Ének és hagyomány – népdalok Füleken
A népdal nemcsak a múlt emléke, hanem ma is élő része a közösségek mindennapjainak. Füleken több éneklőcsoport is őrzi és adja tovább a magyar népdalkincset. A Foncsik és a Kontyalá tagjai számára az éneklés egyszerre hagyományőrzés, közösségi élmény és a szülőföldhöz való kötődés kifejezése.
Füleken járunk a Foncsik Énekegyüttes próbáján. Pál Pista bácsi dudanótái mellett egy zoboralji dalcsokor is felcsendül a lányok előadásában. A csapat vezetője Varga Lia, aki fontosnak tartja, hogy eredeti forrásból tanulják meg a népdalokat. Sok népdalt ő maga gyűjtött férjével, Varga Norberttel, de Kodály Zoltán vagy Agócs Gergely gyűjtéseit is szívesen műsorukra tűzik.
A Foncsik Éneklőcsoport tagjai számára a közös éneklés összetartó erőt jelent. Tagjai általános és középiskolás fiatalok. A népdalok szeretete hozta őket össze, az együtt töltött idő pedig egyre szorosabb közösséggé formálta a csoportot. Minden héten próbálnak és számos népzenei tanfolyamon és versenyen vesznek részt.
Én azért jelentkeztem a Foncsikba, mert nagyon szeretem a népdalokat. Az egyik kedvencem az Innen, onnan Losonc felől kezdetű
– nyilatkozta Bódi Natália.
A Foncsik Énekegyüttes a hazai Bíborpiros Szép Rózsa országos népzenei vetélkedőn rendszeresen kiemelt arany sávos minősítésben részesül. Néhány éve a Kárpát-medencei Vass Lajos Népzenei Versenyen elnyerték a Vass Lajos Nagydíjat is. A közelmúltban alakult éneklőcsoport, a Kontyalá szintén ezt a küldetést vállalja. Az együttest egykori néptáncosok, ma már feleségek és édesanyák alkotják. A művelődési központ próbatermében havonta találkoznak.
Számomra nagyon fontosak a népdalok. Úgy érzem, hogy szívből tudom őket énekelni. Nagyon sokszor eszembe jut nagymamám is, amikor énekelt nekünk. Egyes daloknál szinte a könnyem is kicsordul, mert őrá emlékeztetnek. A lányaimnak is sokat énekeltem altatás közben. A legnagyobb öröm számomra az, hogy ma már velük együtt állhatok színpadra
– mondta Mihalovics Erika.
A Foncsik és a Kontyalá énekeseinek köszönhetően a magyar népdalok tovább öröklődnek.
Elsődleges célunk mindenképpen az, hogy a szlovákiai magyar régiók népdalkincsét egy kicsikét leporoljuk, megismerjük, és újra élővé tegyük. Mivel palócok vagyunk, én úgy gondolom, hogy a gömöri, a medvesaljai, az Ipoly menti vagy esetleg a zoboralji dalok jól hangzanak az ajkunkon. Nem csak azért, mert ezt a tájnyelvet beszéljük, valahogy ez a vérkeringésünkben is ott van, csak egy kicsikét fel kell frissíteni. Egy-egy kezdő csoport esetében ezekkel a dalokkal foglalkozunk legelőször, és utána bővítjük a repertoárt. Énekeltünk már csallóközi betlehemest, mátyusföldi, vagy moldvai dalokat is, de a jeles napok dalkincsét sem hagyjuk figyelmen kívül
– avatott be Varga Lia, az énekegyüttesek vezetője.
Füleken a dal összeköti a múltat és a jelent. A Foncsik és a Kontyalá énekesei pedig nap mint nap bizonyítják, a hagyomány akkor marad igazán élő, ha megismerjük, megszeretjük és tovább éltetjük.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/42. számában.
