Balog Zoltán kapta a Pálóczi Czinke István-díjat

A kétnyelvű istentiszteleten szlovákul Juraj Brecko, az Ondava-hernádi Református Egyházmegye esperese, míg magyarul Kendi Csaba, a Zempléni Református Egyházmegye Esperese hirdetett igét, amelyben háláját fejezte ki azért, hogy az egyház felszentelt lelkipásztorokkal gyarapodik. Közülük ketten, Hozák Magyar Ildikó és Kovácsné Smatarla Ibolya magyarul, míg hárman, Andrea Korečková, Pavol Jašo, Peter Korpa szlovákul tették le lelkészi esküjüket. Az alkalomra meghívást kaptak az elmúlt évben, illetve az idén nyugalomba vonult lelkipásztorok is, akiknek egy-egy emlékplakettet nyújtottak át.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata 2013-ban alapította a Tiszáninneni Református Egyházkerület volt püspökéről elnevezett Palóczi Czinke István-díjat, amelyet eddig négy alkalommal adtak át.

– Az volt a célunk, hogy olyan egyházhoz közeli embereket tüntessünk ki, és legyen számunkra példa az ő szolgálatuk, életük és munkájuk, akik valóban sokat tettek az egyházunkért – mondta el hetilapunknak Fazekas László püspök, hozzátéve, hogy a díj odaítéléséről egyházi és világi képviselők közösen döntenek.

2014-ben Csémy Lajos professzor, 2017-ben, a reformáció kezdetének 500. évfordulóján Erdélyi Géza nyugalmazott püspök és Harm Jan Boiten nyugalmazott holland lelkész részesült az elismerésben. Őket követi a sorban Balog Zoltán budapesti lelkipásztor, miniszterelnöki biztos, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) volt minisztere, akinek laudációját Géresi Róbert egyetemes lelkészi főjegyző mondta el.

Ebben Balog Zoltán életútját egy szerpentinhez hasonlította, amelynek sok fordulója volt, de a világtól nem elzárkózó, hanem azt megjobbítani akaró, kálvinista alapállás tükröződött mindig a szolgálatában. Rámutatott, hogy hitvalló ózdi szülők gyermekeként a Felvidékhez mindig közel állt, később maga is sokat tett a felvidéki református közösségért. Ifjúsági konferenciák, értelmiségi táborok előadójaként, a komáromi teológiát pedig tanárként gazdagította.

Géresi hangsúlyozta, hogy a határon túli egyházak a közelmúltban eddig sohasem tapasztalt, történelmi mértékben értékelhető támogatásokat kaptak. Megköszönte, hogy a felvidéki magyar közösségek, oktatási intézmények és szolgálati területek mindegyikéhez érkezett támogatás és segítség. Magyarország kormányának köszönhetően egymás után újultak meg a templomok és az iskolák, valamint új szolgálati lehetőségek is nyíltak. A Pálóczi Czinke István-díj tehát a felvidéki reformátusok szívből jövő háláját tükrözi.

Balog Zoltán a díj átvételét követően visszaemlékezett, hogy szüleivel már gyerekkora óta járt a Felvidékre, évente többször meglátogatták a Domicai barlangot, mert ott személyi igazolvánnyal is át lehetett menni Aggteleknél. Míg ő az édesanyjával megnézte a cseppkőbarlangot, addig édesapja a lelkész testvérekkel tanácskozott.

Ez több éven át így folyt, mígnem a kommunista hatalom megvonta édesapjától az útlevelét. Kifejtette, hogy a rendszerváltozást követően ő már sokkal egyszerűbb körülmények között folytathatta a szülők által elkezdett munkát.

– Megtanultuk, hogy az összetartozást nem választhatják szét sem országhatárok, sem lelki határok, hogy a krisztusi összetartozásban van benne minden más összetartozás, a vérségi, az etnikai, a nemzeti is – mondta Balog Zoltán, aki rámutatott a közép-európai népek egymásrautaltságára is.

A 2012–2018 között az Emmi miniszteri tisztségét betöltő politikus az istentiszteletet követően hetilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy azért is örül a díjnak, mert a legértékesebb elismerés, amit az ember a sajátjaitól kap, akik ismerhetik az életét születése pillanatától.

– Mégsem az én személyem a feltétlenül fontos ebben. Végre 30 évvel a rendszerváltozás kezdete után, lassan száz évvel a trianoni határhúzások után most érzékelheti azt a felvidéki magyarság, ezen belül is a reformátusság, hogy olyan kormány van Budapesten, amely nemcsak együtt érez velük, hanem cselekedni is akar értük. Fontosak azok a programok, amelyeket együtt indítottunk, hogy az itteni református egyháznak, a mi testvéregyházunknak, részegyházunknak az életét hozzásegítsük ahhoz, hogy itt tanulni lehessen, időseket lehessen gondozni, az igét lehessen hirdetni, hogy itt óvoda legyen, iskola legyen, hogy itt tudományos kutatást lehessen végezni. Mindez a támogatás nem egyszerűen anyagi támogatás, hanem a szellemi, lelki közösség kifejezése – fogalmazott Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke. Aki szerint, ha körülnézünk például a Csillagházban, vagy a számos megújult épület valamelyikében, azt láthatjuk, hogy célt értek a támogatások.

– Minél több tapasztalatunk van a politikumban, akár a Felvidéken, a Délvidéken vagy Erdélyben, azt látjuk, hogy a legmegbízhatóbb partner az egyház. Valóban a nyelvünket, a hitünket, a kultúránkat, a történelmünket nemcsak őrzi, hanem gyarapítja is, és 21. századi formájában adja át a következő nemzedékeknek. Politikusok, kormányok jönnek-mennek, de az egyház marad és szolgál. Úgyhogy az egyház támogatása a legjobb befektetés. Bízom benne, hogy az ezután következő kormányok is így látják majd ezt – tette még hozzá a Pálóczi Czinke-díj legújabb kitüntetettje.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/47. számában.