Új célpiacra van szükségük vállalkozóinknak
Hervay Rozália gazdasági szakértő, az MKP Nagyszombat megyei képviselője. Tavaly megválasztották a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnökévé, ezenkívül az MKP ellenőrző bizottsága és a Femina Fortis, az erős nők társasága elnökségi tagjává.
Sok minden történt önnel az elmúlt évben, elöljáróban mégis engedje meg, hogy köszöntsük a fiatal nagymamát. Feltételezzük, hogy unokája érkezése volt a legörömtelibb esemény az ön számára az elmúlt évben.
Kétségkívül. Mivel ő az első unokám, egy teljesen új érzést, boldogságot tapasztaltam meg. Nehéz ezt megfogalmazni, hiszen egészen más érzés, mint amikor a saját gyermekeimnek örülhettem. Biztosan más feladatokat is jelent, kellemesebbeket, hiszen az lesz a dolgom, hogy elkényeztessem az apróságot. A születése pillanatától varázslatos boldogságot, feltétel nélküli szeretetet érzek.
Térjünk vissza a sivár hétköznapokhoz. Gazdasági szakértőként mi a véleménye, mire számíthatunk az előttünk álló évben?
Országos szinten komolyabb változásokra egyelőre senki sem számít. A gazdasági szakértők várják a töretlen fejlődést. Azzal számolnak, hogy a Landrover és a Volkswagen új beruházásai majd 4 százaléknál nagyobb gazdasági bővülést eredményeznek, és minden folyhat tovább a régi mederben. Hogy jelenleg jó a helyzet, az abból is látszik, hogy Pellegrini kormányfő már több szektorban is pozitív dolgokat ígért. Mintegy tízszázaléknyi béremelést a teljes közszférában, vagy a mezőgazdászoknak az időjárás okozta károk enyhítését.
Ezeket a lépéseket talán nem kell feltétlenül negatívan megítélni.
Én sem negatívan ítélem meg. Csak azt kifogásolom, hogy – mint minden ebben az országban – az ígéret is olyan, mint az eldobott kő: nem tudjuk, hogy a végén hol áll meg. A közszférában a béremelés természetesen érinti a pedagógusokat, akik már rég megérdemelték volna a társadalom nagyobb megbecsülését, de szerintem jelenleg senki sem tudja megmondani, hogy ki is fogja állni a cechet. Az önkormányzatok egyelőre teljesen bizonytalanok, hogy kapnak-e a magasabb bérekre állami forrásokat, vagy a saját büdzséjükből kell azt kigazdálkodniuk. Az agrárkárpótlást sem a mezőgazdászoktól sajnálom, csak az a bajom vele, hogy akkor lépünk, amikor szinte minden a körmünkre ég, és látható, hogy a klímaváltozásnak már komoly gazdasági következményei vannak. Rá lehet fogni, hogy ez globális probléma, de itt helyben is vannak megoldások, amelyeket már rég alkalmazni kellene, például a vízgazdálkodás területén. Persze, egyszerűbb kárpótlást fizetni.
Mindemellett azért további gazdasági fejlődést várhatunk?
Ahogy a kormány is ezt várja, hiszen alig változtatott valamit a gazdasági szabályzókon. Csak néhány kisebb módosítással kell számolnunk az áfa területén. Amit komolyabb változtatásnak tartok, az egyrészt a külföldiek munkavállalásának jelentős könnyítése, illetve érdekes még az üdülési utalványok bevezetése. Az, hogy kénytelenek vagyunk külföldieket behívni, miközben vannak régiók, ahol jelentős a munkanélküliség, bizonyítja, hogy az a stratégia, amit Szlovákia a gazdaságfejlesztés területén eddig követett, elérte fejlődési csúcsát. A külföldiek behívását toldozásnak-foldozásnak tartom. Az olcsó munkaerőre alapozva próbálunk fejlődni, ahelyett, hogy az ország elmozdult volna a magasabb hozzáadott értéket előállító, több tudást igénylő termékek és szolgáltatások felé. Ezért, ha az idén nem is, a közeljövőben komolyabb megtorpanás várható. Persze, ezt a pályát még komolyan megzavarhatja valamilyen negatív történés a világgazdaságban, amivel szerintem a kormány szintén nem számol, egyelőre legalábbis nem tartalékol ilyen eshetőségre.
Az üdülési utalványok bevezetését miért tartja érdekesnek?
Nemcsak érdekes, de a régiók fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos, és a javaslat hasznossága miatt mindenképpen érdemes felülemelkedni azon a tényen, hogy az SNS műhelyéből származik, nem pedig a turisztikai ágazattal és a régiófejlesztéssel megbízott minisztériumból. Tény, hogy rövid ideig rejtett béremelésként gondokat fog okozni néhány vállalatnál, viszont azt is látni kell, hogy ezzel olyan ágazaton segíthetünk, amely eddig nem állt a fejlesztések középpontjában, s amely főleg a régiókban, gyakran a legelmaradottabbakban művelhetőek. Mindenesetre sokatmondó tény, hogy az idegenforgalommal megbízott minisztérium maga sem tudja, mennyivel járul hozzá ez az ágazat a nemzeti össztermékhez. A minisztérium 2-3 százalékra becsüli, aminek ellentmond a statisztikai hivatal, amely 1 százalék alá méri az idegenforgalom teljesítményét. Ezek a számok sokatmondóak, ha arra gondolunk, hogy a világgazdaságban a turizmus 11 százalékkal részesedik, Magyarországon pedig 16 százalékos iránycéllal. Persze, ezért tenni kellene, mert nem elég, hogy elmondjuk, micsoda adottságai vannak az országnak ezen a területen.
