2021. szeptember 18., 15:15

Egykori füleki maturanda emlékei

A füleki magyar nyelvű gimnáziumi oktatás idén október 1-én ünnepli a 70. évfordulóját. A jubileum kapcsán Somogyi Alfrédné Sörös Márta nénit, az első füleki magyar gimnazisták egyikét kértük személyes hangvételű emlékezésre. Az alábbiakban az Ő gondolatait osztjuk meg a kedves olvasókkal.

márti néni fülek
Fotó: Agócs Szvorák Emese
Somogyi Márta néni a régi fotóalbumot lapozgatja

Márta néni a véletlenek szerencsés összejátszásának, de főleg az isteni gondviselésnek tudja be, hogy a hontalanság éveit követően nemcsak a magyar iskolák alakultak meg, hanem néhány év múlva a gimnázium oktatás is kezdetét vehette Füleken.

Igazi véletlen volt, hogy éppen ide került Matusek Rudolf, a Magyarországról áttelepült, szlovák nemzetiségű tanító, aki végtelenül jóindulatú, merész, bátor és főként magyar érzelmű ember volt.

A második véletlen, hogy egy köztiszteletben álló füleki család gyermeke, Tóth Lajos tanárunk bátyja helyet kapott az iskolaügyi minisztériumban, aki a füleki kérvény pozitív elbírálásához nagyban hozzájárult. Így történt, hogy amikor Matusek Rudolf hazatért Pozsonyból, kezében volt az engedély a gimnázium megalapításához. Persze két demizson füleki bor is szükséges volt ahhoz, hogy sikerre vigye a tárgyalásokat. Ezután kezdték toborozni a tanárokat. Osztályfőnökünk dr. Molnár Zoltán kárpátalji származású, biológiaföldrajz szakos tanár volt, akire hat tantárgyat bízott az igazgató. A tantestület harmadik tagja dr. Lóska Lajos, a hadifogságot megjárt jogászból lett tanár volt. Ő tanította a magyart, a történelmet. De említést érdemel Frenyo Győző, Tóth Lajos, Kuloványi Lajos és Pálenyik László is, ők alkották az első tantestületet.

Matusek Rudolf igazgató szeretetreméltó ember volt. Külsejét tekintve nem tűnt tanárnak. Lovaglónadrágban járt, csizmában, ostor helyett pedig egy hatalmas kulcskarikával. Rendkívül demokratikus szemléletet alakított ki az iskolában.

Mindent megbeszélt velünk, még azt is, hogy ki milyen ösztöndíjat érdemel a tanulmányi előmenetele alapján.

Új fészek épül a fecskéknek

Ez a tanári kar alapozta meg magyar nyelvű gimnáziumi oktatást Füleken a katolikus templommal szemben álló háromablakos épületben. Az első osztályba 42 diákot vettek fel.

A nagyteremben kaptunk helyet, ahol meleg baráti kapcsolatok alakultak, nagyon hamar összekovácsolódtunk.

Az első közös télvégét Feketehegy-fürdőn töltöttük sítanfolyamon, ahol többet potyogtunk, mint síeltünk, de együtt lehettünk. Itt hozott össze minket a sors a losonci építészeti szakközépiskola tanáraival és diákjaival, akikkel rögtön barátságot kötöttünk. Olyannyira, hogy az igazgató szóbeli szerződést kötött velük: nyáron segítenek nekünk iskolát építeni! Így az első tavaszi napsütéssel elkezdődtek a bontási munkák. A fiúk hozzáláttak a régi épület szétverésének, mi lányok meszet oltottunk, téglát pucoltunk, megvolt a munkabeosztás.

1952. szeptember 1-jén állt a két új tanterem, a két szertár és a tanári szoba. Készen volt az új „fészek”, az újonnan érkező „fecskék” számára.

