A következményeket máig szenvedjük - A Felvidékről kitelepített magyarokról emlékeztek meg Dunaszerdahelyen
A Pázmaneum Társulás és a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás szervezésében április 11-én megemlékezést tartottak a Felvidékről kitelepített magyarokról a Dunaszerdahelyi Városi Sport- és Szabadidőparkban.
Dunaszerdahelyen hat éve fekete márványtábla emlékeztet a második világháború utáni években történt kitelepítésre. A városi szabadidőparkban található alkotást a Magyar Megmaradásért társulás készíttette. Ennél az emlékműnél szervezte meg a Pázmáneum és a Magyar Megmaradásért Társulás ebben az évben is a megemlékező ünnepséget, amelyen felidézték a magyar történelem e sötét szakaszát.
A rendezvényt Rajkovics Haizok Melinda műsorvezető nyitotta meg. Köszöntötte a megjelenteket, köztük Hájos Zoltánt, Dunaszerdahely város polgármesterét, valamint az alpolgármestereket, A. Szabó Lászlót és Karaffa Attilát, a Pázmáneum Társulás ügyvezető elnökét. Bevezetőjében elmondta, hogy a Felvidékről kitelepítettek emléknapját, a Magyar Országgyűlés határozata alapján minden év április 12-én tartják.
„A kitelepítetteket szállító első vasúti szerelvény 1947 április 12-én indult el a Felvidékről.
Az emléknap tisztelgés a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, kitelepített magyarság előtt, akik az állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve kemény akarással otthont teremtettek maguknak.” – hallhattuk Rajkovics Haizok Melinda nyitóbeszédében, amelyben elhangzott, hogy Dunaszerdahely város is emléknappá nevezte ki április 12-ét. A városból körülbelül 120 családot telepítettek ki a második világháborút követően Magyarországra, illetve Csehországba.
A rendezvényen fellépett Nagy Noémi és Lőrincz Roland énekesek, Varga Zaránd, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója és Patassy Andrea, a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja. Kovács László történész, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje történelmi visszatekintésével segítette felidézni a szomorú eseményeket. „A felvidéki magyarság immár egy évszázados történetének legfájdalmasabb korszaka az 1945-től 48-ig terjedő időszak volt, melyet nevezhetnénk valóságos vészkorszaknak, hiszen az egész közösség megsemmisülése csak hajszálon múlott.” – fogalmazott beszédében a történész.
A magyarországi és csehországi kitelepítések mellé a reszlovakizációt is felsorolva Kovács László kifejtette beszédében, hogy az akkori intézkedések kimerítették a népirtás fogalmát. „Hiszen egy soknemzetiségű államot néhány év alatt nemzetállammá változtatni csakis népirtással lehet. Ezekre a népirtó intézkedésekre emlékezünk ma, a kitelepítettek napján.
A következményeket, különösen a Beneš-dekrétumok vagyonjogi vonatkozásait máig szenvedjük és fogyásunkhoz a deportálás, az áttelepítés és a reszlovakizáció is jelentősen hozzájárult.”
- emlékeztetett Kovács László.
A dunaszerdahelyi megemlékezés a koszorúzás után a Himnusz eléneklésével zárult.
