Az esztergomi bazilika harangjai nélkül, de együtt emlékeztek a Párkány környéki települések

2020. június 5., 14:37
Bokor Klára

A párkányi Sobieski parkban népviseletben, falutáblával, és egy marék anyafölddel gyülekeztek a város környéki települések résztvevői Trianon 100. évfordulóján.

A gyülekezőket Vecserka Péter tárogatómuzsikája köszöntötte, majd Méri Mátyás szavalata hangzott el. Az egybegyűltekhez Pólya Csaba református lelkész és Fóthy Zoltán római katolikus esperesplébános is szólt.

Retkes János, a helyi MKP elnöke felolvasta Salamon Zoltán levelét, aki a megemlékezésre a Gyergyói havasokból származó fenyőfát küldött, amely a magyarság összefogását hivatott szimbolizálni.

Ezt ahhoz a süttői kőből készült emléktáblához közel helyezték el, melyet Párkány és vidéke magyarsága állíttatott. A Nagy-Magyarországot ábrázoló emlékmű Wass Albert versidézetet tartalmaz:

Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk //Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad.”

A rendezvény szónoka Farkas Iván, az MKP alelnöke, Muzsla község polgármestere, megyei képviselő beszédében visszatekintett a száz évre, hogy mi is történt ezalatt a 36 525 nap alatt. Kiemelte, amíg a szlovákok száma majdnem a háromszorosára nőtt, a magyarok száma kevesebb mint a felére csökkent.

Ebben benne van az elmúlt száz év minden kínja, könnye, bánata, bűne és tragédiája. Óriási károkat okozott a száz éve folyó tudatos asszimiláció, beolvasztás - sokszor a polgári jog megvonásával, kitelepítéssel, lakosságcserével, megfélemlítéssel”

- sorolta Farkas Iván a magyarság számát befolyásoló tényezőket.

A jelenlévők lerótták kegyeletüket az új emlékműnél, majd hosszú, tömött sorban a Mária Valéria hídon át az esztergomi Országzászlóhoz vonultak. A hídon való átkelés eltartott egy ideig a vírusjárvány miatti korlátozások miatt. Esztergomban magyar testvéreink vártak.  

Az egybegyűlteket Zoltai Dániel szervező üdvözölte. Elmondta, az Országzászlót az 1930-as években Trianon emlékére állították, és kevesen tudják, hogy a túlparton is volt ilyen zászló a magyar időszakban, de az a háború után a politika áldozatául esett. A múltban Esztergom vármegye – mind az elcsatolt, mind az anyaországi területek - egy gazdasági egységet képeztek, de máig egy élő, lüktető kapcsolat van a Duna mindkét partja között.

Idősebb Lomnici Zoltán jogász, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke beszédében kitért az elcsatolt területeken élő magyar lakosságot ért jogtalanságokra és arra, hogy ezekben az országokban még mindig hatályban vannak bizonyos emberi alapjogokat is sértő törvények.

Az anyaföld-gyűjtés ötletgazdája, Zoltai Dániel kifejtette, régen többször gyűjtöttek földet, többek között királykoronázáskor is. Trianon 100. évfordulója is egy fontos esemény, amikor ekképpen is kinyilvánítjuk összetartozásunkat. Az esztergomi polgári körök a magyarországi oldalról már begyűjtötték a földet, a felvidékiek pedig ünnepélyesen egy anyaföldtartó ládikába önthették össze földjeiket, az 56-os nemzetőrök díszőrsége mellett.

A megemlékezés szabadtéri ökumenikus istentisztelettel zárult.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy délután fél ötkor, a közös száz másodperces harangozás idején nem szólaltak meg a bazilika harangjai, csak a vízivárosi harangszó szállt halkan a szélben. Pedig az ország első templomának nagyharangja az elszakítottság idején támaszként szolgált a Duna északi oldalán élőknek. A beszámolók szerint hangja messzire elhallatszott, a víz felett is összekapcsolta a lelkeket. Most azonban némák maradtak. Belesajdult a lelkünk. Az RTVE információja szerint a bazilika kanonokja nem kívánt csatlakozni a Kárpát-medencei felhíváshoz.