2020. október 18., 14:51

A lázadó lelkész és a gyógyművész

Az egykori Nyitra vármegyéből származó Sebestény família, majd annak Kovács Sebestény ága – közéleti, tudományos és kulturális téren egyaránt – több befolyásos és elismert személyiséget adott a magyarságnak. Jelen írásunkban a fegyverneki prédikátor, Kovács Sebestény János két fiának, Józsefnek és Endrének az életútját járjuk végig.

Kovács Sebestyén József ipolypásztói sírja

A ma már a lévai járási Lekér részét képező Garamvezekényen született Kovács Sebestény József (1804–1884) Losoncon, Selmecbányán, Komáromban, Debrecenben és Budán tanult. Utóbbi helyen a neves költőnél, Verseghy Ferencnél volt elszállásolva. 1833-tól, miután letette a lelkészi vizsgákat, az ipolypásztói református egyház lelkipásztoraként kezdett tevékenykedni. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején sok más mellett lelkes felszólalásaival is támogatta a magyarság nemzeti ügyét.

A közösségéhez hűséges lelkipásztor megpróbáltatásaira az Ipoly menti község egykori krónikása, Zalabai Zsigmond ekképpen emlékezett vissza:

Volt üldöztetésben, zaklatásban része falum rebellis lelkészének, Kovács Sebestyén Józsefnek is. A volt nemzetőr kapitányt, Hont megyei kormánybiztost, a debreceni kormány bizalmasát, aki az összeköttetést a kormány és Komárom legendás vára között fenntartotta, Világos után tömlöcbe vetik, s kötél általi halálra ítélik.

A lázadó atya öccse, a gyakorló sebészként elismert Kovács Sebestény Endre (1814–1878) ez idő tájt már a Pesti Szent Rókus Polgári Közkórház sebészeti osztályának a főorvosa volt. Praktizált Deák Ferenc, Madách Imre és Jókai Mór háziorvosaként, de gyógyította többek között Vörösmarty Mihályt, Vajda Jánost és Tompa Mihályt is.

„…visszaadtad tagjaim erejét / S lelkem derűjét (…) Midőn a dolgot úgy intézted el, / Hogy a halál hideg fagyos kara / Helyett baráti hő karodba hulljak (…) És mennyi szenvedéstől s milly kínoktul / Mentéd föl együtt gyötrött testemet!”

– írja Dr. Kovács Sebestény Endréhez című 1845-ös versében Háry János kitalálója, Garay János költő. A tengerszemű hölgy című regényében Jókai Mór név szerint is megemlíti a kor legelismertebb sebészei között számontartott doktort, visszaemlékezve 1858-as mellvérzésére és jó képességű kezelőorvosa némileg furcsa tanácsára:

Háziorvosunk, az áldott emlékű Kovács Sebestyén Endre azt mondta, hogy »nem kell neked semmi orvosság, hanem eredj utazni, s asszonyhoz ne közelíts

A bonyolult sebészeti eljárásokban több új módszert bevezető szakember híre Bécsig eljutott.

A véreskezű hóhért, Julius Jacob von Haynaut ekkoriban vakbélgyulladás gyötörte, és műteni kellett. Az operációt Kovács Sebestény Endre hajtotta végre, s fizetségként csupán egyetlen dolgot kért a bresciai hiénától: a pozsonyi börtönben raboskodó rebellis bátyjának, Józsefnek az életét. Ipolypásztó heves lelkületű prédikátora így kerülte el az akasztófát.

A halál közelségének nyomasztó tényét azonban később sem feledhette, ugyanis

szabadon engedése előtt tüzes vassal égették bal lapockájába a bitófa jelét.

Akárhogy is, tovább szolgálhatta Ipolypásztó népét, ahogy a balneológiával, vagyis a gyógyfürdőtannal is foglalkozó Kovács Sebestény Endre gazdag orvosi pályája is tovább folytatódott.

Kovács Sebestyén Endre
Fotó:  Vasárnapi újság
Kovács Sebestyén Endre

A feljegyzések szerint a sérvműtétei okán országos ismeretséget szerzett orvos évente közel ezer operációt végzett el az 1808-as alapítású pesti Rókus Kórházban. 1870 januárjában ő volt az, aki Arany János lakásán eltávolította a költő epeköveit, megkímélve őt a valószínűleg halálos kimenetelű hashártyagyulladástól. 1875-ben miniszteri tanácsosnak nevezték ki, de a haza bölcsének, Deák Ferencnek a lelkiismeretes orvosi kezeléséért a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjét is megkapta.

1878 májusában hivatása teljesítése közben az egyik betegénél lett rosszul a budapesti Vadászkürt szállóban. Életét már nem tudták megmenteni. Végrendeletében 2 ezer koronát hagyott az Akadémiára, s özvegye hamarosan ösztöndíjat alapított a tehetséges fiatal orvosok számára. Ahogy az egyik kollégája megfogalmazta,

Jótékony szelleme a haza legnagyobb fiára ép oly áldásosan sugárzott ki, mint a nép bármely igénytelen gyermekére.

A Magyar Tudományos Akadémiában tartott emlékbeszédében Rózsay József gerontológus így vallott róla:

Jó hazafi volt. A hazának híven szolgált mindenkor. Akkor is, midőn a haza érdekeinek előmozdítása saját érdekeinek veszélyeztetésével járt.

Bátyja, Kovács Sebestény József tehát elhagyhatta a börtönt, de továbbra is folyamatos rendőri megfigyelés alatt tartották; a vámosmikolai fiókegyházba is csak a helytartótanács külön engedélyével mehetett. 1884-ben bekövetkezett haláláig 53 éven át szolgálta az ipolypásztói gyülekezetet. Az emlékét ápolók minden évben a március 15-éhez legközelebb eső vasárnapon a helyi temetőkertben található sírjánál találkoznak, hogy emlékezzenek közös hősükre, egyben a forradalom és a szabadságharc eseményeire.

Földijeinek – a síremlékén kívül – másról is eszükbe juthat a lázadó lelkész. Mint az a kritikus Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok című monográfiájából kiderül,

Kovács Sebestény József 1853-ban öntette a közeli Ipolybél református templomának harangját, az akasztófától való megszabadulásának emlékére. Zúgása a mai napig a lázadó lelkészre emlékezteti a régió lakosait.

Megosztás
Címkék