Disznóság a köbön – avagy hagyományos disznótor a Völgyben
Régen a farsangi időszak a lakomák, a lakodalmak és egyéb mulatozások és a disznótorok időszaka volt. Ilyenkor összejött a család, a rokonság és közösen tartották meg a disznóvágást. Ez a szép és régi hagyomány ma már egyre ritkábban fordul elő, pedig egykor fontos szerepe volt a közösség, a rokonság összetartásában. A Medvesalja polgári társulás ezt a tradíciót szeretné megtartani és a fiatalabb generációnak is tovább adni, ezért évente szerveznek disznótort a Gömörpéterfala melletti Völgyben.
Régen a falvakban minden családnál vágtak disznót. Hajnalban kezdték a munkát. Ekkor összegyűltek a rokonok, a szomszédok, a barátok, hogy a disznóból mihamarabb húst, hurkát, kolbászt „varázsoljanak”. A legügyesebb, leggyakorlottabb férfi szúrta le a disznót és a bontás is az ő feladata volt. Amelyik családban nem volt ilyen, ott böllért, hentest hívtak ezekre a munkákra. Miután leszúrták a disznót, megperzselték, és a szőrét lekaparták. A munka mellé elengedhetetlen volt a jóféle házi pálinka, hogy a nagy hidegben melegítse a férfinépet.
A Völgyben zajló disznótorban minden hagyományos elemet megtartottak. Már pirkadatkor nekiláttak a munkának. A disznó bontása után, reggeli gyanánt, a segítők hagymás pirított vért és disznó eszét falatoztak friss kenyérrel és savanyúsággal, hogy aztán erőtől duzzadva folytassák a munkát.
A nőkre és a férfiakra más-más feladat hárult. A leölés és a bontás mellett a kolbász, hurka, disznósajt készítése is a férfiak dolga volt, mert ezek nagy erőt kívánnak. Az asszonyok mosogattak és a friss ételeket készítették, hisz a munka mellett az evésre-ivásra is gondolni kellett.
Nagyon finom, disznótorhoz kötődő étel a hájas kalács, amit régen a munka végeztével fogyasztottak a Medves alatt. Akkoriban az eladó lány feladata volt a hájas pogácsa elkészítése, ami, ha jól megemelkedett, azt jelentette, hogy hamarosan férjhez megy. Fejes Editnek még az anyja és a nagyanyja tanította a tészta készítését. Azt mondja, kevés hozzáváló szükséges hozzá, és sokféleképpen lehet variálni.
– avatott be Edit néni, aki már az unokájának is továbbadta a hájas kalács receptjét. Eközben a férfiak ízesítették a kolbásznak valót. Bozó Gyula, böllér, Vecseklőről érkezett. Már rengeteg disznóvágásban vett részt, de máig szívesen emlékszik vissza gyermekkori emlékeire.
„Mindig nagyon vártuk a disznótort, amire főként karácsony tájékán került sor. A rokonok, a szomszédok jöttek segíteni a disznót megfogni. És pálinkával indítottak. No nem egy stampóval! Egy fél liter is elfogyott, mire oda jutottak, hogy leölték a disznót. Akkor még szalmával porkoltak, és a disznó hóna alá vasakat tettek, így helyezték a tűzbe, és égették le róla a szőrt” – emlékezett vissza, hozzátéve: a legjobban azt szerette benne, hogy együtt volt az egész rokonság.
Akkoriban még nem volt hűtő, így, amit csak lehetett, füstöléssel tartósítottak. Ez biztosította, hogy húsvétkor sonka, kolbász került az asztalra, és aratás idejére is jutott még szalonna. A hiedelem szerint tilos disznót ölni újholdkor, mert akkor férges lesz a hús. Kedd, péntek, vasárnap ugyancsak alkalmatlan a disznóölésre, mert megromlana a hús.
Mede Ferenc, a Medvesalja polgári társulás elnöke szerint fontos, hogy a hagyományokat tovább éltessék. Ennek jegyében szervezik programjaikat.
„A Völgy alapvetően olyan hely, amely a hagyományokra épül, de mindenképpen a jövő irányába szeretne mutatni. Ennek a keretében rendezzük most már ötödik alkalommal, a farsangi időszak vége felé a disznótort. Egyrészt jó barátok, ismerősök jönnek itt össze, de mivelhogy nyílt rendezvényként szervezzük, ezért szívesen látunk másokat is a környékről, vagy messzebbről. Egy ilyen esemény nagyon jó kapcsolatépítő lehet, másrészt fontos jelentősége van annak, hogy abban az időben, amikor a gyerekek már azt hiszik, hogy a kenyér, a hús a boltban készül, megmutassuk nekik a valódi folyamatot, a valódi értékeket” – nyilatkozta.
Az egész napos munka végeztével estére sok finomság került az asztalra. Húsleves, töltött káposzta, sült hús, resztelt máj- mindenki kedve szerint válogathatott. Senki sem maradt éhes, és nem távozott üres kézzel.
