2018. december 2., 19:03

„Lesz hagyatéka múltunknak és jelenünknek”

A Juhász Gábor vezette Dudich Ferenc polgári társulás december 1-jére tűzte ki a II. Alsó-Garam menti helytörténészek találkozóját. A konferencia a lekéri községi könyvtár épületében valósult meg, ahol tizenhárom előadó tizennégy különböző témát boncolgatott.

Lekéri konferencia
Médialapozó
Fotó: Kaszmán Zoltán

Elsőként Simon Attila történész kapott szót, aki megbecsülését fejezte ki a lelkes helytörténészek felé, majd felvázolta, hogy a kutatási eredményeit egyre gyakrabban digitalizáló Fórum Kisebbségkutató Intézet miben tudja segíteni azok munkáját. A jelenlevők figyelmébe ajánlotta többek között az intézmény www.adatbank.sk honlapon elérhető gyűjteményeit, köztük az 1990 után megjelent helytörténeti munkák bibliográfiáját, Szlovákia településeinek (alapvető demográfiai adatokkal ellátott) adatbázisát, amelyhez a jövőben a választási adatokat is szeretnék hozzárendelni, valamint a lakosságcsere keretében magyarországi áttelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékeit. A helytörténészeknek szintén jó szolgálatot tehet az intézet által digitalizált könyvek, regionális lapok, évkönyvek, iskolai értesítők vagy éppen szövetkezeti naptárak lapozgatása.

„Intézetünk könyvtára, a Bibliotheca Hungarica gyűjtőkörébe tartozik minden olyan könyv, ami valamiképpen a szlovákiai magyarságra vonatkozik; ezért nagyon örülnék neki, ha az érintett polgármesterek vagy a kutatók tájékoztatnának bennünket az általuk megjelentetett kiadványokról” – hívta fel a megjelentek figyelmét Simon Attila, aki elárulta azt is, hogy december elején mutatják be hivatalosan A szlovákiai magyarok digitális emlékezete című oldalukat, amelyen adatolt fényképek segítségével próbálják szemléltetni a dél-szlovákiai közösség elmúlt száz évét.

Simon Attila
Fotó:  Kaszmán Zoltán
Simon Attila

A Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója beszélt legújabb, Csak álltunk és sírtunk című könyvéről is. Érdekesség, hogy a történész a lekéri konferencia során, annak egyik résztvevőjétől tudta meg, hogy a könyve címlapjára került fénykép – amely három fiatal lányt ábrázol, amint a honvédeket vezetik be virágokat szórva – valójában Csatán készült.

Simon után a Nyitra Megyei Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa, Paterka Pál szólt az általa végzett geofizikai kutatásokról, melyek során középkori templomokat és kolostorokat keresnek. A régész kollégájával, Ján Tirpákkal együttműködve több mint ötven helyszínt járt be ezzel a céllal. Előadásában legfőképpen a deáki kolostortemplom kutatását érintő fejleményekről értekezett, de kitért az özgögei, a vezekényi, a lekéri, a kőhídgyarmati, a kisgyarmati, a bényi és a nagymindszenti kutatásokra is.

Ezután éppen a Zselíz melletti Nagymindszentről adott elő a városi múzeum vezetője, Polka Pál, aki Václav Mencl témába vágó feltárásait is felhasználva derített fényt arra, hogy a Nagyvincent (Veľký Vincent) megnevezés valójában a Nagymindszent nevet takarja. Az elpusztult község feltételezett helyszínére kilátogatva a múzeumigazgató többek között egy bizánci mellkeresztet is talált…

A rövid szünet után a helyi Kováč Klára levendulás teáit kóstolgató érdeklődők a díjnyertes garammikolai monográfiával és annak keletkezésének körülményeivel ismerkedhettek meg Ladislav Uhliar közbenjárásával. Garammikola az egyetlen zselízi városrész, ami a mai napig nem rendelkezik saját helységnévtáblával; a községnek mégis van mire büszkének lennie, egyebek mellett az 1630-ból származó harangjára.

Bréda Tivadar a párkányi székhelyű Limes Anavum regionális honismereti társulás képviseletében számolt be a II. világháborús hadisírok és hadszínterek feltérképezéséről. „Szlovákia és Magyarország között a mai napig nem jött létre együttműködési szerződés a sírkutatást és a hadisírgondozást illetően. Ennek az az oka, hogy a szlovák hadisírgondozó törvény olyan kitételt tartalmaz, hogy 1918-ig a monarchiás katonák nemzetiségi hovatartozását a jelenlegi országhatárok szerint állapítják meg” – fogalmazta meg munkájuk egyik nehézségének okát a kutató, majd szót ejtett a kriványi, a breznóbányai, az abaújnádasdi, a déménvölgyi és a liptószentjánosi temetőkről, tömegsírokról.

