Erőss Zsolt-emléktúra Gyergyóban

2021. január 24., 14:48
Kenyeres Oszkár

Abban maradtunk vele, hogy mikor hazajön a Kancsendzöngáról, együtt mászunk fel az Oltár-kőre. Meg abban, hogy elkalauzol bennünket a Vit-havasra, meg a többi gyergyói csodához, ahol egykoron örök szerelmet esküdött a hegyeknek.

Mikor a Gyergyószentmiklós főterén álló hűségfáról meséltünk, felcsillant a szeme. Vajon ő is ráírta volna valaha a nevét mint hazatérő székely? Talán erre gondolt, amikor elmerengett egy pillanatra. Aztán a következő pillanatban már a Kancsendzöngáról és a 2014-es tervről, a K2-ről mesélt a szokásos hévvel, lelkesedéssel. Szerettük ezt a fajta elhivatottságot benne, kiemelte a mai magyar jelen középszeréből. Azt már nem szerettük, amikor szenvtelenül beszélt a halálról, de persze elfogadtuk, hogy olyan utat választott, ahol a halál bármikor szembejöhet. 2013 májusában sajnos szembejött. Mikor azon a hideg februári éjjelen elbúcsúztunk tőle, még hosszan néztük sántikáló alakját, míg el nem tűnt az éjszakában. Mint akik sejtették, hogy talán utoljára látják.

Hazajáró gyergyó
Erőss Zsolt emléke Gyergyószentmiklóson

Egy év telt el Erőss Zsolt és Kiss Péter tragédiája óta, mi pedig úgy gondoltuk, talán az a legméltóbb megemlékezés, ha felkeressük azokat a hegyeket, ahol első túráit tette Erőss Zsolt. Erre a legmegfelelőbb alkalom 2014 májusa volt, amikor az Erdélyi Kárpát Egyesület és a gyergyói hegyimentők közösen szerveztek Erőss Zsolt-teljesítménytúrát a gyergyói hegyekbe, amelybe mi is becsatlakoztunk. Az első megemlékezésre attól a bizonyos hűségfától nem is oly messze, Erőss Zsolt egykori iskolája, a Salamon Ernő Gimnázium előtt került sor, ahol egy Oltár-kőre emlékeztető sziklát avattak, melyre emléktábla is került a hegymászó portréjával. Maga az Erőss Zsolt-teljesítménytúra is a gimnáziumból indult, hogy a környék legszebb látnivalóit fűzze fel, hogy végül 50 kilométer megtétele után a Gyilkos-tóhoz érkezzünk. Sípos, Pongrácz-tető, Likas, Vit-havas, Csurgó-tető – micsoda pazar helyeket érintettünk! De jól tudtuk, hogy az igazi próbatétel másnap vár ránk, amikor a Békás-szoros legjellegzetesebb sziklájára, az Oltár-kőre terveztünk feljutni.

Hazajáró gyergyó
Kilátás az Oltár-kőről

Az egész szurdokvölgy felett uralkodó sziklatornyot először két brassói szász mászta meg 1934-ben, akik egy román zászlót tűztek ki a csúcsra. Mikor aztán Észak-Erdély hazatért, ideje volt azt a zászlót magyarra cserélni. Kreisz Sándor újpesti dohánygyári tisztviselő 1941 nyarán, Gyergyószentmiklóson vásárolt negyvenméternyi kötelet, és egy kováccsal vaskampókat veretett. Szállásadója ajándékozott neki egy magyar lobogót, hogy azt vigye a hegytetőre, amely 1941. június 15-én fél tizenegykor fel is jutott a csúcsra.

Hazajáró gyergyó
Az Oltár-kő mászása

A zászló azonban túl kicsi volt a gyergyóújfalusi Keresztes Zoltán szerint, aki ingujjban, mezítláb, a magyar lobogót a derekára csavarva indult neki az Oltár-kőnek. Zászlaját a csúcs legszélén álló, nyolcméteres fenyőfa tetejére tűzte ki. Másodszorra 1943-ban mászta meg az Oltár-kőt, immár a gyergyói Erdőbirtokossági Társulat által adományozott koronás címeres lobogóval, egy babérkoszorúval és a tárogatójával. A korábbi zászlót nagyobbra cserélte, majd elővette tárogatóját, hogy elfújja a Nagy Bercsényi Miklós című kuruc nótát. Románia 1944-es átállásának 10. évfordulóján, 1954-ben a kommunisták egy hétméteres vörös csillagot állítottak a zászlók helyére, amit 1989-ben sikerült ledönteni gyergyói hegymászóknak.

Csak pár évig volt az Oltár-kő csúcsa „jelöletlen”: 1995-ben a gyergyói hegyimentők egy hét méter magas keresztet állítottak. 2013 júliusa óta pedig már egy Erőss Zsolt-emléktábla is található az Oltár-kő csúcsán, amit 3 órás, kemény mászás után sikerült elérnünk, hogy az emlékezés koszorúját a legméltóbb helyre helyezzük: a Békás-szoros felett őrködő sziklabástya az a hely, ahol Erőss Zsolt 1981-ben végérvényesen eljegyezte magát a hegyekkel. Amíg lesznek, akik figyelnek a jelképekre, és eljönnek az emléktáblájához leróni kegyeletüket Hópárduc és Kiss Péter előtt, addig nem a halál, hanem az élet emberei lesznek. Mert csak az hal meg, akit elfelejtenek…

Hazajáró gyergyó
Kilátás a Háromkút felé

Tompa László:

Halálbamenők üdvözlete

Bizony mondom, mind hős az, aki itt
Él, s törekedni mer!
Ha ki is kel –: csak kínnal puhított
Rögből kel a siker.

S addig is, mennyi riasztó kudarc, –
Elvérzett szép merés!
Térdünk rogytán is hányszor fáj belénk,
Hogy még, még mind kevés!

Mert ne feledjük: Erdély földje ez!
Zord, vihardúlta táj!
Itt vágyainkra nem hipp-hoppbatár –
De vár száz akadály!

S különbség nincs – egy sorsban osztozik
Hivatlan, hivatott!
Sőt, ha különb vagy: korán-hulltodat
Még előbb várhatod!

De mi sorsunkat tudva: csak megyünk,
Ahogy következünk!
Tán jobb jövőt csiráztat itt ki még
Elvérző életünk!

Hazajáró gyergyó
Ember a havason

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/4. számában.