Első írásos említésének 700. évfordulóját ünnepelte Páskaháza
Istentisztelettel, kopjafaavatással és kultúrműsorral, illetve a faluból elszármazottak találkozójával ünnepelte első írásos említésének 700. évfordulóját Páskaháza község.
A rendezvény istentisztelettel vette kezdetét, amelyen Radácsy Károly református lelkész Pál apostol a filippieknek írt levelét idézte, „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Mint mondta, három szót emelne ki: meg fogja őrizni. Úgy fogja megőrizni, mint a fegyveres katonai őrség megőrzi az ostromlott várost, a települést. „Gondolnunk kell most Páskaházára, hisz e kicsiny település első írásos említésének 700. évfordulóját ünnepeljük. Mennyi vihart, katasztrófát, háborút, rombolást látott ez a régi templom is, amelyben összegyülekeztünk. Isten mégis megőriz, mint egy erős harcos, mint egy fegyveres sereg” – fogalmazott.
Az istentiszteletet követően a Máté László karnagy vezette Gömörhorkai Református Énekkar lépett fel, majd a helyi kultúrház előtt felavatták az Ulman István fafaragó keze nyomát dicsérő emlékoszlopot.
Viola Roman polgármester ünnepi beszédében arról szólt, meg kell emlékeznünk múltunkról és őseinkről. „Gondoljunk azokra, akik a legrosszabb időben is itt maradtak, otthont teremtettek gyermekeiknek. Adjunk hálát dédapáinknak, akik templomot és iskolát építettek. Emlékezzünk meg a háborúban elesett fiatal katonákról, akik életüket adták a hazáért. Köszönjük meg szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy lehetőséget adtak nekünk arra, ismerjük egymást, szomszédok lehessünk és szerethessük kis falunkat” – mondta hozzátéve, 700 esztendő öröksége értékes hagyaték.
Rámutatott, az évforduló alkalmából azok is hazatértek, akiket az élet messze sodort a falutól. „Sokuknak Páskaháza az otthonuk, még ha mindennapjaikat nem is itt élik” – jegyezte meg. Végezetül Tamási Áron szavait idézte, miszerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. „Ez a rendezvény pedig legyen közös otthonunknak ünnepi asztala, melyet mindannyian körülülhetünk” – húzta alá.
A rendezvényen Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos is tiszteletét tette, s úgy fogalmazott: a település nemcsak azért szép, mert gyönyörű környezetben fekszik, hanem azért is, mert az emberek tesznek azért, hogy jobb legyen, magyarok, szlovákok, cigányok egyaránt. „Ha ebben az országban minden falu úgy nézne ki, mint Páskaháza, akkor nem kellene több romaügyi kormánybiztos, nem kellene több régiófejlesztés. Ide szeretnék eljutni” – mondta.
A jeles évfordulóra egy emlékkiállítást is összeállítottak, amelyen eleink használati tárgyai mellett különböző dokumentumokat, fényképeket tekinthetnek meg az érdeklődők. A tárlat július 27-ig látható a helyi kultúrházban.
A falu lakosait, a hazatérőket és a vendégeket kultúrműsor is várta, amelyben fellépett a helyi Paskova Dance tánccsoport, Máté László és a Gömörhorkai Református Énekkar, Máté Adriena, a Szalóka polgári társulás énekkara. A rendezvény az AvsA Acoustic fellépésével és utcabállal zárult.
A település egykor az Ákos-nemzetség birtokába tartozott. A vidéket IV. Béla adományozta a Bebek családnak, de az 1243-as adománylevélben még nem szerepel a falu neve, tehát valamikor a 13. század második felében jöhetett létre. Az első írásos említése 1318-ból származik, ekkor „Pascahaza" néven szerepel. Nevét valószínűleg egykori Pasek nevű bírójáról kapta, egy másik magyarázat szerint viszont a latin pasco, pasca (legeltet, állattenyésztéssel foglalkozik) szóból származhat a név. 1424-ben „Paskahaza”, 1427-ben „Pachahaza” néven említik.
