Heti betli
Az elmúlt hét számtalan jó gazdasági hírt hozott a szlovákiai polgároknak. Az egyik, hogy újra levághatják a sertést és a marhát ott, ahol azt felnevelték. Nem semmi, a vágás tiltását az EU előtt utoljára a sztálinisták vezették be. Mindenesetre furcsa volt, hogy bár elvileg támogatják az agroturizmust, de a disznóvágáson, mivel vágóhídon kellett kivégeztetni az állatot, a fővárosi vendéggel nem lehetett levakartatni a szőrt a röfiről.
De ne maradjunk a könnyedebb témáknál, hiszen nyakunkon az energiaválság. A kormány a járvány alatt már egyet megtanult: hogyan lehet kommunikálni azt, hogy miért is nem lehet semmit tenni, miért nincs pénz a kompenzációra. Még ha volna is a környezetvédelmi alapban, de abban már más minisztérium „dúskálkodik”, ahogy az áfacsökkentést sem tudja átvinni a gazdasági minisztérium a pénzügy nélkül.
Az energiaválsággal függ össze az AdBlue adalék hiánya, hiszen a vágsellyei Duslo komolyan korlátozta termelését.
Emiatt megugrott a modern dízelekhez szükséges karbamid ára, és fennáll a veszély, hogy kifogy a készlet.
Nos, kormányunk ki is nyilatkoztatta, hogy bevásárol, tartalékol AdBlue-ból. Egyelőre nem tudni, hogy, ha szerez is, akkor azt kinek adja. Mert mondjuk a tömegközlekedés is igényelné.
Ne ragadjunk le az energiaválságnál, hiszen tavaly vállalkozóbarát kormányunk két menetben is bürokráciát csökkentő csomagot fogadott el. Az eredményt mérte az INESS és szerintük a 2020-ra vonatkozó bürokratikus index Szlovákiában a 2019-es 217 óráról 224 órára nőtt. Persze ne legyünk igazságtalanok, normális esetben csökkent volna, de ez a fránya járvány…
Azt nem tudni mennyire, de
bizonyosan tovább emeli a vállalkozók adminisztrációs terheit az e-számlázás.
Nagy szavak, csodálatos rendszer, a kiállított számla is azonnal megjelenik az adóhivatalnál, és a gazdaság is kifehéredik. Ja! A vállalkozó csak sztoikusan figyel, mert az E-kasszát is éves csúszással tudták csak bevezetni. Mindenesetre a kormány már felkérte a programfejlesztőket, hogy a kisvállalkozók is tudjanak majd e-számlázni. Ettől féltünk!
Azt is megtudhattuk a héten, hogy a II. pillér 6 nyugdíjalapja közül 5 veszteséget termelt.
Mielőtt mindenki elkezdene szitkozódni, hogy miért is van kevesebb pénz a nyugdíjszámláján, mint amennyit befizetett, mondjuk el az alapok mentségére, hogy igencsak megkötik a kezüket. A 2008-as válságkor még befektethettek részvényekbe, viszont azok értéke akkor leesett a harmadára. Jött a bölcs Fico-kormány és kimondta, hogy az alapok csak a kötvénypiacokon üzletelhetnek. Azóta a részvények évente kétszámjegyű hozamokat hoznak, a kötvények meg szinte semmit. Csak várhatjuk, mit fog cselekedni a kormány most, az infláció idején, amikor már minden jegybank kamatemelésbe kezdett, és a részvények árfolyama sem emelkedhet az egekig. Óh, áldott bizonytalanság!
A hét legszebb nyilatkozata kétségkívül Natália Milanová, kulturális miniszteré, aki nem lát problémát abban, hogy az Orbán-kormány hozzájárul a dél-szlovákiai templomok felújításához.
Nem tekinti szégyennek, hogy más ország segítségére szorul Szlovákia. Kedves miniszter asszony, mi viszont szégyelljük magunkat, hogy nem az az állam fizeti templomaink megújulását, amelynek az adóinkat fizetjük, hanem az az állam, amelyre idegenként kellene tekintenünk az összes szlovák politikus elvárása szerint.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/43. számában.
