Divény vára
A Balassa család egykori fészke, Divény vára Zólyom és Losonc között fekszik. A Balassákról így ír Mikszáth Kálmán: „Akadt azokból minden: hadvezér, politikus, poéta, még rablólovag is, de magyartalan érzésű soha sem. Csináltak a Balassa várakban sok mindenféle rossz dolgot, még hamis pénzt is, de hamis politikát nem.”
Balassi Bálint Zólyom várában született, de nagyon korán a család másik várába, Divénybe került. Már kiskorában, az apja várában lévő török foglyoktól megtanult törökül. Méltatói írják, igéről igére számos török éneket ültetett át magyarba, amelyeken ragyog a napkeleti színpompa. Azt tudjuk, hogy az „elmagyarosodott” török költő, Divinyi Mehmed 1538-ban szerelmes verset szerzett Divény várában egy lányról. „Fekete szemű szemöldökű! / Szeretlek én: te ’s megszeress. / Narancscsecsű, keskeny derekü / Szeretlek én, te ’s megszeress.”
A narancscsecsű jellegzetes reneszánsz metafora visszaköszön Balassi virágénekeiből és műfordításaiból is. A török költő kilétét azóta is kutatják, de mindmáig sikertelenül. A legújabb kutatások azt is felvetik, hogy a versnek török változata nem is létezett, ugyanakkor teljes egészében a török énekmondók, az ásikok stítusában íródott, csakhogy magyarul. Pontosabban magyarul, de arab betűkkel. Szerzője Diviní névvel jelzi magát, remek szófordulatai vannak, de azt semmi sem bizonyítja, hogy Mehmednek hívták.
Amennyiben Divény várának romos falai között járunk, vagy a vár alatti kastélyt nézegetjük, idézzük fel a Balassákat és Divényi Mehmedet is, és jusson eszünkbe Kosztolányi Dezsőnek a korról papírra vetett érdekes megállapítása : „A hódoltság élethalálharcában is atyafiságosan megindító műveltségi közeledés jött létre. Amikor romlatlan és pazar magyar nyelvre fordították a török bókokat és virágos példabeszédeket. Hiszen a diplomácia nyelve is félig-meddig magyar volt ekkor.”
Kosztolányi 1931-ben a Nyugat folyóiratban megjelent, Balassa Bálint című esszéjében a török hódoltság korának sajátos, kettős hangulatát – a háború és a kulturális egymásra hatás keveredését – mutatja be.
Megjelent a MAGYAR7 41. számában.
