Aki iskolát nyit, a jövőbe tekint
A pénzhiány miatt sok faluban a kisiskola megszüntetése mellett döntött az önkormányzat. Kisújfalun más a helyzet. Ők az iskolájukat közösségük alapkövének tekintik és a lehetetlent is megteszik, hogy továbbra is fenn tudják tartani.
Kis Róbert amatőr helytörténész arról tájékoztat, hogy a helyi református népiskola kezdetei a török korba nyúlnak vissza. Az idők folyamán az iskola jól működött, fejlődött, majd ennek a virágzásnak Trianon vetett véget. 1946-ban indult be a „nemzeti iskola”, amely már se református, se teljes szervezettségű, se magyar nem volt. 1950. április 24-én azonban megkezdődött a tanítás a magyar osztályban is. A kilenc osztályból fokozatosan csak négy maradt, s végül 1978-ban „tanítóhiányra” hivatkozva az iskolaügyi hivatal bezáratta az iskolát. 13 évig nem működött iskola Kisújfalun, a változást a bársonyos forradalom hozta el, és 1991-ben újra megnyitották az iskolát harminchat kisdiákkal, Rigó Valéria vezetésével.
– Önkormányzatunk számára nem létezik olyan kérdés, hogy megéri-e. Egy oktatási intézményt sosem lehet a költséghatékonyság szempontjából megítélni. Persze, van egy határ, hisz a község költségvetése is véges. De
egy olyan kis falu, mint a miénk, szem előtt kell, hogy tartsa: a jövőt neveli iskolájában
– ad hangot véleményének Geri Valéria polgármester.
– Az iskola életet, színt hoz a falu életébe, jövőképet biztosít, az állandóságot jeleníti meg, különösen a nemzeti identitás szempontjából. Létkérdés a közösség életben tartása, ez pedig az iskolában kezdődik.
A fenntartó szemszögéből hátrányként említette a polgármester, hogy az ott dolgozóknál megjelenik az egzisztenciális bizonytalanság, emiatt különösen fontos a fenntartó erős kiállása, támogatása. Az infrastrukturális fejlesztések mellett szakmai téren is igyekeznek maximálisan támogatni az intézmény pedagógusait, tanulóit.– Bízunk benne, sosem jutunk el addig a kérdésig, hogy képesek vagyunk-e az iskolát fenntartani. Azon dolgoznunk, hogy lakhatási, letelepedési lehetőséget biztosítsunk a családok számára, másodsorban pedig azon, hogy a vidéki életet vonzóvá tegyük a fiatalok számára – fogalmaz Geri Valéria.
Csenger Orsolya tavalytól áll a kisiskola élén.– Felső tagozatos tanár vagyok, de már az előző munkahelyemen, Búcson megfogalmazódott bennem – főleg a néptánc vonatkozásában – hogy az alsó tagozaton jobb lenne dolgoznom. A játékosság a természetem része és a személyiségem is sokkal jobban idomul a kicsikhez – kezdi a beszélgetést Csenger Orsolya. Kifejti,
a kisiskola előnye, hogy ott családias a légkör, a diákok, a pedagógusok és az iskola alkalmazottai szerves egészet alkotnak.
– Minden gyerekkel a saját szintjén tudok foglalkozni, szinte magántanárnak érzem magam. A nehézség abban áll, hogy egy tanórában kell átadni az elsős és a másodikos tananyagot. Kihívás ez, de a másik oldalon már a nagy iskolákban is folyik integráció az osztályokban.
Jelenleg tizenhárom gyermek van négy évfolyamban – tájékoztat az igazgató, akinek szívügye a néptánc és a hagyományápolás. Az az összefogás, ami Kisújfalun megvan, lehetővé teszi népviseletek varratását, az anyagiakat pedig pályázat útján próbálják biztosítani. Az iskola 30 éves fennállásának ünnepségét is kisújfalui népi játékok bemutatásával kezdték a kisdiákok.
