Aktív sziget a passzivitás tengerében: a Borostyán Néptáncműhely
Jövő tavasszal ünnepli megalakulásának 15 éves évfordulóját a dernői Borostyán Néptáncműhely, amely most, másfél évtizedes fennállása alatt első alkalommal hirdet hivatalos tagfelvételt. A jelenleg mintegy 170 tagot számláló néptáncműhely vezetője, Icso Valéria úgy véli, sokan vannak, de még nem elegen.
A 2005-ben Dernőn alakult Szivárvány leánycsoport folyamatos bővülésével jött létre mára a Borostyán Néptáncműhely, amely hat néptáncegyüttest és egy népi zenekart foglal magába. Három gyermek-néptáncegyüttes működik itt, a Csacsogó a 3 évesnél fiatalabbakat, a Napraforgó a 3–6 éveseket, a Kincskereső pedig a 6 év felettieket várja. A Borostyán Ifjúsági Néptáncegyüttesben a 10 évnél idősebbek, a Borostyán Néptáncegyüttesben a 16 évnél idősebbek, a Borostyán Szenior Néptáncegyüttesben pedig a 30 év felettiek táncolnak.
A Sajó Banda, amelynek tagjai a Borostyán Néptáncműhely táncosai közül kerültek ki, és repertoárjában főként gömöri népzene kap helyet, 2018 augusztusában alakult, azt követően, hogy a néptáncműhely új helyszínre költözött Rozsnyón. A Nagycsucsomi utcában található épületben nemcsak próbaterem kapott helyet, hanem öltözők is a táncosok rendelkezésére állnak. Ezenkívül van itt viselettár, egy helyiség a Sajó Banda próbái számára, illetve a hangszerek tárolására, s a Ringató foglalkozások is itt zajlanak. Ebben az időben alakították meg a Csacsogót és a Borostyán Szeniort is.
Icso Valéria, a Borostyán Néptáncműhely vezetője elmondta, hogy tavasszal a Kincskeresőben és az Ifiben is közel 50 gyermek volt, ezért mindkét csoportot két-két részre osztották. Ez tette lehetővé, hogy most hivatalos tagfelvételt hirdethessenek, amire eddig nem volt példa a néptáncműhely történetében.
– Mondhatnák, hogy 170-en már épp elegen vagyunk, de én azt szoktam mondani, sokan vagyunk, de még nem elegen. A tagfelvételt azért tudjuk most meghirdetni, mert a két csoport felosztása után ezekben 20-22 lett a létszám, és körülbelül 30-35-en elférnek.
Hozzátette, a Sajó Banda jelenleg 9 tagú, de egyéves működés után úgy látják, nehéz ennyi embert megfelelő szakmai színvonalon fejleszteni, ezért azt tervezik, hogy létrehozzák a Kis Sajó Bandát, amelyben a 16 évnél fiatalabbak zenélnének. Ez októbertől valósulhat meg, mert addig még több verseny is vár a zenekarra. Négy hónapja harmonikaoktatás is zajlik a műhelyben, jelenleg öt gyermek igyekszik elsajátítani a hangszer titkait. Icso Valéria elmondta, nagyon szeretne még citeracsoportot és parasztfurulya-csoportot is. Megjegyezte, ez valószínűleg nem lesz egyszerű, hiszen míg máshol a népi gyerekzenekarok általában zeneiskola mellett működnek, Rozsnyón nem ez a helyzet, a helyi zeneiskola nem foglalkozik népzenével.
Nemcsak a népzene, összességében a népi kultúra terén sem túl rózsás a helyzet a környéken. Igény van, a gyerekek és a szülők részéről is. Sokkal több tánccsoport, énekkar lehetne a járásban, de nincs, aki vezesse őket, mutatott rá, hozzátéve, nemcsak szakképzett emberekből van hiány, hanem olyan lelkes amatőrökből is, akik a csoportok élére állnának. További problémaként említette, hogy a régió településvezetői sem igazán segítenek abban, hogy az emberek gyakrabban találkozhassanak a népi kultúrával.
– Az elmúlt 15 év alatt idegenben többet léptünk fel, mint a járásban, ami szerintem nem normális dolog. Azt tervezem, hogy az évfordulóra összeírom, mikor hol léptünk fel. Valószínűleg beszédes statisztika lesz...
A táncműhely tagjai a rendszeres próbák, fellépések mellett sem unatkoznak. Az idén már ötödik alkalommal szervezik meg a Borostyán Jótékonysági Bált, illetve a tavalyi nagy siker után ezen az éven is tartanak gyerekbált. Ők állnak a Nagyapáink öröksége – Gömörországi hagyományőrző nap és az Ifjúsági néptáncfesztivál határok nélkül nevű rendezvények mögött is. Ezeket eddig felváltva szervezték, egyik éven az egyiket, a következő évben a másikat. Az idei esztendő az első alkalom, hogy mindkettőt sikerül megrendezni, az előbbi júniusban volt, az utóbbit októberben tartják.
Évente mindössze két olyan alkalom van, amikor a táncműhely összes együttese fellép. Ezek a Nagyapáink öröksége, illetve a várhosszúréti Gömöri Kézművesek Társulásának a kézművesvására. A csoportok különböző versenyekre is járnak és érnek el jó eredményeket. Ám mivel tavaly alapos átalakításon és megújuláson estek át, el kellett hagyniuk a korábbi koreográfiákat, nem indultak a megmérettetéseken. De hogy ne maradjanak ki teljesen a versenyzésből, szólótáncosok neveztek, akik az Eszterlánc szlovákiai magyar gyermek-néptáncfesztiválról és a Šaffa sarkantyúja nevű versenyről is ezüst és arany sávot hoztak haza.
A Borostyán Néptáncműhely vezetője kiemelte a versenyeken való részvétel fontosságát. Mint mondta, egy idő után minden tánccsoportnak el kell döntenie, megmarad-e „falusi csoportnak”, amely a Csemadok-évzárón, a falunapon és a Mikulás-ünnepségen lép fel, vagy komolyabb szakmai munkába kezd, amihez a versenyeken kaphat hozzáértőktől visszajelzéseket.
– Már sokan megkérdezték, melyik csoport a szívügyem. Amikor ezen elgondolkodtam, arra jutottam, soha nem volt olyan, hogy az egyiket előnyben részesítettem volna a többivel szemben. Ugyanolyan fontos, hogy az óvodásnak is legyen ruhája, szalagja, gyöngye, mint a nagyobbaknak. Ám ha nincs annyi pénzed, hogy mindenkinek jusson, akkor súlyozni kell. Például, ha valamely csoport versenyre megy, oda rendes koreográfia, rendes ruha, drágább viselet kell, erre egy kicsit többet kell áldozni. Mert ha nem mész versenyre, akkor semmilyen visszajelzést nem kapsz szakmailag. Ez pedig fontos.
