Bodrogközi hang: a felvidéki magyarság jövőjét a közösség biztosítja

Radi Anita 2019. szeptember 11., 22:44

A keleti végeken fekvő Bodrogköz hangját ritkábban hallani. Mi ennek az oka, és hogyan vélekednek az ottani magyar emberek a jelenleg zajló felvidéki magyar politikai harcokról? Szunyog László, a királyhelmeci Mécs László Polgári Társulás elnöke válaszolt kérdéseinkre.

Fotó: Királyhelmeci Mécs László PT Facebook oldala

Bodrogköz sokáig az MKP bázisa volt, az utóbbi években azonban már a Most-Híd is megerősödött. Mi ennek az oka?

Nem hiszem, hogy a Bodrogközben a Hídnak  kimondottan erős szerepet kéne tulajdonítanunk. A másik pólus, vagyis az MKP lett per pillanat gyenge. Az MKP regionális erősödésével arányosan a Híd eddigi vélt ereje csökkenni fog.

Mit szól ahhoz, hogy a magyar pártoknak végül nem sikerült megállapodniuk?

Nagyon sajnálom, hogy nem született konszenzus a négy párt között. Utolsó pillanatig hittem abban, hogy meg tudnak egyezni. A felvidéki magyarság ügye nem hazardírozásra való közügy. A személyes ellentétek nem lehetnek gátjai az összefogásnak. Ezen kívül jó lenne tudni, mit is vár el a választópolgár. Sajnos jobb lett volna hamarább elvégezni azt a közvélemény-kutatást, amely a felvidéki magyarság által előnyben részesített politikai érdekképviselet formáját térképezte fel. Hányan gondolkodnak több pártban, és hányan az összefogás támogatói. Jómagam az összefogás híve vagyok. A magyarság jövőjét ugyanis a közösség jelenti. Ha tudunk közösséget építeni, ha tudunk közösségben gondolkodni, akkor a felvidéki magyarságnak van jövője. Egyéni harcokban azonban nincsen semmi potenciál.

Miért van az, hogy míg Nyugat-Szlovákiában a magyarokra az aktív politizálás jellemző, addig keleten sokkal passzívabbak az emberek. A politika és a felvidéki magyarság helyzete kevésbé érdekli őket, vagy nem tartják annyira fontosnak kinyilvánítani véleményüket?

Az itteni magyarság helyzete a mindennapi betevő megszerzésére összpontosul. Az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy legyen munkahelyük, aminek köszönhetően családjukat fent tudják tartani. Ha megfigyeli, egy keleti magyar mindig sokkal burkoltabban fogalmaz, mint egy nyugat-szlovákiai, teszem azt, csallóközi magyar. Ez a mi létünk által belénk kódolt véleménynyilvánítási norma.
Látni kell, hogy a nyugati régiókkal ellentétben itt nincs munkahely. Akinek sikerül egy jobb munkahelyre szert tennie, nem akarja veszélynek kitenni azt, mert nincs választási lehetősége. Ezért a politikai véleménynyilvánítás nem hangosan, hanem suttogva, burkoltan zajlik!
A '89-es rendszerváltozás után a felvidéki magyarság az egypártrendszer megszűnésével nem tudott mit kezdeni. Úgy gondolta, hogy önmaga képes lesz világot teremteni, tud majd élni a demokráciában a rendszer által nyújtott lehetőségekkel. Azonban látjuk, hogy ez nem így lett. A helyi közösséggel keveset foglalkoztak. És itt jön képbe az iskolák szerepe. Ki kell mondani, hogy a felvidéki magyar iskolák beolvadtak és együtt menetelnek a többi szlovák iskolával. Az iskola mindig társadalmi igényt elégít ki. Látjuk Nyugat-Európából a beszivárgó ideológiát, amely az olcsó munkaerő képzésére összpontosít. Az iskolák, sajnos köztük magyar iskoláink is, beálltak ebbe a sorba. A művelt ember mindig többet kér a munkaerőpiacon, a kevésbé művelt megelégszik kevesebb pénzzel. Az utóbbit továbbá nagyon könnyen meg lehet téveszteni, és könnyű préda a politikusok számára.

Akkor tehát fontos lenne az oktatás területére fókuszálnunk?

