Az anyanyelvén alapozta meg tudását a jeles kutató
A csallóközaranyosi Vörös Zoltán magfizikus-kutató előbb a helyi magyar alapiskolában, majd a komáromi Ipari Szakközépiskolában is az anyanyelvén gyarapította ismereteit. A pozsonyi Komenský Egyetem magfizika szakán doktorált, s évekig az ógyallai Geomágneses Obszervatóriumot vezette.
Jelenleg az Osztrák Tudományos Akadémiával együttműködve, ám egyéni projekttámogatásból Grácban folytat fontos űr- és másféle kutatásokat. Vallja: kellőképpen csak anyanyelven alapozható meg a tudás.
Ma is szívesen emlékszik vissza a matematikát, valamint fizikát vele az alap- és középiskolában megszerettető Vasi és Lovász, illetve Kanyicska, Zámbó, Szabó és Kopják tanár urakra. Bár nem tagadja: miközben a Komenský Egyetem magfizika szakán tanult tovább, eleinte akadtak kisebb nehézségei a szlovák nyelvvel, de fokozatosan pótolta e hiányt.
„Ezzel együtt állítom, hogy a tárgyi tudás kellőképpen csak az anyanyelven alapozható meg. Egyetlen volt magyar egyetemistáról sem tudok, aki megfelelő fizikatudás birtokában, a nem tökéletes szlovák nyelvtudása miatt morzsolódott volna le a vizsgákon.“
A tehetséges fiatalember 1984 és 1990 között doktori munkáján dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémián és a Komenský Egyetemen. Azután 2002-ig az ógyallai Geomágneses Obszervatórium vezetőjeként az intézmény hírnevét azzal is öregbítette, hogy geomágneses mérések témában egy világkonferenciát szervezett.
Majd hat évig
a Gráci Űrkutató Intézetben az Osztrák Tudományos Akadémia híres Cluster-projektjéhez csatlakozhatott.
Aztán 2008 és 2012 között az Osztrák Tudományos Ügynökségtől a saját projektjével elnyert támogatásból az Innsbrucki Egyetem Asztrofizikai Intézetében végzett kutatásokat. Miután egy kis kitérőt tett az exobolygók tanulmányozása felé, újabb egyénileg megszerzett projekttámogatásból, 2013-tól ismét Grácban hódol a 2020 végéig tartó kutatásainak.
„A nyugat-európai országok tudományos kutatásai terén már ez a modell érvényesül, hogy minél kevesebb kutatót vesznek fel állásba, minket inkább a saját egzisztenciánkat több évig biztosító projekttámogatások megszerzésére s ekképp mielőbbi eredmények felmutatására ösztönöznek. A jelenlegi fő kutatási témáim: az űrkutatás, a Föld és más bolygók plazmakörnyezetének tanulmányozása, valamint a Nap-aktivitás földi hatásainak vizsgálata“ - fejtette ki.
Az űrkutatási program terén elsősorban nagy szakmai közösségek nemzetközi együttműködése folyik. Világszerte vannak olyan mérnöki és tudóscsoportok, amelyeket főleg az Amerikai Űrügynökség (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) irányít, miközben hosszú évekig dolgoznak műholdak létrehozásán.
„A műholdak sokféle nagyon értékes műszert visznek magukkal az űrbe. Egyesek különböző szögekből és távolságokból fényképezik a Napot, míg mások műszereikkel a a Föld vagy más bolygók környezetében a helyi plazmát mérik. Az én tevékenységem lényege a műholdas adatok elemzése és elméleti magyarázata. A munkámmal kapcsolatos kulcsszavak (plazmaturbulencia, mágneses rekonnekció, űridőjárás, napszél-magnetoszféra-kölcsönhatás, mágneses viharok stb.) alapján minderről bővebben olvashatnak az interneten“ - magyarázta.
Hozzáfűzte: kutatásai plazmafizikai része hasonlít a földi laboratóriumokban végzett fúziós reaktorkísérletekre.
„Az űridőjárás pontosabb előrejelzése még várat magára, ugyanis a pontosabb leírásokhoz sokkal több műholdas mérés kellene. Pedig az emberekkel végztett misszióknál nagyon kívánatos lenne a kozmikus környezetünk minél jobb ismerete. Azért is, mert a legerősebb napkitörések olyan erős mágneses viharokat kavarhatnak a Földön, amelyek tönkretehetik a fejlett elektronikánk nagy részét. Bár azokra talán csak évszázadonként egyszer kerül sor, ám olyankor a kitörő napenergia és anyag a Föld felé irányul - a technikánkra mért csapás nagyon kártékony lehet. Emiatt is lényegesek a kutatásaink“- tudtuk meg.
Az elismert kutató a hétvégéket többnyire komáromi otthonában, családi körben tölti. A kubai származású, magyarul és szlovákul is értő nejével korábban magyar alapiskolába íratták be a két fiukat, akik tanulmányaikat a Selye János Gimnáziumban folytatták. Gergely Győrben informatikát tanult, már dolgozik, Dani öccse pedig Budapesten elméleti fizikát tanul, s a kvantumfizikai tanulmányok is vonzzák. „Bízunk bennük, hogy ha majd bármilyen nyelvi környezetbe is kerülnek, az anyanyelvükön megszerzett ismereteikkel mindenütt helytállnak.“
Vörös Zoltán végül megjegyezte: amikor egy rangos los angelesi egyetemen járt, ott sok kínai hallgatóval találkozott. Azt tapasztalta, hogy a kiváló matematikai és fizikai ismeretekkel rendelkező kínai fiatalok többségének hiányos volt az angol nyelvtudása. „Egy kínai kollégám is beismerte, hogy diákként ő is hasonló cipőben járt, ám a folyamatos szorgalmas nyelvtanulásával pótolta e hiányt. Ez is bizonyítja, hogy ha a gyerekek az anyanyelvükön alapozhatják meg a tárgyi tudásukat, akkor az esetleges nyelvi nehézségeik idővel elhárulnak.”
