Álom, álom, édes álom
Csengő hangú fiatal szőke tündérkirálynő hódítja meg előadásával a felvidéki színpadokat. Bognár Hajnalka az operett világában találta meg szívbéli boldogságát. A nézők mostanában a Csárdáskirálynő Sylviájaként találkozhatnak vele.
A mátyusföldi Vízkeletről származó Bognár Hajnalka teljesen azonosulni tud Sylvia szerepével. A fiatal operetténekes a Wurczer Theatrum tagja. Mostanában a Csárdáskirálynő operett keresztmetszetével járják a Felvidéket, mindenhol nagy sikernek örvendenek.
– Ha gyermekkoromban azt mondták volna nekem, hogy egyszer operetténekes leszek, és konzervatóriumban fogok tanulni, egyszerűen kinevettem volna.
– Énekesi karakterem kiforrása az otthoni Csemadokban és a galántai magyar alapiskolában kezdődött. Anyukám már gyerekkoromban „egyesített” engem a Csemadokkal, minden rendezvényre elmentem, és ha kértek, énekeltem. Anyu benne van a vízkeleti Harmónia éneklőcsoportban, oda is hívtak. Közben Balogh Csaba tanító bácsi, a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola egykori legendás tanítója, karnagya is mondta, hogy menjek énekelni az énekkarba. Pályafutásomat voltaképpen Csaba bácsi gyermekkórusában kezdtem.
– mondta Hajnalka, aki az éneknek köszönhetően találta meg önmaga legjobb énjét. Az élet úgy hozta, hogy középiskolai tanulmányait mégis a komáromi ipari szakközépiskolában kezdte el.
– Mielőtt Komáromba kerültem, Csaba bácsi írt nekem egy ajánlót a Concordia vegyes kórusba, amelyet Stubendek István vezet. Akkoriban kezdődtek a különböző kommersz tehetségkutató műsorok, s a válogatókon megjelenő mindenféle „szerzetek”, akik zeneiskoláikra hivatkoztak, elriasztottak – magyarázta Hajnalka, akit később Ternóczky István orgonaművész, egy vágsellyei zenetanár indított el az operett és opera műfaja felé. Hajnalka nevetve teszi hozzá, hogy akkoriban még egyáltalán nem tudott szlovákul, ezért volt eget rengetően merész döntés, hogy kilépjen az ipari szakközépiskolából, és a konzervatóriumba menjen tanulni Pozsonyba.
A valamikor nehezen tanuló kislány egy hónap alatt készült fel a komoly konzervatóriumi felvételire.
– Olyannyira nem beszéltem szlovákul, hogy a konzervatórium négy éve gyakorlatilag egyfajta activity-szerű kommunikációval telt. Persze, a mély vízben meg lehet tanulni úszni, mára már nincs gond a szlovákkal. Igenis, lehet érvényesülni magyarként is. Nagyon kemény munka volt, de megérte. A két év pedagógiai minimumot is elvégeztem, így éneket is taníthatok.
– Az operett, az ének érzelmeket hoz elő. Ahogy a férfi udvarol, a nő meg bájosan kacérkodik az operettben, ahogy a furfang és a magyar észjárás működik. Ilyen máshol nincs a világon.
Megjelent a Magyar7 2024/10. számában.
