Egyeduralkodóként a magyar használtruha-piacon
Nem szégyellem bevallani, szeretem a Háda- boltokat. Kitűnő kikapcsolódási forma, igazi fegyvertény, ha az ember jó minőségű használtruhák között kutatva talál egy szép, egyéniségéhez illő darabot: egy csinos ruhát, egy jó minőségű cipőt, egy elegáns táskát stb. Dehát a nők már csak ilyenek! Bár tapasztalatom szerint a férfiak is egyre nagyobb számban keresik fel ezt a bolttípust. Azt az üzletláncot, ahol havonta egy alkalommal– teljes árucsere esetén– biztosan tömegek várják a nyitást.
A bolt megnevezése egyúttal a tulajdonos neve. Háda Györgyé ma a legnagyobb használt ruha bolthálózat Magyarországon. Pillanatnyilag 86 boltban teríti az árut, ehhez pedig 900 alkalmazottat foglalkoztat. Éves bevétele 11 milliárd forintnyi, ez 5000 tonna eladott ruhát jelent.
Vajon milyen ember az, aki ennyire sikeres a munkájában? Beképzelt, fellengzős, nagyképű?—fordult meg a fejemben, mielőtt találkoztunk. Azután bemutattak neki, felkértem egy beszélgetésre, és teljes természetességgel igent mondott. Nem nyavalygott, hogy meleg van, hogy a barátaival szeretett volna találkozni, hogy a hangos zene miatt lehetetlen beszélgetnünk. Minden kérdésemre készséggel válaszolt. Gondolom, semmit sem változhatott, hiszen egyszerű, korrekt, emberi volt.
–Hogyan lesz egy gépészből sikeres használtruha-kereskedő? –hangzott első kérdésem. A válaszra rajtam kívül még nagyon sokan lehetnek kíváncsiak.
–A rendszerváltás után, amikor világossá vált számomra, hogy a munkáltatóm hamarosan megszűnik, a Dunántúlon egy építőipari céggel próbálkoztam. Nyugat-Magyarországon azt reméltem, hogy találok, látok valamit, ami előremutató, amire lehet a jövőt építeni. Szerencsém volt, hiszen sorsszerű találkozásban volt részem: egy tanár, aki használt ruhákkal kereskedett, rábeszélt: vegyek meg egy fél kamionnal. A két keresztfiam és a lányom is beszállt a családi vállalkozásba. Kultúrházakban, kistelepüléseken árusítottuk az akkor még holland árut, később viszont Angliában kerestem partnert. Egészen pontosan Skóciában, mert ott viszonylag kevés még ma is a bevándorló. Nagy-Britanniában az emberek használt ruháikat általában leadják egy-egy segélyszervezet konténerébe, nekik viszont nincs arra apparátusuk, hogy válogassák azt, ezért megegyeznek egy céggel, aki kifizeti és elviszi a ruhákat. A szervezet pedig a kapott összegből azt vásárol, amire a rászorulóknak épp szükségük van. A másik lehetőség a house-to-house, ekkor az illető kap egy zsákot és egy időpontot. Az utóbbi azt jelzi, mikor szállítják el a fölöslegessé vált ruhákat. A legújabb módszer neve a cash for clothes, amikor egy zsák ruháért kifizetnek egy bizonyos összeget, majd tovább értékesítik azt. A mi felfutásunkat sokban segítette az az ötletünk, hogy ún. csúszóáras boltot hozunk létre. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy hétfőn volt a ruhánk a legdrágább, és minél tovább megmaradt, annál olcsóbban árultuk. Mindenki azt jósolta: a vevők csak pénteken jönnek majd. Tévedés, mindenki hétfőn akart vásárolni!
– Hogy lehetséges az, hogy Önöknél –főleg a teljes árucsere napján– olyan sok a minőségi áru, míg más turikban jó ha egy-egy darab megakad?
Mi előválogatókat küldünk Skóciába, szám szerint 40 személy válogatja ki az ún. a csúcsminőséget, amely egy hosszabb utazás után érkezik meg Kisvárdára. Ott egy nagy csarnokot építettünk, amelyben a beérkező árut válogatják, árazzák, ha szükséges, mossák, a cipőket összepárosítják, illetve csomagolják az egyes boltoknak szánt árut. Minden zsákot beszkenelünk, nyomon követünk, és ha pl. 100 zsáknyi elfogyott, akkor újabb 100 zsáknyit küldünk helyette. Nagyon fontos a gyors információ, hiszen mindenre azonnal tudunk reagálni. Az áru osztályozása három kategóriában történik: van az ún. krém, a diszkont, és az „eső áras”.
A termékek először a „krém kategóriába” kerülnek, egy hónapig vannak a boltokban. Egy hónap után teljes árucsere következik be, ami megmaradt, az visszaérkezik Kisvárdára, és egy árkategóriával lejjebb kerül. Ami így is megmarad, az Afrikában kerül értékesítésre. Pillanatnyilag 86 üzletük van, ebből 7-8 saját tulajdonú üzlethelyiségben, a többit béreljük. Amelyik bolt kevésbé megy, azt bezárjuk. Megtanultuk: 300 négyzetméter alatt nem érdemes üzlethelyiséget bérelni.
– Az Önök cége lassan 25 éves lesz, a Háda család mégsem költözött el Tiszakanyárról. Miért? Nem lenne egyszerűbb Budapestről irányítani? És még valami? A tulajdonos hol vásárolja ruháit?
–Itt születtünk, itt éltük le életünket, sőt már a tágabb család fiataljai is itt alakították ki otthonukat. Falusinak születtem, falusi maradok. Nem mindenkinek jönnek be a nagyvárosok! Engem–koromból adódóan– a fiatalok egyre inkább tehermentesítenek, egyik keresztfiam a boltokkal, a másik az árakkal foglalkozik, a lányom meg a pénzügyi dolgokat felügyeli. Nekem már csak a külföldi partnerrel kell tartanom a kapcsolatot, aki évente egyszer eljön, vele Budapesten találkozom, ahol fenntartunk egy lakást üzleti célokra. Ha most végignézek magamon, akkor elmondhatom, hogy minden, ami rajtam van, hádás.
– Nem kívánnak külföldön is terjeszkedni?
– Terjeszkedni nem, de webáruházunk látogatottsága miatt segítünk Romániában hasonló bolto/ka/t nyitni.