Igen. Magyar iskoláinkat versenyképessé kell tenni. Az iskolák magasabb színvonalának megteremtésére kell törekedni, hogy piacképes embereket bocsássanak ki. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom átértékelni a Magyarországról érkező fejkvótás támogatások kérdését. A felvidéki magyar iskolákba ugyanis olyan réteget vonz be, ami egyértelműen rontja a magyar iskolák színvonalát. Előmeneteli támogatásra lenne szükség, tehát a tanulmányi eredmények függvényében lenne lehetőség anyagi támogatáshoz jutni. Ez pedig arra lenne jó, hogy motiválja a diákokat a tanulásra. Egyben motiválja a magyar szülőt is, hogy tanítsa és foglalkozzon a gyerekkel. Ez a téma már több fórumon is előtérbe került, azonban nem lett komolyabb eredménye.

Úgy véli, ha a szlovák nyelvet másként, például idegen nyelvként oktatnák, ez hozzájárulna a magyar iskolák színvonalának növeléséhez?

Mindenképpen. Ez egy nagyon komoly probléma. Máig szinte egyedüli felróható kritika a magyar iskolákkal szemben. Tehát egyik a roma problémakör megoldatlan kérdése, a másik pedig a szlovák nyelv oktatása. Ez egy hatalmas súly, amely lehúzza a magyar iskolák szintjét. Képzeljük el azt az optimális helyzetet, hogy a magyar iskolás tanulók tudnak szlovákul. Mibe tudna a szlovákság belekötni? A jó szlovák nyelvtudással és megfelelő szaktudással fiataljaink konkurenciaképessé válnának a szlovákiai munkaerőpiacon. A témát tehát kezelni kell - de nem a politikusoknak, hanem a szakembereknek. 
E téren viszont gyakran abba a hibába esünk, hogy kritizáljuk a pedagógusokat, közben pedig nem kérdezzük meg, mit csinál az egyéb magyar értelmiség, beleértve a magyar műszaki értelmiséget, mérnököket, orvosokat stb. Miért csak mindig a magyar pedagógust kérik számon? Tehát újra oda lyukadunk ki, hogy hiányzik a közösségépítés. Van-e olyan közösségünk, ahol ott a magyar pedagógus, a műszaki értelmiség, orvos, jogász, akik összekovácsolják a magyarságot. Nem gazdasági, ideológiai vagy egyéb érdek mentén. Közösségépítés nélkül nincs magyarság. Ahhoz viszont az kell, hogy többet találkozzunk, beszélgessünk, és hozzunk létre szellemi műhelyeket.

Hogyan lehetne ilyen közösségeket létrehozni? Egyáltalán: hogyan lehetünk sikeresek a közösségépítésben?

A magyar közösséget szervezni kell, szervezetlenség hiányában magára marad. A felvidéki magyarság jövőét a közösség biztosítja. A közösséget pedig építeni kell. Nem támogatom a megosztást, ahogy a jó magyar-rossz magyar, kis magyar-nagy magyar megbélyegzést sem. A magyar az magyar, mindenféle jelző nélkül.
A környéken nagyon sokan úgy vélik, hogy már igazán nincs kiért, nincs miért dolgozni. Én egy örökös bizakodó vagyok. Mindig látok embereket felbukkanni a magyar közösségünkből, akik tudom hogy folytatni fogják, vagy párhuzamosan végzik majd a munkánkat. A folytonosság a génünkben van.
A helyi emberekkel való beszélgetéseim során nagyon sokan a múltat emlegetik. Hogyan éltük meg az 1989 utáni euforikus éveket. Akkoriban három párt volt (Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt). Majd jött egy HZDS-es választási törvény, ami kényszer szülte helyzetből összekovácsolta ezt a három pártot a Magyar Koalíció Pártjába. Voltunk tehát külön, együtt, majd jött a kettészakadás, most pedig újra négy pártunk van, de még mindig nem megy a szekér. Vonjuk hát le a konzekvenciákat, mert most már tényleg afelé kéne haladni, hogy közösen menedzseljük a felvidéki magyarság érdekeit úgy, hogy működjön is.

Mi lenne a megoldás?

