A többnyelvűség jót tesz az üzletnek
2018-ban és 2019-ben a Budapesti Corvinus Egyetem, egy szlovákiai és egy magyarországi egyesülettel karöltve a szlovák-magyar határon átnyúló projektet valósított meg. Ebben arra a kérdésre keresték a választ, miként lehetne Szlovákiát komfortosabbá tenni nyelvi szempontból az idelátogató magyar vendégek számára és vica versa. Emellett annak, aki kérte, kétnyelvű táblákat is biztosítottak a pályázatból.
A résztvevő felek a keleti magyar-szlovák határsávban kutakodtak. Erről számoltak be a párkányi könyvtárban abban a reményben, hogy itt nyugaton is találjanak együttműködő partnert egy hasonló felméréshez.
A projektet Letenyei László egyetemi tanár mutatta be. Elmondta, a vizsgálat fókuszában a két ország egymáshoz átjáró turistái, látogatói álltak. Például, a projekt egyik helyszínén, a magyarországi Sárospatakon de facto nincs szlovák kisebbség, ezért a kisebbségi nyelvhasználatról nem lehet beszélni. A város vezetése mégis kifejezetten kérte, hogy a növekvő szlovákiai (szlovák anyanyelvű) idegenforgalom miatt a város turisztikai célpontjait két nyelven, magyarul és szlovákul táblázzuk ki, jelen projekt keretén belül.
Kifejtette, elsősorban a szolgáltatóegységeken belül próbálták feltérképezni a különböző nyelvek használatát - 25 településen, összesen 231 üzlethelyiség került felkeresésre.
„A kapott eredmények alapján elmondható, hogy válaszadók határozottan úgy vélik, a többnyelvűség jót tesz üzletüknek. A magyar településeken a táblák kihelyezését követően a megkérdezettek azt tapasztalták, hogy a kétnyelvűség tovább növelte üzletük sikerességét. Míg a beavatkozás előtt a válaszadók csupán 59%-a vélte úgy, hogy a többnyelvűség fontos üzletük sikeres működéséhez, addig a táblák kihelyezését követően ez a szám 83%-ot ért el” – emelte ki a tanár.
A projekt résztvevői ismertették, a kutatásoknak volt három meglepő, előre nem várt tapasztalata.
Az egyik, hogy a szlovák-magyar kétnyelvűség de facto nincs jelen a térségben. A megérzéseink, terepbejárásaink, úgy látszik megtévesztettek, de úgy tűnik, hogy a Szlovák-Magyar határrégióban a HU/SK kétnyelvű feliratok aránya az 5%-ot is alig éri el a turisztika, szállás, vendéglátás főbb helyein. Helyenként és időnként a helyi szlovákiai magyar/magyarországi szlovák népesség arányánál is alacsonyabb.
Másik nem várt tapasztalatuk az angol nyelvű feliratok kiugróan magas aránya volt: 25%-nyi angol nyelvi feliratot észleltek. A magas arányt nem csak a történelmi hagyományok nem indokolják - a térség nem volt brit gyarmat, sosem voltak jelentős kulturális kapcsolatok a közép-európai és angolszász országok között, de a térségbe látogató angol anyanyelvű idegenforgalom sem.
A harmadik tapasztalat, amelyre nem voltak előre felkészülve, egy nonverbális kommunikációra utal: a pénzre. A két ország eltérő pénznemet használ, Magyarország a forintot, Szlovákia pedig az eurót. „A nyelvi komfortérzeten kívül a komfortérzetet az is javíthatja, hogy az én pénzem elfogadható, vagy nem is csak elfogadott, de étlapon, feliratban is megjelentett, egyenrangú pénz a helyi pénzzel. Elmondták, az anyanyelv mintájára ezt a komfortérzést talán anyapénz-érzésnek lehetne leírni: az a pénz, amelyben leginkább otthonosan tudok gondolkodni, érzem a számokat, azonnal meg tudom állapítani, hogy számomra mi drága és mi olcsó. Megállapították, Szlovákiában zérus közeli a forint, míg Magyarországon jelentős az euró megjelenítése a belső feliratokban.
Ezt a kutatást és a táblák kihelyezését szeretné a Corvinus Egyetem gárdája megvalósítani a párkányi régióban is, melyhez együttműködő partnert keres. Tájékozódni ITT lehet.
