Élő irodalom gyerekhangra hangolva
Van az a pillanat, amikor egy iskola tornaterme, folyosója vagy aulája egyszer csak másfajta térré változik. A gyerekek még mocorognak, valaki az utolsó sorból felnevet, a tanárok még a helyükre kísérik az utolsó érkezőket, majd a gitár megszólal, és minden tekintet a rögtönzött színpadra irányul. A felcsendülő dallam és az első verssor szinte azonnal magával ragadja a közönséget. Május végén és június elején ilyen pillanatokból született meg egy egész felvidéki turné: a Petőfi Kulturális Ügynökségnek köszönhetően az Apa olvas – Kortárs gyerekversek és mesék című antológia zenés könyvbemutatója több mint ezer gyermekhez vitte közelebb a kortárs magyar irodalom játékos világát.
A három felvidéki út során dr. Harmath Artemisz gyerekirodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség MeseCentrumának programvezetője és Molnár György dalszerző, gitáros vitte el a kortárs magyar gyermekirodalom hangjait az iskolákba. Az első három út Szepsibe, Nagykaposra és Királyhelmecre vezetett. A következő alkalommal Rozsnyó, Tornalja, Rimaszombat és Fülek következett, majd a nyugati turné állomásain, Ipolyságon, Farnadon, Udvardon, Felsőszeliben és Pozsonyban találkozhattak velük a gyerekek. Ez utóbbi körúton a József Attila-díjas Varró Dániel is a csapattal tartott, ami a diákoknak, de még a tanároknak és az iskolaigazgatóknak is különleges ajándék volt.
A turné apropóját az Apa olvas – Kortárs gyerekversek és mesék című antológia bemutatása adta. A Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában megjelent kötet tizenhat ismert és elismert költő, meseíró huszonnyolc alkotását fűzi egybe.
A válogatást Harmath Artemisz állította össze, a különlegesen szép illusztrációkat Orosz Annabella, Szép Magyar Könyv-díjas illusztrátor készítette. A kötet már címével is a közös olvasás családi élményére hívja fel a figyelmet: arra a meghitt térre, ahol egy mese, egy vers, egy kérdés vagy egy apai-nagyapai hangon megszólaló történet beszélgetést indíthat, és a gyerekek számára saját élménnyé teheti az irodalmat.
A Felvidékre hozott előadás túllépett a hagyományos könyvbemutató keretein. Olyan élményszerű és rendhagyó találkozókra került sor, ahol a kötetből felolvasott művek, a megzenésített versek, a közös éneklés, a játékos kérdések és a spontán gyerekreakciók egymásból építkeztek. A gyerekek az előadás során nem passzív szemlélői voltak az irodalomnak; az első pillanattól kezdve nyitott ajtón léphettek be a versek világába, kérdezhettek, nevettek, énekeltek, figyeltek, és sokszor éppen a reakcióikkal mutatták meg az előadóknak, merre érdemes gombolyítani a műsor fonalát.
Az előadók széles mosollyal meséltek a felvidéki gyermekek között töltött időről.
– mondta lapunknak Harmath Artemisz.
A turné egyik legszebb tapasztalata az volt, hogy a kortárs gyermekirodalom nem idegen, távoli „anyagként” érkezett meg a gyerekekhez. A szövegek akkor kezdtek igazán működni, amikor élő hangon – sok helyen maga a költő előadásában is –, zenével és humorral szólaltak meg. Harmath Artemisz elárulta, a műsort úgy alakítják, hogy a pedagógusok elvárásainak is megfeleljenek, ezért klasszikus művek is helyet kapnak benne.
Molnár György zenéi azonban többféle hangulatot és stílust hoznak játékba, abszolút mai megszólalást adva a verseknek. Így a klasszikusok, akár Petőfi Sándor sorai is frissen hatnak, és természetesen illeszkednek a kortárs műsorba. S míg Petőfi új fényt kapott, Miklya Zsolt elgondolkodtatóbb költeményei is megtalálták a helyüket az előadás során, mint az antológia játékosabb darabjai.
A turné minden helyszínén megerősítő fogadtatásban volt részük, mindenütt érezhető volt az iskolák nyitottsága és a szervezők gondossága. Több helyen pedig újabb lehetséges állomásokat is ajánlottak az iskolaigazgatók a későbbi folytatáshoz.
– fogalmazott Molnár György.
Voltak helyek, ahol a műsor végén még meghallgattak volna néhány verset a gyermekek, nem akarták, hogy befejeződjön az előadás. Máshol pacsival köszönték meg az élményt az előadóknak. Rimaszombatban az ablakon kikiabálva, Petőfi nevét kiáltva búcsúztak tőlük. Volt, aki aláírásért vagy egy ölelésért állt a sorba. Ezek az apró mozzanatok is azt mutatták, hogy a vers és a zene utat talál magának, és a legtisztább és legőszintébb reakciókkal ajándékozták meg a gyermekek a magyarországi vendégeiket.
A nyugati turné állomásain Varró Dániel jelenléte külön színt adott az alkalmaknak, hisz a gyerekek egy olyan szerzővel is találkozhattak, akinek művei sokak számára már ismerősen csengenek. Egy kortárs költő személyes jelenléte egészen más közelségbe hozza az irodalmat. Ilyenkor a tankönyvi név arcot, hangot, mosolyt kap, a vers pedig szó szerint kilép a könyvből.
Az Apa olvas felvidéki turnéja éppen abban mutatta meg az erejét, hogy az irodalmat személyes találkozássá tudta alakítani. Ezek az alkalmak arra emlékeztették a pedagógusokat is, hogy az olvasóvá nevelés gyakran egyetlen jó pillanattal kezdődik: amikor egy vers közelebb lép, egy dallam emlékezetessé tesz egy sort, vagy egy gyerek először érzi azt, hogy az irodalom hozzá is beszél.
Ha a turné után akár csak néhányan érdeklődőbben nyúlnak egy könyv felé, vagy éppen kíváncsibban hallgatnak meg egy verset, a turné elérte egy újabb célját. Talán éppen ez a legfontosabb útravaló: az irodalom akkor tud igazán hatni, ha nem feladatként, hanem élményként van jelen az életükben.
Megjelent a Magyar7 2026/24. számában.
