Főszerepben a szilva - KÉPGALÉRIA
Amíg az elmúlt évben nyirkos, esős, szomorú idő várta a szilvanap vendégeit, addig az idén szép őszi időben került megrendezésre Kistárkányban a falu legjelentősebb ünnepe, mint annyiszor, most is az Aranka Vendégházban és közvetlen környékén.
Az előkészületek már jó egy héttel ezelőtt megkezdődtek, hiszen
5 rézüstben 550 kg berbenci szilvából készült a szilvalekvár, amelyet mintegy 30 asszony magozott ki.
Ezt követően ledarálták azt, mert így „csak” 15 órán át kell főzni, míg különben 24 óra az elkészülési ideje.
A lekvár akkor van kész, ha nem esik le a megfordított evőkanálról,
tudtuk meg. Ezután üvegekbe kerül, és készen áll az értékesítésre. Pénteken a rendezők elkezdték a káposztát is tölteni, hiszen mintegy 2000 darab készült. Sütöttek zserbót szilvalekvárral, szilvás kis kifliket, előkészítették a krumplit a krumplilángoshoz. Ez utóbbi lekváros, fokhagymás és natúr változatban egyaránt népszerű.
A szilvanap péntek késő délután a Kalamajka Bábszínház műsorával kezdődött, de szombaton a szervezők már reggel 6 órától talpon voltak, mert az elkezdett munkával ekkor finiseltek. A szervezés egyik lelkét, az autentikus falusi öltözéket viselő Kondás Arankát először arról kérdeztük, mit kell tudni a ruhájáról.
Elmondta, hogy a ruhát egy több mint egy évszázada készült fotó alapján varratták Iglón. Ilyen ruhát viseltek elődeik. Ahogyan emelkedett viselőjének kora, úgy sötétedett a ruha színe. Ha vendéget vártak, akkor fehér kötényt kötöttek elé, ha otthon dolgoztak benne, akkor sötétet. Erre a ruhára 6 m anyagot használtak fel.
Kiemelte továbbá azt is, hogy
ebben az évben kapcsolódtak be legtöbben a szilvanap szervezésébe, hiszen 60-70 ember díjmentesen vállalta a reá osztott feladatokat.
Ráadásul nemcsak helyiek, hanem Bodrogköz legkülönbözőbb településeiről érkezők: Kiscsernyőből, Tiszacsernyőből, Örösből, Battyányból, Nagytárkányból. Ezek az emberek azért kapcsolódnak be a munkába, mert szeretnek itt lenni, szeretnek együtt lenni.
Arra is kíváncsiak voltuk, vajon mi ennek a napnak az üzenete a helyi lakosok számára. Nos, Aranka elégedetten nyugtázta, hogy a rendezvénynek máris van hozadéka, hiszen
az első szilvanap óta felértékelődött a gyümölcs jelentősége, a falusiak elkezdtek gyümölcsfákat ültetni, és visszatértek a lekvár üstben történő főzéséhez.
Azt is elárulta még, hogy a jó lekvárnak az a titka, hogy teljesen el kell párologtatni belőle a nedvességet. Elődeik valaha a padláson faládákban tárolták a lekvárt, amely akár 5 évig is elállt. Miután teljesen megkeményedett, levágták belőle a felhasználásra kerülő részt, és azt egy kis meleg vízzel kenhetővé szétkeverték. Kistárkányban a berbenci szilva az őshonos, ezen kívül a veresszilva és a dobronyi szilva termett meg.
Aranka után a község polgármester asszonyát is sikerült megszólítani. Bálint Csilla a szilvanapot családias, beszélgetős, nézelődős, kóstolgatós napnak nevezte, ahol nincsenek sztárvendégek.
Itt a népzene, a néptánc, a kreatív foglalkozás, az íjászat, a játék képviseli a szórakozást.
Legtávolabbi fellépőik Abaújszináról érkeztek. Arra a kérdésünkre, hogyan népszerűsítik rendezvényüket, a következő választ adta:
És valóban, az emberek csak jöttek és jöttek. Meglepően sokan voltak a szlovák anyanyelvű vendégek is.
Végül az 50 literes üstben lekvárt főző Fülöp Lászlót szólítjuk meg, aki megállás nélkül keveri a lekvárt. Elmondja, a rendezvény első pillanatától itt van, immár nyolcadik éve ő főzi a szilvalekvárt. A hozzá való hőt száraz fa biztosítja, elhasznált már vagy 3 ládányit. Azt is megtudhattuk tőle, hogy ezen a napon nyílt napot tartanak a pálinkafőzdében is. Ilyenkor már naponta szedik a lehullott szilvát, az egy hordóba kerül, ahol elkezd erjedni. Ha megérik, akkor beszélünk cefréről, amelyet végül katlanban főznek ki.