A felvidéki magyarságnak is az egyik kitörési pontja lehetne a turizmus.
Egyértelműen, sőt, ha belegondolunk, a felvidéki magyar szállásadónak nemcsak a szlovák állampolgár a célközönsége, hiszen meg tudja magát értetni a háromszor annyi nemzettársával is. És ha még angolul is tudna! De ha már a felvidéki magyarságról beszélünk, figyelembe kell venni, hogy az aprófalvas településeket nem igazán szereti az ipar. Jóval kevesebb a tőke, jóval kevesebb a vállalkozás. Ez pedig a vidék elszegényedéséhez vezetett. Az MKP vezetői sokszor hangoztatták, hogy a felvidéki magyar vállalkozásokat kell erősíteni, és ezáltal erős közösségek jöhetnek létre. Tavaly a magyar kormány jóvoltából sikerült egy kis pezsgést előidézni, bizakodó légkört teremteni, de mindez nem elég. Új célpiacra van szükségük a felvidéki vállalkozóknak. Biztatni kell őket, hogy újra találják meg a kapcsolataikat a valamikori fejlődési központokkal, még ha azok Szlovákián kívül esnek is – hiszen egy egységes európai térben dolgozhatnak.
Valószínűleg sokan hasonlóan gondolkodnak, hiszen a magyarlakta vidékeken már léteznek komoly aktivitások, amelyek a helyi gazdaság fejlesztését próbálják segíteni. Mivel lehetne meggyorsítani ezeknek az elmaradott térségeknek a felzárkóztatását?
Ez nagyon összetett kérdés, és azt hiszem, egyelőre hagyatkozzunk csak az eddigi aktivitásokra. Magának a szlovák kormánynak is van programja az elmaradott járások felzárkóztatására, és ezek közül több a magyarlakta járás. Viszont maga a számvevőszék mondta ki a bírálatot, hogy a kormány eddigi gazdaságfejlesztési lépései nem járultak hozzá ezen régiók felzárkózásához a fejlettebbekhez. A másik oldalon kiemelném a helyi kezdeményezéseket, amelyeket én jóval többre tartok, mint ha valaki a központból mondja meg, mit kéne csinálni. Ezek számomra nagyon szimpatikusak. Kár, hogy a tevékenységük gyakran elszigetelt, néha hiányolom belőlük a koncepciót, és sokszor úgy tűnnek, hogy ad hoc lépéseket tesznek az elérhető támogatások függvényében. Égetően hiányzik a közös stratégia, az olyan, amit nem felülről találtak ki, hanem amely az alulról jövő igényekre épül.
Lehet, hogy kicsit hazabeszél? Hiszen az idén választották meg a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnökévé, amely a Baross Gábor (felvidéki gazdaságfejlesztő) Terv megalkotását is jegyzi. Valami hasonlóra gondol?
Tulajdonképp igen. Először is ki kell emelni Farkas Iván munkáját, és hozzá kell tenni, hogy a terv második verziójának kidolgozásakor a Közgazdász Társaság berkeiben nagyon ütőképes régiófejlesztési csapat állt össze. Egyértelmű, hogy maga a terv további finomításra szorul. A csapat tagjai, a kistérségeket látogatva, tavaly is tapasztalatokat és véleményeket gyűjtöttek hozzá. Talán nem is annyira a Baross Terv a fontos, hiszen hasonlót megalkothat más is, hanem az, hogy a helyi szervezetek hasznos munkáját tudjuk egybekötni, amivel megsokszorozódhat a hatékonyságuk. A Baross Tervből egyébként mindenképpen kiemelném a helyi gazdasági hálózatok építését, illetve a kistérségek kapcsolódását a fejlődési centrumokhoz, mert azt hiszem, ezen a téren nagyon le vagyunk maradva.
A Közgazdász Társaság elnökeként milyen terveket álmodott meg erre az évre?
Már annak előtte, hogy átvettem a társaság vezetését, elindult a szakmai fejlődés. Erősnek volt mondható a régiófejlesztéssel, a gazdasági földrajzzal foglalkozó csapat. Ezt bizonyítja, hogy tavaly sikeres konferenciát tudtunk rendezni Komáromban ebben a témában. Mindezt megtartva az idén szeretném, ha továbblépnénk az önkormányzati gazdaság felé. A múlt évi önkormányzati választások is megmutatták, hogy ez az a terület, amiről mindenki úgy hiszi, ért hozzá. Egy költségvetési táblázattól viszont – tisztelet a kivételnek – a legtöbben megrettennek. Pedig nem olyan nagy ördöngösség az egész. Nagyon fontos lenne ugyanakkor, hogy közösségeink az önkormányzati szférában is hatékonyan költsék el a rendelkezésre álló forrásokat. Ezért a szlovákiai közgazdászok idei, második találkozóját is ennek a szellemében szeretnénk megszervezni. Mert jó volna, ha a gazdasági észszerűség beköltözne az önkormányzatainkba is. Hiszen közösségeink fejlődésének, hatékonyságának ez meghatározó, fontos eleme.
