Az értékek, amelyek összekötnek: az év személyiségeit díjazták Pozsonypüspökiben
Egy közösségnek mindig öröm, ha büszke lehet a tagjaira, egyrészt mert a példaképek egyéni szinten hatalmas motivációt és megerősítést jelentenek, másrészt közösségi szinten is rendkívül fontos szerepük van: közös értékrendet teremtenek, erősítik az összetartozást és motivációt adhatnak a közösség többi tagjának is a fejlődésre.
Amikor tehát egy szervezet, egy közösség vagy egy település kitüntetést ad át, valójában egy értékrendet emel a magasba. A díjazott személye és teljesítménye élő mintává válik. Mai rohanó világunkban hajlamosak vagyunk ugyanis elmenni a mindennapi hősök mellett, pedig ők azok a tartóoszlopok, akik nélkül közösségünk szürkébb, üresebb és magányosabb lenne. Azzal, hogy egy önkormányzat díjakkal ismeri el a település legkiválóbbjainak teljesítményét, nemcsak az ő munkájuk előtt tiszteleg, hanem megerősíti azokat az értékeket is, amelyek összekötnek bennünket.
Pozsonypüspöki önkormányzata második alkalommal rendezte meg a 2023-ban indult kezdeményezést: az év személyiségeinek és sportolóinak díjazását. A jelölések a pozsonypüspöki lakosoktól érkeztek, amelyek közül egy bizottság választotta ki a 14 díjazottat. A kitüntetett személyiségek között volt a még ma is aktív kultúraszervező Jégh Izabella, illetve a városrész egy korábbi meghatározó alakja, Nagy Vilmos, aki in memoriam kapta meg a díjat. Két olyan életút, két személyiség, aki elhivatottságával, tehetségével és szorgalmával mindannyiunk számára példa.
A magyarság az örökségem
Jégh Izabelláról, aki jelenleg a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke, bizton állíthatjuk, Pozsonypüspöki, de tulajdonképpen az egész pozsonyi magyarság kulturális élete elképzelhetetlen nélküle. Egy korábbi interjújában úgy fogalmazott, a kultúra az életeleme. „A magyarságomat örököltem, amit semmi áron nem tudok megtagadni, az csak a bőrömmel együtt jön le”, fogalmazott akkor, s így van ez láthatóan mind a mai napig. Eddigi munkáját több elismeréssel is díjazták már, 2003-ban megkapta Pozsony megye Samuel Zoch-díját, 2019-ben főpolgármesteri díjjal jutalmazták, legutóbb, 2022-ben pedig a Csemadok Gyurcsó István-díját vehette át.
Ám Jégh Izbella nem csak a kultúra területén aktív, jelentős mértékben kivette a részét az önkormányzati munkából is.
A pozsonypüspöki születésű Jégh Izabella egész életében hű maradt a szülőföldjéhez. Huszonhat évesen lett önkormányzati képviselő 1976-ban és 50 éven keresztül 2026-ig az is maradt. Ez alatt az idő alatt változtak a rendszerek és a szabályok, a képviselők, és maga Pozsonypüspöki is. Ami azonban nem változott, a díjazott az irányú törekvése, hogy jobbá tegye a dolgokat és segítsen az embereknek
– hangzott el az ünnepi díjátadón az értékelésben, emlékeztetve arra is, hogy Jégh Izabella kulturális és önkormányzati tevékenységén kívül sok éven át a püspöki újság szerkesztőbizottságának munkájában is részt vett, amely megalakulásának egyik kezdeményezője volt.
– Születésekor minden ember kap valamit útravalóul, valamilyen képességet, küldetést vagy tehetséget. Én a szervezőkészség mellett a szolgálatot kaptam útravalóul. A fél évszázados folyamatos képviselői munka számomra az itt élő lakosság, a szülőfalum, Pozsonypüspöki szolgálata volt – fogalmazott a díjátadón a díjazott. Hozzátette, végig igyekezett a legjobb tudása és lelkiismerete szerint elvégezni a rá bízott feladatokat.
– De ehhez szükség volt egy felsőbb erő segítségére is, amelynek jelenlétét minden lépésemnél éreztem, ha kanyargós ösvényeken vezetett is, mindig segített megtalálni a helyes utat – tette hozzá, majd megköszönte néhai férje és a családja segítségét, amit a munkája során neki nyújtottak.
– És végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni neked is, polgármester úr a négyéves együttműködésünket, a bizalmat, a nyitottságot a képviselői javaslataimra és a segítőkészséget feladataim ellátásában – mondta, hozzátéve, köszönet jár a polgármesternek azért is, hogy támogatta magyar nemzeti kultúránkat, rendszeresen részt vett a rendezvényeinken, amelyek célja hagyományaink megőrzése és szülőföldünk történelmének a bemutatása volt. Jégh Izabellát Roman Lamoš polgármester javasolta a díjra.
In memoriam elismerés Nagy Vilmosnak
Nagy Vilmos Pozsonypüspöki rendszerváltás utáni első polgármestere volt nyolc éven át, 1990-től 1998-ig. Amikor a rendszerváltás után Pozsonypüspöki polgármestere lett, nem volt könnyű helyzetben, hiszen gyakorlatilag mindent a nulláról kellett felépíteni és Pozsonypüspökit a főváros modern városrészévé formálni. Polgármesterként részt vett Pozsony első statútumának megalkotásában is, mondta a moderátor Nagy Vilmos méltatásában.
– Később fővárosi képviselő, a Pozsonyi II. Járási Hivatal helyettes vezetője, majd az önkormányzati régiók kialakulása után a Pozsony Megyei Hivatal első igazgatója lett.
Nagy Vilmos évtizedeken át meghatározó alakja volt a magyar kulturális életnek is a településen. Fiatal kora óta részt vett a Csemadok munkájában, több éven keresztül a pozsonypüspöki alapszervezet elnökeként, majd vezetőségi tagként, később tiszteletbeli elnökként. Kulturális és közösségszervező munkája szorosan kapcsolódott a pozsonypüspöki Vetvár Művelődési Házhoz.
Polgármesterként és a Csemadok helyi alapszervezetének korábbi elnökeként is kiemelten fontosnak tartotta, hogy a Vetvár a helyi magyar és szlovák közösségi élet, valamint a hagyományőrzés legfőbb központja maradjon. A pozsonypüspöki Csemadok által alapított „Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért Díjat” 2015-ben vehette át addigi munkája elismeréséül. „Püspökin minden egyes hagyományteremtő rendezvény elindításánál jelen volt” – mondta róla méltatásában Nagy Elza, a Csemadok helyi alapszervezetének akkori elnöke. Nagy Vilmos 2022-ben hunyt el.
– Minden városrésznek megvan a maga történelme és megvannak az emberei, akik ott voltak a fontos kezdeteknél. Nagy Vilmos egy volt ezek közül, ezért a neve egybeforrt Pozsonypüspöki újkori történelmének egyik fontos fejezetével – mondta a moderátor, hozzátéve, Nagy Vilmost a díjra a jelenlegi polgármester, Roman Lamoš javasolta. A díjat a felesége és idősebb lánya vették át.
– Azt mondják, az ember addig él, amíg az emberek emlékeznek rá. Édesapám négy éve ment el ebből a világból, s azzal, hogy most ezzel a díjjal is megbecsülik a munkáját, az emlékét is meghosszabbítják – mondta Nagy Vilmos lánya, Krajčírová Nagy Júlia.
– Sokat gondolkodtam azon, hogyan is tudnám apámat tömören jellemezni. Azt mondanám, szívvel-lélekkel püspöki volt. Szeretett az emberekkel és az emberekért, a szülőföldjéért, Püspökiért dolgozni, amit a küldetésének tartott – mondta. Hozzátette, fontos, hogy értékeljük azokat az embereket, akik hajlandók a közért dolgozni.
– Köztisztségben lenni sohasem könnyű, s az az érzésem, hogy a bonyolult jogszabályok és a közösségi hálók korában ma még nehezebb a bőrünket vásárra vinni… Ezért tiszteljük ezeket az embereket, s ne csak a haláluk után, hanem életükben is! – fogalmazott Nagy Vilmos lánya, aki egyben köszönetet mondott édesanyjának is, aki mindenben édesapja támasza volt.
– Így ez a díj – mint minden többi – az övé is – zárta.
Az esemény fényét emelte a két fiatal tehetség, Karmen Pál-Baláž és Patocska Olivér közreműködése, akik szlovák és magyar nyelvű dalaikkal és különleges zenei világukkal varázsolták el a közönséget.
Mondják, a siker nem magányos műfaj. A valóságban ugyanis minden kiemelkedő eredmény mögött ott áll egy támogató háttér is. Amikor egy tagunkat ünnepeljük, valójában önmagunkból is ünneplünk egy darabot. A díjazott sikere megerősíti a közösség hitét saját erejében. Ez a kollektív büszkeség az a hajtóerő, amely képes egy közösséget magasabb szintre emelni. Legyünk tehát büszkék rájuk, mert a legnagyobb elismerés nemcsak egy oklevél, vagy egy plakett a falon, hanem az a tudat, hogy együtt képesek vagyunk nagy dolgokat véghez vinni.
Megjelent a Magyar7 2026/42. számában.
