Az ógyallai magyarok a Jókai-szobornál emlékeztek a dicső múltra
Az asszimiláció következtében gyors ütemben fogyó ógyallai magyarság a vasárnap délutáni napsütésben emlékezett meg az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 171. évfordulójáról. Az ottani Csemadok-alapszervezet, a Magyar Közösség Pártja helyi szervezete, valamint a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda hívó szavára közel kétszázan gyűltek össze Jókai Mór mellszobránál.
A Himnusz-énekléssel zárult esemény ünnepi szónoka Bese László, a gútai Corvin Mátyás Alapiskola történelemtanára volt, közreműködtek a helyi diákok és az Őszirózsa Népdalkör tagjai. Jelen volt Ógyalla testvérvárosa, Pápa polgármestere, Áldozó Tamás is.
A Hazám, hazám, édes hazám című népdal és a „fesztys” diákok szavalatainak elhangzása után Bagin Árpád, helyi Csemadok-elnök a jelenlevők figyelmét arra hívta fel, hogy Ógyalla ezer szállal kötődik az 1848/49-es forradalomhoz. Egyebek mellett megemlítette, hogy Zöldállás városrész környékén 1849. február 12-én zajlott egy ütközet. A híres Feszty család alapítója is jelentkezett nemzetőrnek, s emiatt üldözték az osztrák hatóságok. A Jávor Béla-kúria Jávor főhadnagyra, az ottani alakulat orvosára emlékeztet, akinek a sírja a Feszty család sírkápolnája mellett van. A jelenlegi Hagyományok Házánál huszárlaktanya működött, s a mai Vasút utcát Kaszárnya utcának hívták. A Jókai család egyik hajdani házánál pedig egy kis kerítésmaradvány emlékeztet arra, hogy Jókai Mór édesapja Ógyalláról származott.
Az is elhangzott, hogy Bagota városrész legjelentősebb családja az Ordódy család volt. III. Ordódy István a komáromi önkéntes nemzetőrség ezredeseként szolgált. Ahol manapság a vásári forgatagot tartják, ott állt Ordódy Kálmán kúriája. Ordódy Kálmán 1848 októberében Trencsén vármegye hadparancsnoka és decemberétől Lipótvár erődjének parancsnoka volt, három év várbörtönre ítélték, majd a saját birtokán gazdálkodott. V. Ordódy Pál pedig 1848-ban a kereskedelmi minisztérium fogalmazója volt és számos tisztséget betöltött: Szalay László titkára, majd frankfurti követ volt, egy évig Teleki László mellett dolgozott Párizsban, 1849-ben pedig az udvardi körzet országgyűlési követeként szolgálta hazáját. A forradalom leverése után őt is bebörtönözték, később felmentették. Az említett Ordódyak kriptái megtalálhatóak a bagotai temetőben.
Bese László szónoklatában felidézte az egykori történéseket, majd a jelennel párhuzamot vonva üzenetet fogalmazott meg a hallgatóság felé, miközben felhívta a figyelmet néhány fontos körülményre. Kiemelte: bár a magyar szabadságharc az orosz cár beavatkozása miatt, 1849-ben elbukott, de a forradalom számos intézkedését már a Habsburgok sem tudták visszaállítani. Így a legnagyobb tömegeket érintő jobbágyfelszabadítást is csak újraszabályozták, de a szellemet már nem zárhatták vissza a palackba.
Majd Kossuthot idézte: „Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével. Ez a demokrácia.” Hozzátette: ők ezt akkor, 171 éve komolyan is gondolták.
Ezt követően a szónok ráttért a helyi magyarság fogyásával fémjelzett jelenre: „Ma sem egyszerű a helyzetünk, közösségünk jövőjét, panaszaira pedig gyógyírt nem várhatunk felsőbb szintekről. Fogyatkozunk, itt Ógyallán különösen gyorsan. Ma is rengeteg változás zajlik a világban, s néha mi is keressük, hol lészen benne helyünk, nekünk és nemzetünknek. De a reformkor példáján okulva azt mondom Önöknek, hogy minél nagyobb a baj, annál nagyobb a hajtóerő, hogy elkezdjük megtalálni a jövőbe vezető utat. Természetesen mondhatják, hogy nem könnyű, hiszen mi, akik itt állunk, kevesen vagyunk, a tömeghez pedig oly nehéz szólni. De láthattuk, ez ’48-ban sem volt sokkal könnyebb az akkori hazafiaknak. S ha úgy érezzük, túlságosan is magunk vagyunk ebben a küzdelemben, miközben a megosztottság gyötör minket, emlékezzünk Vasvári Pál szavaira: Csak egy pártot ismerek: az igazságét!”.
Végül az egyházak, az iskolák, a pártok és a civil szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el a Jókai-szobornál. Sajnálatos, hogy a városvezetés hiányzott a koszorúzók közül, miközben a testvérváros, Pápa képviseletében Áldozó Tamás polgármester is koszorúzott. Az ünnepi aktus alatt az Őszirózsa Népdalkör forradalmi dalokat énekelt. A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével zárult.
