A bostoni magyarok ragaszkodnak az anyanyelvükhöz

Mindkét szervezet a Massachusettsi Magyar Egyesületen belül működik, amely több mint ötven éve táplálja, szervezi a magyar kultúrát az anyaországtól távol élő Boston környéki magyaroknak. Ennek tagja az anyai ágon füleki származású Boyle Ádám is, aki nyári szünidejét Füleken töltötte. 

Ádám 14 éves. Édesapja amerikai, édesanyja füleki, így az ereiben félig amerikai, félig magyar vér csörgedez. Mivel a nagyszülők Füleken élnek, gyakran töltik itt a szünidőt, és jól ismerik a környéket.

– Sokat túráztunk, szeretjük az itteni tájat, természetet – meséli Ádám. – Újra megnéztük a somoskői, a salgói, és a füleki várat. Mivel cserkész vagyok, szeretem a természetet, és érdekel a történelem is. Négy éve vagyok tagja a 2. Számú Bodnár Gábor Cserkészcsapatnak, ahol sokat tanulunk a magyar nyelvről, történelemről. A cserkészfoglalkozások legizgalmasabb része a táborozás, amit lelkes vezetőink nagy gonddal és sok-sok ötlettel készítenek elő. A cserkésztáborban tilos angolul beszélnünk. Ha valaki mégis elfeledkezik magáról, büntetés jár érte. Van, hogy fekvőtámaszt, vagy hasonló fizikai feladatot kell csinálni, de van egy fatábla is, amire rovásírással van ráírva, hogy angolul beszéltem, és ezt kell a nyakukban hordaniuk azoknak, akik szabályt szegtek. Ez a cserkészcsapat nagyon népszerű Amerikában. Összlétszáma 80–100 fő körül mozog, ami a Külföldi Magyar Cserkészszövetségen belül is igencsak nagynak számít. A cserkészet sok szempontból fontos az ottani magyar családok számára, hiszen ez az a közeg, ahol élő és természetes környezetben beszélhetik a gyerekek a magyar nyelvet a saját korosztályukkal. Anyanyelvükön tanulhatnak, játszhatnak, ami kiemelten fontos a magyar kultúra és a magyar nyelv megismerése, gyakorlása és továbbadása szempontjából. A hazai cserkészettel szemben különösen nagy hangsúlyt kapnak a táborok, amelyek mindig valamilyen magyar téma köré épülnek – avat be bennünket a távoli magyar cserkészéletbe Ádám. 

– Az  idén az egyik tábor témája a honfoglalás volt. Tavaly a Dobó-táborban vettem részt, ahol a jövendő őrsvezetőképző táborra készítettek fel minket. Akkor az Egri csillagokat kellett elolvasnunk, az volt a kerettörténet, amit eljátszottunk, megelevenítettünk. Évente több táborunk is van. Ősszel van szigettábor, de van téli tábor, akadálytábor, őrsvezetői továbbképző tábor és év végén tutajtábor. A mintatáborokba kisebb cserkészek járnak, a Dobó-táborba a nagyobb cserkészek. A cserkészeten belül különféle szinteket lehet elérni. A magasabb szintek a segédtiszti és a tiszti táborok. Én az idén még részt veszek a kis őrsvezető táborban, és remélem, hogy olyan őrssel foglalkozhatok, akik már rövidesen nagy cserkészek lesznek. Jövőre szeretnék részt venni a nagy őrsvezető táborban is. Sokszor tábor közben magunknak főzünk, ezt őrsi főzésnek hívják. Megkapjuk a hozzávalókat, és az alapján próbáljuk elkészíteni az adott ételt. A táborokon kívül minden második hétvégén vannak cserkészfoglalkozások, illetve működik a Boskola.

Itt a gyerekek magyarországi tankönyvekből, a magyar tanterv szerint haladnak. Ádám azt meséli, hogy a cserkészet alapvető feladata a természetismeret, a magyarságismeret és az erkölcsi nevelés. Ezek közül is kiemelkedik a magyarságismeret. Ez abban is megnyilvánul, hogy a cserkészképzésben való részvétel kritériumaként meg kell felelniük egy magyarságismereti vizsgán, ahol a magyar irodalom, történelem és földrajz témaköréből kell vizsgát tenniük. A kiscserkészvezető táborban például a János vitézt kellett elolvasnia. Azt mondja, szeret olvasni, bár néha nehézséget okoz számára, de magasabb szintre szeretne jutni a cserkészetben, ehhez pedig tanulnia kell. 

– A magyar nyelvvel anyukám ismertetett meg, születésemtől fogva magyarul beszélt velem. Ő tanított meg írni és olvasni is, amit később a magyar iskolában folytattam. Anyukám a mai napig magyarul beszél velem, apukám pedig angolul. De két éve már apukám is elkezdett komolyabban tanulni magyarul. Tetszik neki a nyelv, a kultúra és szereti a Felvidéket. Legutóbb például Debrecenben vett részt nyelvi képzésen. Ő is tankönyvekből tanul, és már sokszor vele is magyarul beszélek, hogy jobban haladjon. A nagyszülőkkel pedig skype-o-lunk, és e-mailezünk. Számomra a beszélt magyar nyelv természetes, az olvasás már kicsit nehezebb, mert sokban különbözik az angol nyelvtől. Úgyhogy azt gyakorolnom kell.

Ádám a technika iránt is nagyon érdeklődik. Szeret barkácsolni, számítógépet javítani, áramkörökkel foglalkozni. Ezekben az elfoglaltságokban a nagyapja segíti. Kérdésemre, hogy a bostoni magyar gyerekek milyen nyelven beszélnek egymással, egyértelmű a válasz.

– Többnyire magyarul beszélünk, de néha belekeverjük az angolt is. Van egy magyar túracsoport Bostonban, akikkel kirándulni járunk. Ott mindenki magyarul beszél. Ezekkel a családokkal összejárunk, együtt főzünk, például gulyást.

Bár Bostonban is gyakori a vegyes házasság, az ottani magyarok mégis jobban ragaszkodnak a magyar gyökereikhez, mint sokan a Felvidéken. Kincsnek tartják az anyanyelv ismeretét, és továbbadják az utódaiknak. Ádám magyar nyelvtudásának köszönhetően nagyszüleivel és az itt élő emberekkel kapcsolatot tud teremteni, és itt is otthon érzi magát. Bár még nagyon fiatal, szeretné, ha majd az ő gyermekei is beszélnék a magyar nyelvet, hogy tudják, honnan származnak, hová nyúlnak a gyökereik.