2019. május 18., 13:16

A garamsallói fölsőhegyi pincesor

A kíváncsi kalandor az Ipoly menti hátság nyugati lankáin elterülő 370 lelkes községbe betoppanva úgy érezheti, nem csupán a térben, hanem az időben is utazott. A gyakorta gondterhes és letargikus garamsallói hétköznapokban el-elveszők a Szikince bal partján bizony a mai napig a rendszerváltozás nem várt folyományait nyögik.

vár-lak
Médialapozó

Szülőfalum, Garamsalló lankás hegyoldalba épült. Szétszórt házaival, girbegörbe utcáival messzire ellátszott a Garam mentén. A hegy tetején szőlőparcellák sorakoztak. (…) Ha tiszta volt az idő, szebb panorámát el sem lehetett képzelni, mint az innét látott Garam menti róna falvaival, tarka mezőségeivel. Közvetlen a falunk alatt kanyargott a Szikince, alig másfél kilométernyire a Garam folyó, kelet felől pedig az Ipoly – írja Csontos Vilmos Gyalogút című irodalmi szociográfiájában arról a településről, amelynek szőlőhegye Fényes Elek földrajzi író 1851-es feljegyzése szerint is jeles bort terem.

A helyiek már a török korban is foglalkoztak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, amint arra a török hódoltsági okiratokat vizsgáló Blaskovics József kutatásaiból is fény derül. Az akkori 126 adófizető nemcsak hordóadót, hanem musttizedet is kénytelen volt beszolgáltatni az újvári vilajetnek.

– A garamsallói ember egyszerűen beleszületik vagy beházasodik a szőlő és a bor világába. Nem történt ez másképp velünk sem. Mindössze ötéves voltam, amikor szüleim megvásároltak egy leharcolt szőlőültetvényt egy ósdi, romos présházzal, hogy aztán felújítsák és szőlőt telepítsenek oda. A kedvtelésből borászkodó édesapám volt az, aki elültette bennem a borkultúra iránti szeretetet és lelkesedést. Ő hívta fel a figyelmem arra is, hogy az embert próbáló szőlőmunka mellett a borkóstolásra is szükséges és érdemes időt szánni – emlékezik vissza Mészáros Zsuzsanna borász, akiben a Magyar Református Szeretetszolgálat által életre hívott Kárpát-medencei református borászok és szőlészek negyedik fóruma után fogalmazódott meg a gondolat, hogy a helyi pincék megnyitásával egyre tágabb körben valósulhat meg a remek nedű népszerűsítése. Így hívták életre a Bort kóstolgatni járnak Garamsallón elnevezésű borkóstoló mozgalmat, előtérbe helyezve Hamvas Béla gondolatát: „Minden bor társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák.”

De vegyük csak fel újra a helység történelmének fonalát! 1966-ban, a faluvégi cigánytelep felszámolása után a halmozottan hátrányos helyzetű romák a községben telepedtek le, házaikat, portáikat viszont sok esetben végképp nem gondozták. A múló évtizedek során a lassú pusztulás jellemezte a festői települést, napjainkban viszont – éppen a falusi turizmusnak és az annak táptalajt biztosító borászatnak köszönhetően – mintha némi fellendülés lenne tapasztalható.

– Örömmel tölt el, hogy úgy tűnik, szertefoszlóban van az a negatív megítélés, miszerint Garamsalló ebből a szempontból kritikus hely lenne – mondja Mészáros Zsuzsanna. – A fölsőhegyi pincesoron komoly fejlődés vette kezdetét. Az önkormányzat hathatós támogatásával ott rendezettség tapasztalható.

A Kútvár nevű garamsallói dűlő nevére is utaló Vár-lak – a falusi vendéglátás minden szépségével együtt – ma már magas szinten végzi a kiművelt borfogyasztás népszerűsítését. Egy-egy gasztrokulturális barangolás keretében – a többi helyi borosgazdával együttműködve – egyrészt betekintést enged Garamsalló és a környék történelmébe, másrészt pedig a készséges házigazdák (vidám borkóstoló és borkorcsolya kíséretében) igény szerint a szőlőművelés rejtelmeiről, a vinkó históriájáról, a bor és az ember kapcsolatáról, a szüretről, valamint a szőlő- és a pincemunkáról is értekeznek.

– Nagy örömünkre szolgált, hogy két héttel ezelőtt fogadni tudtuk az ELTE Természettudományi Karának Regionális Tudományi Tanszékéről érkező vendégeinket, akikkel a borkóstolón túl meglátogattuk az oroszkai Hadtörténeti Múzeumot, a zselízi Baglyos-házat, az Esterházy-kastélyt és természetesen a garamsallói református templomot, valamint a helyi tájházat is – árulta el Mészáros Zsuzsanna, aki hét éve tagja a lévai Vince-pince fesztivál szakmai zsűrijének, de a komáromi egyházmegye borversenyének bírálóbizottságába is rendre felkérést kap.

A Mészáros család a Vár-lak hajlok működtetőjeként rendkívül gyümölcsöző kapcsolatokat ápol a helyi és a környékbeli borászokkal és szőlőtermelőkkel egyaránt. Boraik rendszeresen szerepelnek a tágabb régió különböző borversenyein, így például a lévai Vince-pince fesztiválon, a Kárpát-medencei református borászok versenyén és szakmai fórumán (BORUM), vagy az Ister-Granum Eurorégió vándorborversenyén. Boraik jelenleg a Nekvinum Polgári Társulás által megszervezett ipolynyéki VINFEST VINICA borversenyen szerepelnek. A többi borosgazdával együtt azért is várják izgatottan az eredményhirdetést, mert ez a megmérettetés a 2019-es Országos Borszalon előválogató versenye is egyben.

2017-ben három szlovákiai település (Léva és Vámosladány mellett éppen Garamsalló) adott otthont a BORUM rendezvényének. Mindez nagyban volt köszönhető Mészáros Zsuzsannának és férjének, Mészáros Lajosnak, akik a borverseny és szakmai fórum felvidéki projektmenedzsereiként tevékenykednek. A Garamsallón zajló borászkodás mindkettejük szerint továbbra is egyfajta kegyelmi állapot. Büszkeséggel tölti el őket, hogy a garamsallói borok számos versenyen megállják a helyüket. A borok, amelyeket szívesen ismertetnek meg azokkal az érdeklődőkkel, akik egy-egy jó pohár szőlőnedűért hajlandóak lemenni a pince fenekére. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/20. számában.     

vár-lak
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék