2021. július 18., 08:44

A pozsonyi reformátusok nyughelye

A Kecske-kapui evangélikus temető Pozsony legrégebbi temetője, amelyet 1783-ban nyitottak meg. A sírkertben számos jeles evangélikus hazafi nyugszik. Mind kiváló egyházi személyiségek, mint például a Jeszenák család, vagy a mártírhalált halt Rázga Pál és felesége. A temető ugyanakkor számos református nyughelye is.

pozsonyi temető
Fotó: Kövesdi Gergely felvétele

Buza Zsolt lelkipásztori szolgálata mellett kezdett a történelmi sírkert kutatásával foglalkozni. Mint kiderült, a síremlékek megkapó élettörténetekről mesélnek. A lelkész házaspár gyakran járt sétálni a történelmi sírkertbe, s ennek apropóján kezdett el érdeklődni az itt eltemetett református hithősök és azok életútja iránt.

Nagyon fontos tisztában lenni azokkal a történelmi eseményekkel, amelyek bennünket a pozsonyi református egyházközösséghez kötnek. Ismerni azokat a személyeket, akik a helyi gyülekezetben aktívan munkálkodtak, és a Kecske-kapui temetőben lettek eltemetve. Sok esetben a sírjukról is gondoskodni kellene, mivel a hozzátartozóik már nem élnek"

 – mondja a lelkész.

A lelkipásztor számára a kutatáshoz az első ösztönzést az adta, hogy Balogh Elemér püspök, történész sírja is a Kecske-kapui temetőben található. A sír helyzete jogilag rendezetlen volt (ezt azóta sikerült orvosolni), s ennek kapcsán derült ki, hogy Balogh Elemér felesége, dr. Balogh Elemérné született Incze Jolán elhalálozásának az éve helytelenül volt feltüntetve a síremlékén.

Buza Zsolt
Buza Zsolt, a Pozsonyi Református Egyházközség lelkipásztora
Fotó:  Radi Anita

Buza Zsolt az anyakönyvek lapozgatása során tudatosította, hogy nagyon sok református előd nyugszik a Kecske-kapui temetőben. Ezek az ősök időben a legközelebb éltek a pozsonyi református gyülekezet alapítóihoz, akik kálvini protestánsként ott voltak a gyülekezet alapításánál. Ilyen a már említett Balogh Elemér püspök, a Forrai avagy a Baranyai család.

A lelkipásztor ezután fogott hozzá a sírok kutatásához, amihez a helyi gyülekezet jegyzőkönyveit és választói névjegyzékeit használta fel. Ezekből megtudhatjuk, hogy volt olyan gyülekezeti tag, aki Nagykárolyból, Székelyudvarhelyről, vagy például Zsigárdról, a Mátyusföldről került Pozsonyba.

Abban az időben a szélrózsa minden irányából jöttek a koronázóvárosba emberek, hogy szerencsét próbáljanak és letelepedjenek. Ahhoz, hogy letelepedhessenek, szükség volt vallási közösségre is, legyen az római katolikus, evangélikus vagy református. Mindenki kereste a vallási hovatartozását az adott helyen, köztük Pozsonyban is"

 – mondja a lelkipásztor.

A Kecske-kapui temető protestáns síremlékei művészeti szempontból nagyon egyszerűek. Vagy egy szomorúfűz, vagy egy horgony, egy csillag, esetleg más bibliai jelkép tűnik fel rajtuk. Ezután az alapvető életrajzi adatokat olvashatjuk: név, életkor, évszámokkal jelölve, esetleg az illető foglalkozása, társadalmi rangja is fel lehetett írva magyar nyelven.

A protestáns síremlékek nagyságukat tekintve mindig a család társadalmi, pénzügyi, gazdasági helyzetére utalnak. Ha egy család számára készült a sír, akkor nagyobb sírhelyet készítettek, mert számoltak azzal, hogy több családtag is ott lesz elhelyezve.

Ilyen például a zsigárdi származású Baranyai család sírhelye, ahol férfiágon mindenki református. Dr. Baranyai Dávid ügyvéd a gyülekezet gondnoka volt, 1915-ben hunyt el. A család többi férfi tagja, például dr. Baranyai Dezső, a nyitrai református egyházközség főgondnoka is itt lett eltemetve, a családi sírboltban.

Buza Zsolt szerint a Kecske-kapui temetőben levő síremlékeket nagyon sok szempontból lehet megközelíteni. A maga nemében minden sír egyedi élettörténetről mesél.

Például a gyermektelen Sebők házaspár az anyakönyvben – vállalva a kockázatot – a zsidók átkeresztelésénél szerepelnek keresztszülőkként, egészen halálukig, 1940-ig. Sebők Frigyes ágostai, felesége református hitvallású volt.