Sohasem szabad elveszíteni a politikusoknak kapcsolatukat a választókkal. Ugyanakkor szükséges felmutatni kézzelfogható eredményeket is. A keleti választó nagyon egyszerűen fogalmaz: mit hozott ide a Híd, és mit hozott ide az MKP? Van összehasonlítási alapjuk. A Híd sokat hozott a helyi infrastruktúrába, és egy infrastrukturális szempontból kiéheztetett magyar területre hozni valamit az már sikernek nevezhető. Ha azonban ténylegesen fejleszteni akarjuk a Felvidéket, azt csak munkahelyteremtéssel lehet. Nagyon szép az infrastrukturális előremozdulás, de a hosszabb fejlődést a felvidéki magyar ember számára nem biztosítja. Lesznek szép járdáink, kultúrházaink, sportpályáink, iskoláink, de kinek, ha az emberek elhagyják a régiót munkahely hiányában?

Mit gondol, miért csökkent a Felvidéken a születési ráta? Miért születik kevés gyerek?

Magyarország támogatja a saját populációs politikáját. Szlovákiában viszont beálltak a magyarok a sorba, alkalmazkodnak az össz-szlovákiai helyzethez, és követik a szlovák átlagot: ha náluk egy gyerek lesz jellemző, akkor nálunk is. Ha azonban nincs gyerek, nincsen közösségi fejlődés sem. Ahogy mondani szokták: első gyerek az anyáé, második az apáé, a harmadik jelenti a közösség számára a növekedést.  A szlovák mentalitás tehát nagyon befolyásol minket, és a kölcsönhatások nagyon érezhetők. Ám nem kötelező beállni az országra jellemző sémákba. Sokak számára azonban könnyebb azt felvállalni, mint egy esetleges magyar utat.

Hogyan lehetne a bodrogközi magyar fiatalok érdeklődését felkelteni a politika iránt?

Keleten elsősorban a munkahelyteremtéssel, ami itt tartaná a fiatalokat. Ha van fiatal, van jövő és perspektíva. A rendszerváltás utáni időszaknak volt egy mozgalmi jellege. Emlékszem, amikor akkoriban az SNS be akarta vezetni az alternatív oktatást iskoláinkban. A királyhelmeci Amfiteátrumba 10 ezer bodrogközi és ung-vidéki magyart tudtunk mozgósítani tiltakozó nagygyűlésre. Nem hiszem, hogy ezt ma megtudnánk ismételni. Akkoriban a társadalmi értékrend is más volt. Az azóta folyó politikai inkorrektség távol tartja a fiatalokat a társadalmi és politikai közélettől, akik joggal érzik úgy, nem biztos, hogy ebben szerepet kívánnak vállalni.

Félő, hogy a Progresszív Szlovákia magyar platformja elveheti a fiatal magyar értelmiség szavazatait.

Jön egy párt, de régi arcokkal, mit tud tehát nyújtani? Számomra nem világos, mit akarnak. Úgy tűnik, hogy megint szövi valamilyen politikai szubjektum a hálóját, hátha "befogják" a magyar szavazatok egy jelentős részét. Ezek a szlovák pártok ugyanakkor alternatívát is kínálnak, jóllehet ez az alternatíva hamis. Ha ezt nem magyarázzuk el az embereknek, akkor a kellő információ hiányától dezorientált választó könnyen kihalászható az új ígéretek hálójával.

Hogyan lehetne újra vonzóvá tenni a magyar politizálást az emberek számára?

Fontosnak tartom megszólítani a magyar választópolgárt. Vonzóvá, érthetővé, közérdekűvé tenni a felvidéki magyar politizálást, ehhez azonban kommunikálni kell. Jelenjenek meg hiteles, megbízható, szavahihető, közjót szolgáló új emberek. Meggyőződésem, hogy a felvidéki magyarság konszenzust szeretne, és nem támogatja a szétforgácsolódást. A választópolgár elvárja a politikustól, hogy példaként álljon előttük.
Véleményem szerint egy felvidéki magyar pártnak országosnak kell lennie, nem csupán regionálisnak. Ha egy párt csak a felvidéki magyar régiót próbálja képviselni, azzal szegényessé válik a politizálása. 
Az itteni emberek azonban nagyon passzívak és hitetlenek. Ha pedig valaki bizalmatlanná válik a politikával szemben, annak az lesz a következménye, hogy legközelebb nem megy el szavazni. Ha megnézzük a legutóbbi EP-választásokat, nagyon csekély számú szavazat hiányzott az MKP-nak ahhoz, hogy a pártnak legyen képviselője Brüsszelben. Azok az emberek szavazatai hiányoztak, akik elvesztették magyarságukba vetett hitüket.

0 HOZZÁSZÓLÁS