A lévai levéltár munkatársa, Vincze László – főleg az egykori Bars című lap szemelvényeit felhasználva – az 1. világháború lévai vonatkozásait ecsetelte. „Az első helyi sebesült Bartos Ede főgimnáziumi tanár, az első lévai hősi halott pedig Bellán Sándor volt” – hangzott el, majd a levéltárnok a lévai hadikórházakról és a járási székhely első világháborús emlékeiről is közölt információkat.

A zselízi középkori freskókról, Veronika kendőjéről, Krisztus sírba helyezéséről és a Szent Borbála-Szent Apollónia párosról Csonka Ákos értekezett, ismertetve a Szent Jakab templom legújabban fellelt kincsének, a valószínűleg Alexandriai Szent Katalint ábrázoló falikép feltárásának a történetét. Paterka Pál ekkor ajánlotta fel, hogy amennyiben igény mutatkozik rá, szívesen végezne geofizikai kutatásokat a zselízi imahelyen is.

Melecski Lajos előadásában Érsekújvár három bombázásáról tudhattak meg részleteket a helyi könyvtárat megtöltő történelemkedvelők. Az Érsekújvári Fotóalbum polgári társulás vezetője beszámolt az 1944. október 7-én, október 14-én, valamint 1945. március 14-én történt pusztításról, aminek összesen feltételezhetően több mint 3000 áldozata volt. A bombázás – ahogyan azt a helytörténész által bemutatott fényképek is mutatták – leginkább a város főterét és a vasútállomás környékét érintette.

Az ebédszünet után a fajkürti helytörténész, Ján Žlnka – néhány helyi família és a fajkürti egyház históriáján keresztül – mutatta be települését, majd a civilben operaénekesként is tevékenykedő barsbaracskai Wurczer Péter kapta meg a szót, hogy a Kelecsényi és a Mirbach családokról értekezzen. A rendkívül zsugorinak mondott Kelecsényi Rafael családját megismerve rajzolódott ki az érdeklődők előtt a 20. század regionális történelme. A barsbaracskai helytörténész prezentációjában felbukkant egy rövid, de annál értékesebb videó is 1920-ból.

Közönség elé lépett a lévai Barsi Múzeum munkatársa, Novák Margaréta is, aki a 700 esztendős lévai vár történelmébe vezette be a hallgatóságot – az első írásos emléktől egészen napjainkig.

Az idei konferencia előadói közül nem hiányozhatott a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést kiérdemlő Luky János sem, aki Barsendréd nemesi családjairól összegyűjtött információit adta közre. Szó volt a Szobonya, a Litassy, a Balogh, a Benkovich, a Dombay, a Lipthay, a Névery és a Konkoly Thege családokról.

A programsorozat a házigazda, Juhász Gábor – a lekéri apátság történelmét felölelő – előadásával zárult. A 13. század elején már létező bencés apátság kastélya 1870-1945 között lakásokként szolgált, 1952-től pedig a mai napig elmegyógyintézetként működik.

A találkozón losonci helytörténész is képviselte magát a főleg képeslapokat gyűjtő Kelemen László személyében, de jelen volt a Magyar Nemzetőrség „Török István” Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetségének vezetője, Czapáry-Martincsevics András is, aki társulásával többek között könyvadománygyűjtéssel is foglalkozik.

„A magyar nyelv és kultúra ápolása szempontjából kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy a Kárpát-medence minél több közösségi könyvtárába eljussanak a magyar könyvek. Felvidéken mintegy tizenöt helyen jártunk már. A jövőben is szeretnénk megtalálni azokat a fogadó közösségeket, községi és iskolai könyvtárakat, amelyeknek tényleg szükségük van ezen kötetekre, és valóban tudják hasznosítani az általunk összegyűjtött könyvadományokat” – ismertette a felhívást a szövetség elnöke.

„Lesz hagyatéka a múltunknak és a jelenünknek” – fejezte ki bizalmát a szervező, Juhász Gábor, aki örömmel nyugtázta, hogy az előadások szüneteiben jó hangulatban folytatódtak a szakmai megbeszélések, sőt új barátságokat megalapozva névjegykártyák és elérhetőségek cseréltek gazdát.

Folytatás egy év múlva; remélhetőleg addig néhány önzetlen történelemkedvelő támogató is felbukkan segítve ezt a valóban színvonalas és hiánypótló rendezvényt…

Lekéri konferencia
+14 kép a galériában
Megosztás
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!