A magas gyermekhalandóság idejéből szomorú esetről tanúskodik a Csóka család története, ahol szinte mindenki református volt. Egy év leforgása alatt az egész családot el kellett temetni. Sírboltjuk ugyancsak itt található, a Kecske-kapui temetőben. Érdekes a két világháború között élt édesanya és leánya története. Gisztl Margit a polgári iskolák számára német történelemtankönyveket fordított magyar nyelvre. Ennek nyoma máig megvan a pozsonyi egyházközségben: az egyik könyvben Gisztl Margit személyesen írt ajánlást a püspök számára, mivel Balogh Elemér egykori növendéke volt.

Gisztl ajánlás
Fotó:  Radi Anita

A legérdekesebb anyakönyvi bejegyzés Taylor James prágai alkonzul feleségének a sírhelyéről szól. Amikor az alkonzul feleségével Pozsonyban járt, az asszony megbetegedett, és nagyon fiatalon elhunyt. Taylor Lange Rachelt a Kecske-kapui temetőben helyezték végső nyugalomra. A temetést John George Macleod, a skót szabadreformátus egyház lelkésze végezte, aki Skóciából érkezett Pozsonyba. Az asszony síremlékének érdekessége, hogy egy kelta kereszt látható rajta.

Az 1944-es pozsonyi bombázások közben elhunyt Rajtík István sírhelye is egyedi, akit édesanyja mindig angyalként emlegetett. A férfi az 1944. június 16-i angolszász bombatámadás alkalmával vesztette életét, egyben első áldozata volt a pozsonyi bombázásoknak. Ugyancsak itt nyugszik egy nagy utazó, Szabó Gyula, akinek foglalkozásaként hajós van feltüntetve.

Ezek a bejegyzések olyan polgárok élettörténetei, akik akkor még egy szűk körben, az egykori Széplak utca és a Duna-part között elterülő városrészben éltek. Egy kicsiny közösségről van szó, hiszen az 1924–25-ös választói névjegyzék szerint a református gyülekezetnek mindössze 148 tagja volt.

A lakcímek között felfedezhetjük a Jeszenák, a Széplak, a Duna, a Stefánia vagy a Fürdő utcát, illetve a Juszti sort. Ezek mind a belvárosban találhatók. Pozsony egy kisvárosi jelleggel bíró szabad királyi város volt, ahol a reformátusság jelen volt a maga kereskedői és tisztviselői rétegével. Ez nagyon szépen kimutatható éppen a temetői sírok alapján is, mondja a lelkipásztor.

A helyi egyháznak 1895-től vannak meg a temetési anyakönyvei, azóta, hogy Balogh Elemér a városba érkezett. Az utolsó, akit a Kecske-kapui temetőben temettek, dr. Fleischer Emil leszármazottja volt, aki magas szintű orvostudományi tanulmányokat végzett külföldön, többek között Bécsben és Németországban. Pozsony első fül-orr-gégész orvosa volt. Az ő leszármazottját temették itt utoljára 2013-ban.

Buza Zsolt szerint a pozsonyi magyarok történelmének tekintetében azért fontos a sírkert kutatása, mert bemutatja azt a tisztségviselői réteget, amely a két világháború közötti időszakban telepedett meg a városban.

Például a Kállay család tagja, aki még a boldog békeidőkben érkezik ide, mint magyar királyi fegyvermester, később a magántisztviselői pályán halad tovább. De említhetnénk a Kolossy családot is, amelynek tagja fő erdőfelügyelő lett az 1920-as években. A Fadgyas család például kovácsmesterként érkezett Pozsonyba, és az Ötvös utcában telepedett le. Később Fadgyas Imre a gyülekezet által alapított diákinternátus és -menza patronátusát és felügyeletét veszi át.

Nagyon érdekes sorsokra lehet bukkanni – mondja Buza Zsolt. – Ezek a magyarok úgy mutatkoztak be, mint akik a jég hátán is meg tudtak élni, és alkalmazkodni ahhoz a korhoz és időhöz, amelyben élniük kellett"

A kutatások Pozsony múltja és a pozsonyi református gyülekezet története szempontjából is értékesek, közkinccsé kellene tenni a pozsonyi magyarság és az összmagyarság számára. Segítenek bemutatni azokat az embereket, akik egykor a gyülekezet élén álltak. Hűséges férfiak és hűséges asszonyok, akik életükkel be tudták mutatni azt a tanítást, amit maguk is vallottak a Szentírás alapján.   

Megjelent a Magyar7 2021/28. számában. 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.