Az I. világháborúban elesett helyi és az aradi hősökre emlékeztek Izsán
Az I. világháború hőseinek emlékére 1925-ben állított, s a magyar kormány támogatásával a centenárium alkalmából felújított emlékmű újraszentelése, valamint az aradi vértanúk kivégzésének 169. évfordulójáról való megemlékezés zajlott október 4-én Izsán. A méltóságteljes rendezvény a helyi római katolikus templomban ünnepi szentmisével kezdődött, s az 1848/49-es hősök faragott emlékoszlopánál a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Az ünnepi szentmisét celebráló és az emlékművet újraszentelő Szabó Miklós atya hangsúlyozta: az I. világháborúban elhunyt izsai hősök azért ontották a vérüket, hogy utódaik egy jobb, szeretetteljesebb világban élhessenek. Ezért leszármazottaiknak mindenkor úgy kell viselkedniük, hogy a háború áldozatai a túlvilágon büszkék lehessenek rájuk.
„Mindenki csak azt tegye meg másokkal, aminek örülne, ha vele is megtennének az embertársai! Szükségszerű a megbocsátás azok felé, akik nagyapáinkkal, dédapáinkkal nagyon rosszat tettek. A szeretetteljes világ kialakulásának feltétele ugyanis a minden nemzet képviselőivel történő barátságos kézfogás és mosolyváltás” – fejtette ki.
Az I. világháborús emlékmű felújításának kezdeményezője az izsai kulturális-társadalmi élet egyik „motorja”, Sámson Gizella volt. Egyebek mellett elmondta: „Kilencvenhárom évvel ezelőtt, ugyancsak október 4-én állították fel ezt az emlékművet, így tisztelegve falunk hősi halottai előtt. A háború kegyetlen csatáiból a bevonult férfiak több mint fele már nem érkezett vissza szeretett szülőföldjére, egyedül hagyva feleségeket, árvákat, édesanyákat…”.
Majd felolvasta a 93 évvel ezelőtti felszentelés tiszteletére ifj. Dudich László izsai r. katolikus kántortanító által írt verset, amely Czenczik János helyi plébános által kinyomtatott, eredeti példánya megmaradt az utókornak.
„Megszokhattuk már, hogy lombhulláskor vesztes csatáinkra, eltiport forradalmainkra egymagunk emlékezünk. Hiszen aki a győzelmét ünnepelhetné, az ma már nincs sehol. S valóban: hol van a mohácsi és a világosi síkon, vagy a budapesti utcákon győzelmet arató ottomán, Habsburg, szovjet birodalom vagy a Csehszlovák Köztársaság? Mégis diadal és megkönnyebbülés helyett mindig nehéz és szomorú szívvel hajtunk fejet. Mint amikor egy kukoricaszárat tépünk ki a földből, s az magával rántja a gyökerei közzé szorult földet, úgy tapad a gyász és a keserűség a túlélők, a kései utódok ünnepléséhez. Kiváltképp így van ez akkor, amikor nem csupán névtelen hősökre, ismeretlen áldozatokra, hanem az emlékműre név szerint ismertetett hősökre vagy a 13 aradi vértanúra, s arra a több mint 15 millió mártírra emlékezünk, akik életüket, jövőjüket adták a szabadságért, hazájukért“ - fogalmazott Domin István mérnök, Izsa polgármestere.
Kiemelte: „a magyar nemzet 1848 márciusában nemcsak talpra állt, hanem talpon is tudott maradni. Nemcsak visszaszerezte a szabadságát, de élni is tudott vele. Akkor bebizonyítottuk, képesek vagyunk arra, hogy megszervezzük önmagunkat, hogy működtessük az államunkat, s arra is képesek vagyunk, hogy megvédjük közös érdekeinket. Bebizonyítottunk hűségünket 1914-ben is, mikor a végsőkig kiálltunk a központi hatalmak mellett, aminek az ára, hogy testvéreink már idegen hazában alusszák örök álmukat“.
A történelmi visszapillantás után Domin István hangsúlyozta: a magyarokat sosem sikerült megtörni. „Hiába rakták a bürokrácia igáját a nyakukba, hiába ajándékoztak meg bennünket egy jól kifejlett rendőrállammal vagy nyelvtörvényekkel. Mi a szabadságharcunkkal, a fájdalmas vereség utáni konok kitartásunkkal is megmutattuk az egész világnak, milyen fából is faragták a magyarokat. Magunkra hagyva, szétdarabolva sem engedtünk a 48-ból. Ma sem tesszük! Megvédjük közösségünk értékeit! Nyomokat, üzeneteket hagyunk magunk után a jövő nemzedékeinek“.
Azt is elmondta: a mi jövőnk az építés, az alkotás és az értékteremtés eszménye, sohasem a rombolásé. „Mi soha sem mások ellen, hanem mindig a saját közösségünk, szülőföldünk felemelkedése érdekében harcoltunk és dolgozunk mindmáig...”
Miután az egykori hősök hozzátartozói és mások is elhelyezték koszorúikat, virágaikat az emlékműnél, a résztvevők az izsai I. Felvidéki Huszárbandérium vezetésével átvonultak azt aradi hősök emlékoszlopához, ahol a Szózat eléneklése után Petőfi Sándor Ha férfi vagy, légy férfi című versét mondta el egy diák. Mindkét helyszínen nemzettudat-erősítő dalaival emelte az ünnepség nívóját az izsai Búzavirág hagyományőrző népdalkör. Az újabb koszorúzást és mécsesgyújtást a Himnusz közös eléneklése követte, majd az esemény szeretetvendégséggel zárult.
