CSEMADOK járási dal- és táncünnepély Bényben

Bokor Klára 2019. június 09., 17:40

„Hitünk, anyanyelvünk, hagyományaink és kultúránk tartott meg bennünket ezer esztendőn át. Ma ezekből kapunk ízelítőt – mondta el a rendezvényt megnyitva Rigler Alíz műsorvezető.

Az évente más-más helyszínen megrendezésre kerülő találkozók általában június első napjaira esnek, közel a Nemzeti Összetartozás Napjához. Éppen ezért a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya és a bényi alapszervezet közös szervezésében megvalósult ünnepély szentmisével kezdődött az ősi kéttornyú templomban, majd a résztvevők az összetartozás jegyében megkoszorúzták Szent István kopjafáját, akit itt a községben ütöttek lovaggá.

A program a park árnyas fái közt lévő színpadon folytatódott. Kremmer Szabolcs polgármester örömét fejezte ki afelett, hogy helyet adhatnak a rendezvénynek és a színpadon több mint 400 fellépőt üdvözölhetnek, Virágcsokorral köszönte meg Kantár Évának, Danczi Józsefnek és a Koczka házaspárnak a szervezőmunkát.

„Itt Bényben, az érsekújvári járás kis falujában példásan ápolják a hagyományt, őrzik a népviseletet és tovább viszik a népszokásokat, dalokat, melyek a falusi emberek ajkán születtek. Hagyományos dal- és táncünnepélyünkkel mi is a régi időket idézzük.  Összegyűlnek itt az újvári járás néptáncosai, népdalénekesei és népzenét előadó csoportjai, szólistái. Emellett az idén két szomszédos járásból is üdvözölhetünk fellépőket” – emelte ki ünnepi beszédében Kantár Éva a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke, majd a rendezvény múltját is felidézte.

Képgalériánk:

A kultúrprogramot Papp Zsófia Júlia kis mesemondó indította egy helyi versikével a kurta szoknyáról.

„Történt egyszer nagyon régen, török idők szellemében parancsot ad a pasa: a szoknyáját lekurtítja, a térdüket megmutatja. Lett is ebből bonyodalom, szemérmességük odavagyon. Sok varrónő észbe kapott, hogy a pasát becsapja, most. A szoknyát azt le is vágták, a derekát meg megtódták. Csípőn lett a derékrésze, fehérnépnek örömére, így viseljük ötszáz éve.”  

Szép számmal érkeztek csoportok a járás minden tájáról és még a határain túlról is. Felléptek a bényi óvodások, a bényi nyugdíjas klub Búzavirág vegyeskara, a Szalkai Rikkancsok, a Kék Szivárvány éneklőcsoport Béláról, az Aranykalász asszonykórus Andódról, a szímői Rozmaring citera és népdalkör, a Zsitvácska gyermek néptáncegyüttes Besenyőről, az Udvardi Asszonykórus, Smíd Erszébet Bényből, az érsekújvári Napsugár gyermek néptánccsoport, a Kéméndi Asszonyok, a Besenyői Citerások, a Csemadok asszonykórus Köbölkútról, Szél fújja pántlikám gyermek és ifjúsági néptánccsoport Nyitracsehiből, a Dalárda Udvardról, a Tallós éneklőcsoport Besenyőről, a Nagykéri Mórinca citerazenekar, az Érsekújvári Csemadok vegyes éneklőcsoportja, a Tardoskeddi Férfikar, a kisújfalui Rozmaring néptánccsoport, a Fehér Akác Asszonykórus Tardoskeddről, az Ebedi Citerazenekar, a Szivárvány énekkar Párkányból, a Garam-menti Néptánc Együttes Léváról.  

A program közben arra lettem figyelmes, hogy gyerekek egy csoportja még a füvön is táncol, ugrándozik, alig várják a fellépést. Kurcsa Angelika elmondta, a Szél fújja pántlika gyermek néptánccsoporttal Nyitracsehiből érkeztek. „Ők mind magyar iskolások, de szinte utolsó mohikánok. Azért is dolgozunk velük sokat, hogy legyen öntudatuk, önbizalmuk. Először van rajtuk az eredeti népviselet alapján varrott csitári, pogrányi, csehi és koloni új ruha, ezért mutogatják büszkén. A 26 kicsi és nagyobb gyerekkel zoboraljai lakodalmas népdalokat és csúfolódót adunk elő” – sorolja a csoport vezetője.

Hogy a dal- és táncünnepély az összetartozás jegyében zajlott mi sem mutatja jobban, mint az a nagyszerű megnyilvánulás, hogy az éneklő csoportok pontosan 18 órakor a székely himnusz közös eléneklésével csatlakoztak ahhoz a tiltakozó megmozduláshoz, amelyet Románia budapesti nagykövetsége elé szerveztek az úzvölgyi katonai temető meggyalázása végett.

A rendezvény táncházzal és éjszakába nyúló nótázással ért véget.

A beszámoló nem lenne teljes, ha nem említeném meg a szakácsokat, akik a fellépőknek főzték a gulyást. Olyan finomra sikeredett az étel, hogy megnyaltuk mind a tíz ujjunkat. Sokan még azt a fáradságot is vették, hogy visszamenjenek megköszönni.

Pillantsunk a rendezvénybe a képek segítségével!

Képgalériánk:

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS