Az első lengyel menekültek 1939. szeptember 10-én érkeztek Magyarországra
Párkányban a LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás szeptember 6-án történelmi konferenciára invitálta az érdeklődőket a lengyel menekültek Magyarországra érkezésének 80. évfordulója alkalmából.
Szép számú hallgatóság töltötte meg a Vadas fürdő konferenciatermét, ahol négy érdekes előadást hallhattunk Molnár Imre történész moderálásában.
Dániel Erzsébet főszervező elmondta, a 17. konferencia zajlik és úgy háromévente a lengyel-magyar barátságra fókuszálnak. Mivel a lengyel menekülteknek Párkányban is volt táboruk, ennek emlékére közel 10 éve emlékkövet állított társaságuk a Sobieski parkban, melyet az ilyen alkalmakkor megkoszorúznak. Kifejtette, e téren további kutatásokra lenne szükség , mert bár Szalkán és Bényben még pár éve éltek emberek, akik visszaemlékeztek a lengyel menekültekkel töltött időre, amikor együtt jártak szentmisére, kulturális rendezvényekre, másutt a menekültekkel való együttélés nem került felkutatásra.
Popély Gyula történész 1939-et, a II. világháború kitörésének évét vette górcső alá, kitért a lengyelek menekülésének okaira és magyarországi fogadtatásukra. Csomor Erzsébet történész a katolikus egyház és a lengyel emigráció témakörét boncolta, Kocó József helytörténész az Ipoly mente lengyel menekültjeiről tartott érdekes előadást. Konrad Sutarski a magyar-lengyel kapcsolatok mecénása, több könyv szerzője pedig közös múltunkról és a közös keresztény Európa védelméről szólt.
Popély Gyula a konferencia kapcsán portálunknak elmondta: „Mi, magyarok és lengyelek elmondhatjuk magunkról és egymásról, hogy talán mi voltunk a XX. század európai történéseinek a legnagyobb vesztesei. Mi, magyarok mindenképpen, hiszen kétszer is akaratunk ellenére belesodródtunk egy világháborúba és mindkettőből vesztesen kerültünk ki. A lengyelek ugyanígy akaratuk ellenére sodródtak a háborúba, melyet ugyan győztesen fejeztek be, de elbánt velük a nyugati „kulturált” Európa és olyan kutya sorsuk lett, mintha vesztesek lettek volna. Régebben mi voltunk Európa pajzsa, akkor is magunkra hagytak minket, és a mai napig Európa mostohagyerekeinek számítunk. Ám tudni kell, a történelemben minden változó, és nekünk tenni kell azért, hogy pozitív irányba mozduljanak a történések."
Az előadások után a résztvevők a Sobieski parkban elhelyezték koszorúikat az ezeréves magyar-lengyel barátság emlékkövénél.
