A versenyek nagymestere

Emese eredményeire az egész iskola büszke, és kicsit sajnálják is, hogy hamarosan elhagyja őket. A végzős diák az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban folytatja tanulmányait. Érthető is, hiszen ahogy felkészítő tanára, Valent Ákos is fogalmazott, Emese az egész iskola „jolly jokere”, aki szinte minden versenyen remekel, amin részt vesz.

Milyen témákat dolgoztál fel a pályamunkádban, és miért éppen azokat?

A verseny szabad témaválasztást tett lehetővé, ezért a kedvenc témáimhoz nyúltam. A tanulmányba belefontam szépapám feljegyzéseit, a nagymamámtól hallott regéket, az édesanyám által is kutatott témákat, történész nagybátyám szempontjait. IV. Béla korát, Hunor és Magor történetét, a csodaszarvas és Nimród történetét dolgoztam fel mesés formában. A célom az volt, hogy újszerű legyen a forma, ezért választottam a mesét. A családomtól úgy tanultam, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem tud teljesen érvényesülni a jelenben és nem biztos a jövője sem. Gyökerek nélkül létezni nem lehet. Úgy érzem, az én feladatom is, hogy a magyarságunk megmaradjon, ezért szeretettel foglalkozom a magyar őstörténet és történelem egyes témáival.

Gondoltad volna, hogy a te munkádat ítélik a legjobbnak?

Nem számítottam rá. Mivel meghívót kaptam a budapesti eredményhirdetésre, gondoltam, hogy ez helyezést jelenthet, de az első díj meglepetés volt. Nagyon örültem a sikernek, sok munka van egy ilyen tanulmánnyal. Hozzávetőleg egy hét alatt írtam meg, amit a gyűjtőmunka előzött meg.

Milyen versenyeken indultál eddig?

Esszéíró versenyeken, hegedű- és énekversenyeken, szlovák és magyar szavalóversenyeken. A nyelvet minden formájában szeretem, ezért részt vettem már média- és szónokversenyen is. A Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos döntőjében a legmagasabb pontszámmal sikerült nyernem, ennek különösen örültem. Vonz a képzőművészet világa, rajzversenyen is indultam már.

Ennyi verseny és szereplés után mi a helyzet a lámpalázzal?

A versenyzésben is megszerezhető a rutin, csökken a lámpaláz, nagyobb a magabiztosság. Amint kiállok a közönség elé, ott már megnyugszom, átveszem a hangulatot. Furcsa módon, ha mégis az izgalom győz, az általában nem ront, hanem inkább javít a teljesítményemen.

Hogy jut minderre idő az iskola mellett? Milyen szakkörökre jársz, nem érzed túlterheltnek magad?

Néptáncolok a Kisbojtárban, amit nagyon élvezek. Általában mindennap van szakköröm, egy nap néha több is, énekelek, hegedűórákra járok. Szabadidőmet – ha van – a versenyekre való felkészülés, ötletelés tölti ki. Szerintem jó, ha gyerekkorban minél több dologba belekóstol az ember. Aztán ha valamit hosszabb távon nem szeret csinálni, akkor azt be lehet fejezni, s úgy vélem, így derül ki igazán, ki miben ügyes. Én olyan tevékenységekkel foglalkozom, amiket örömmel végzek és tanulok.

Milyen érzésekkel búcsúzol az alapiskolától, hogy érezted magad itt?

Remekül! Nagyon jól és rengeteg türelemmel tanítottak. Megértőek voltak, ha például egy-egy verseny miatt lemaradtam egy dolgozatról vagy óráról. Sok biztatást, motivációt adtak, sőt sokszor fizetés nélkül, hivatásból vállaltak pluszmunkát tanáraink a tehetséges gyerekek érdekében.

Milyen hivatást szeretnél választani?

Engem a biológia és az emberekkel való munka érdekel a legjobban, így jelenleg azért tanulok, hogy egyszer majd orvos lehessek.

Kovács Emese felkészítő tanárát, Valent Ákost is megszólítottuk. Elmondta, Emese már olyan rutinos versenyző, hogy segítség nélkül is tud témát választani, kutatni, felkészülni. A Palóc Társaság kiírására is gyakorlatilag önállóan nevezett, neki a tanács-adás és az ellenőrzés feladata maradt csupán. Kiemelte, a magyar iskola számára fontos, hogy mind a magyar, mind a szlovák nyelvű versenyeken jól teljesítsenek a diákok, s ebben Emesére mindig számíthattak. Aláhúzta, bár a diákok és a tanárok részéről valóban sok áldozatot követel a tehetséggondozó versenyeken való részvétel, de ezeken szerezhető meg az a többlettudás, amit a tanórák keretében nincs mód megszerezni. Ugyanakkor nagyban segíthetik a fiatalok tanulmányait, előrejutását. 

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/12. számában)