2018. október 4., 20:32

Az I. világháborúban elesett helyi és az aradi hősökre emlékeztek Izsán

Az I. világháború hőseinek emlékére 1925-ben állított, s a magyar kormány támogatásával a centenárium alkalmából felújított emlékmű újraszentelése, valamint az aradi vértanúk kivégzésének 169. évfordulójáról való megemlékezés zajlott október 4-én Izsán. A méltóságteljes rendezvény a helyi római katolikus templomban ünnepi szentmisével kezdődött, s az 1848/49-es hősök faragott emlékoszlopánál a Himnusz közös eléneklésével zárult.

Izsai megemlékezés
Médialapozó
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó
Egy jobb, szeretetteljesebb világért ontották vérüket

Az ünnepi szentmisét celebráló és az emlékművet újraszentelő Szabó Miklós atya hangsúlyozta: az I. világháborúban elhunyt izsai hősök azért ontották a vérüket, hogy utódaik egy jobb, szeretetteljesebb világban élhessenek. Ezért leszármazottaiknak mindenkor úgy kell viselkedniük, hogy a háború áldozatai a túlvilágon büszkék lehessenek rájuk.

„Mindenki csak azt tegye meg másokkal, aminek örülne, ha vele is megtennének az embertársai! Szükségszerű a megbocsátás azok felé, akik nagyapáinkkal, dédapáinkkal nagyon rosszat tettek. A szeretetteljes világ kialakulásának feltétele ugyanis a minden nemzet képviselőivel történő barátságos kézfogás és mosolyváltás” – fejtette ki.

Az I. világháborús emlékmű felújításának kezdeményezője az izsai kulturális-társadalmi élet egyik „motorja”, Sámson Gizella volt. Egyebek mellett elmondta: „Kilencvenhárom évvel ezelőtt, ugyancsak október 4-én állították fel ezt az emlékművet, így tisztelegve falunk hősi halottai előtt. A háború kegyetlen csatáiból a bevonult férfiak több mint fele már nem érkezett vissza szeretett szülőföldjére, egyedül hagyva feleségeket, árvákat, édesanyákat…”.

Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó

Majd felolvasta a 93 évvel ezelőtti felszentelés tiszteletére ifj. Dudich László izsai r. katolikus kántortanító által írt verset, amely Czenczik János helyi plébános által kinyomtatott, eredeti példánya megmaradt az utókornak. 

A magyarság 1848/49-ben és az I. világháborúban is bizonyított

„Megszokhattuk már, hogy lombhulláskor vesztes csatáinkra, eltiport forradalmainkra egymagunk emlékezünk. Hiszen aki a győzelmét ünnepelhetné, az ma már nincs sehol. S valóban: hol van a mohácsi és a világosi síkon, vagy a budapesti utcákon győzelmet arató ottomán, Habsburg, szovjet birodalom vagy a Csehszlovák Köztársaság? Mégis diadal és megkönnyebbülés helyett mindig nehéz és szomorú szívvel hajtunk fejet. Mint amikor egy kukoricaszárat tépünk ki a földből, s az magával rántja a gyökerei közzé szorult földet, úgy tapad a gyász és a keserűség a túlélők, a kései utódok ünnepléséhez. Kiváltképp így van ez akkor, amikor nem csupán névtelen hősökre, ismeretlen áldozatokra, hanem az emlékműre név szerint ismertetett hősökre vagy a 13 aradi vértanúra, s arra a több mint 15 millió mártírra emlékezünk, akik életüket,  jövőjüket adták a szabadságért, hazájukért“ - fogalmazott Domin István mérnök, Izsa polgármestere. 

Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó

Kiemelte: „a magyar nemzet 1848 márciusában nemcsak talpra állt, hanem talpon is tudott maradni. Nemcsak visszaszerezte a szabadságát, de élni is tudott vele. Akkor bebizonyítottuk, képesek vagyunk arra, hogy megszervezzük önmagunkat, hogy működtessük az államunkat, s arra is képesek vagyunk, hogy megvédjük közös érdekeinket. Bebizonyítottunk hűségünket 1914-ben is, mikor a végsőkig kiálltunk a központi hatalmak mellett, aminek az ára, hogy testvéreink már idegen hazában alusszák örök álmukat“.

Sosem mások ellen, hanem a közösségünkért harcoltunk és dolgozunk

A történelmi visszapillantás után Domin István hangsúlyozta: a magyarokat sosem sikerült megtörni. „Hiába rakták a bürokrácia igáját a nyakukba, hiába ajándékoztak meg bennünket egy jól kifejlett rendőrállammal vagy nyelvtörvényekkel. Mi a szabadságharcunkkal, a fájdalmas vereség utáni konok kitartásunkkal is megmutattuk az egész világnak, milyen fából is faragták a magyarokat. Magunkra hagyva, szétdarabolva sem engedtünk a 48-ból. Ma sem tesszük! Megvédjük közösségünk értékeit! Nyomokat, üzeneteket hagyunk magunk után a jövő nemzedékeinek“.

Azt is elmondta: a mi jövőnk az építés, az alkotás és az értékteremtés eszménye, sohasem a rombolásé. „Mi soha sem mások ellen, hanem mindig a saját közösségünk, szülőföldünk felemelkedése érdekében harcoltunk és dolgozunk mindmáig...”

Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó

Miután az egykori hősök hozzátartozói és mások is elhelyezték koszorúikat, virágaikat az emlékműnél, a résztvevők az izsai I. Felvidéki Huszárbandérium vezetésével átvonultak azt aradi hősök emlékoszlopához, ahol a Szózat eléneklése után Petőfi Sándor Ha férfi vagy, légy férfi című versét mondta el egy diák. Mindkét helyszínen nemzettudat-erősítő dalaival emelte az ünnepség nívóját az izsai Búzavirág hagyományőrző népdalkör. Az újabb koszorúzást és mécsesgyújtást a Himnusz közös eléneklése követte, majd az esemény szeretetvendégséggel zárult.

Izsai megemlékezés
+20 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!