kései utódai, így Pósa Homoly Erzsébetet, Juhász Dósa János, Csipai István (aki jelenleg szerkeszti a lapot) és a jelenleg Budapesten élő Kovács Tibor tanár is, aki a kilencvenes években állandó munkatársa volt a lapnak. De vele volt felesége is, aki az 1968-ban alakult Gömöri Hírlap egyik első fizetett munkatársa volt, s ide datálódik a szerelmük is természetesen.
A gömöri újságírás története persze nem ekkor kezdődött, hanem még a kiegyezés után, amikor Rábely Miklós, a legendás nyomdász Rimaszombatba költözött, s megalapították a Megyei Közlönyt, majd a Gömör-Kishont, végül a Gömör című lapokat, amelynek több évtizedes főszerkesztője Márkus László lett. Visszatérve a gömöri újságírás 1968-cal kezdődő küzdelmes korszakához (már a lapalapítást alapjaiban rengették meg a városba is bevonuló orosz és más nemzetiségű tankok), de mivel a város munkássága gyűléseken követelte a lap kiadását, így 1969 januárjáról hetilapként elindult a lap újkori története.
A magyar változat sokáig a Gemerské zvesti tükörfordításaként jelenhetett meg, lényeges változást csak az 1989-es fordulat jelentett, de a lap a mai napig állandó harcot vív a puszta fennmaradásáért.
Ezeknek a harcoknak sokáig élharcosa volt Hacsi, aki városi, majd megyei képviselőként is elsősorban a lap érdekeit tartotta szem előtt, s nem rajta múlt, hogy egy-egy időre ideiglenesen felfüggesztették a lap működését, de volt, amikor egy időben két lap is megjelent, de a hetilap időnként havilappá szerényült, míg most kéthetente jelenik meg, a magyar és a szlovák változat egy lapszámon belül jelenik meg, mintegy kilencezer példányban, s minden rimaszombati háztartásba eljut. Ráadásul a város internetes honlapjára (www.rimavskasobota.sk) felkerül, így azt a világ bármely pontján elolvashatják a Gömör iránt érdeklődők.
Hacsi Attilát a kétezres évek közepén a tragikus sorsú helytörténész, G. Kovács Gyula váltotta, őt ideiglenesen Pósa Homoly Erzsébet, majd 12 éven át e sorok szerzője követte. Hacsi Attila nyugdíjas éveiben megvalósította kamaszkori álmát és ma már elsősorban a régió gazdag sportmúltjának a feldolgozásával foglalkozik (jelenleg a régió kisebb futballklubjainak a történetét gyűjti egybe, ahogy felkérést kapott már Putnok focitörténetének a megírására is), de társszerkesztőként a lap megalapításának 50. évfordulójára elkészítette az Így írtuk mi a Gömöri Hírlapot című vaskos antológiát, amely elsősorban a rendszerváltás utáni éveket mutatja be.