Volt már tehát megfelelő iskolánk, de a második tanévben a tanulás mellett új feladatokat is kaptunk: tyúkösszeírástól kezdve, népszámláláson át, mindennemű adminisztrációs munkát. Múzeumot rendeztünk, segédkeztünk a kolostor belső renoválásánál. Segédmunkásként strandot, mozit, egészségügyi központot, sportpályát, nem egy gyárrészleget építettünk. Az erdészetnek ezrével ültettük a facsemetéket, a füleki parkban díszbokrokat, és persze segédkeztünk a szövetkezet alakításában is. De a legmagasztosabb a kulturális tevékenység volt. A falvak itták a magyar szót, s mi a kőműves brigádból átvedlettünk vándorszínjátszó csoporttá, kamarakórussá.

Abban az időben minden hétvégén más-más községben léptek fel. Kisfaludy egyfelvonásosai, néptáncok, énekszámok jelentették a tarka műsort. Fantasztikus megszállottság hajtotta az egész csapatot, folytatta a visszaemlékezést Márta néni.

Feledhetetlen emlék sokunk számára a második nyári szünet alatti galábocsi aratótábor. Ma, többszörös nagymamaként is, sokszor eltűnődöm azon, honnan volt bennünk annyi, felnőtthöz illő fegyelmezettség.

Mert pedagógiai felügyelet nélkül, patkányokkal teli üres kastély lakói voltunk egy hónapon át. Hajnali 4-kor már arattunk, esténként pedig műsort gyakoroltunk a hétvégi műsoros estre. Ha ma megkérdezik, hogy mitől lett ilyen összekovácsolt egység az első fecskék közössége, akkor csak azt tudom rá felelni, hogy a munkától. Az innen kikerült diákok pedagógusok lettek, és az ország minden részére vitték magukkal a lelkesedést, a tenni akarást. Ha jól emlékszem 19 pedagógusunk, 2 orvosunk, 3 mérnökünk, 1 jogászunk lett, valamint nagyon sok tevékeny, kultúrára fogékony ember. Ma már csak tizenhárman vagyunk a 42-ből, de mindenki tud mindenkiről, és a fényképek is arról tanúskodnak, hogy amikor csak lehet, részt veszünk a jubileumi találkozókon.

füleki gimi
Fotó: Schnelzer Zoltán
A füleki gimi ma
Ez a „füleki gimi”

Márta néni a ragyolci gyakorlat után visszakerült Fülekre, ahol fokozatosan bővült a tantestület, kialakult egy törzsgárda, amely munkájával megalapozta az iskola hírnevét. Kondracsin László 21 évig volt az iskola igazgatója, Kálosi János matematika tanár rengeteg fiatalt tudott elindítani a természettudományok irányába. Vassányi Aurél megszerettette a diákokkal a kémiát, Kovács Sándor pedig a fizikát.  

Ők voltak azok, akik az alapítókkal együtt, illetve őket követve, nevükkel fémjelezték a köztudatban egyszerűen csak „füleki gimi”-ként ismert iskolát.

A magyar tanárok közül említést érdemel Fehér László, akinek a magyar órája élmény volt minden diák számára. Szakó Lászlótól azt tanultam meg, hogy osztályfőnökként kötelességem a diákoknak megmutatni a világot, akárcsak szűkebb pátriánkat. Merem remélni, hogy a mai diákoknak is vannak olyan eszményképei, tanáregyéniségei, akikre örömmel és szeretettel fognak visszaemlékezni minden időben.

Márta néni egy verssel fejezi be visszaemlékezését, bíztatva a fiatal generációkat.

A minap a komáromi emlékkönyvet lapozgatva egy főiskolai társunk, Fecsó Pali versét olvastam. Édesanyák, erre gondoljatok, amikor gyermekeiteknek énekeltek, meséltek. Így hangzik: „Minden reggel meglepődöm, ha a fénylő ablakot nézem. Istenem, köszönöm, hogy ezt a napot is megértem. Tudom, hogy nem hoz semmi jót, azt is, hogy közel van az este, de mégis a szépet látom, égi ecsettel, földgolyóra festve. Tiszta, mint a frissen esett hó, tündöklő, mint az őszirózsa. Köszönöm, hogy anyám megtanított a szívmelengető magyar szóra.” – fejezte be meghatódva visszaemlékezését Somogyi Alfrédné Sörös Márta néni.

Megjelent a Magyar7 2021/37. számában.

Megosztás
Címkék