Gyengélkedik a német ipar, mi is megfizetjük az árát
Egyre nagyobb problémákkal küzd és egyre rosszabb kilátások elé néz az EU legnagyobb gazdasága, és azon belül leginkább a német ipar, amely évtizedeken át megkérdőjelezhetetlenül a kontinens legerősebbjének számított. A Német Ipari Szövetség (BDI) aktuális felmérése szerint már a németországi gyártók egyharmada fontolgatja, hogy a gazdasági nehézségek miatt más országba helyezi át termelését, ez pedig kétszer magasabb arány, mint 2022-ben – számolt be több hírforrás, köztük a német Bild.
A német ipar – a témában számos média által megkérdezett – szereplői a jelenség okaiként szinte mindig azonos tényezőket jelöltek meg, s ezek a tartósan emelkedő energiaárak, a német kormányzat zöld politikájának kiszámíthatatlansága, az infláció, a romló konkurenciakörülmények, illetve a megfelelően képzett munkaerő növekvő mértékű hiánya voltak.
A német gazdaság tartóbástyájának tartott ipar egyes ágazataiban az elvándorlási kedv még a BDI által felmértnél is nagyobb. A Deloitte cégvizsgáló adatai szerint a gépiparban, a kémiai iparban és az autógyártás szegmensében a Németországban működő vállalatok 67 százaléka már úgy döntött vagy azt tervezi, hogy gyártásának legalább egy részét más országba helyezi át.
A Bloomberg ügynökség írása szerint Európa legnagyobb gazdaságát, amely 2017 óta küzd teljesítményének folyamatos csökkenésével, egyenesen az a forgatókönyv fenyegeti, hogy amennyiben nem állnak be változások a körülményekben, akkor elveszítheti ipari nagyhatalom státuszát. Az ügynökség által megszólított elemzők szerint ehhez, a már említett okok mellett, az járulhat hozzá a leginkább, hogy az energiaárak változása miatt egyre komolyabb kihívás az amerikai konkurencia, illetve az is, hogy a német ipari termékek néhány nagy hagyományos piacán – legfőképpen Kínában – csökken a német termékek iránti érdeklődés.
Ezen a téren a német statisztikusok adatai szerint a gyártásukat más helyszínre áthelyezését tervező cégek 32 százaléka választaná Lengyelországot, 19 százalék Németországot, a harmadik helyen pedig Törökország áll 12 százalékkal.
A nagyságrendek érzékeltetése miatt, említést érdemel, hogy már most mintegy 6 ezer német tőkével létrehozott cég működik Lengyelországban, több, mint 400 ezer alkalmazottal. A német Focus – az ipari elvándorlással foglalkozó cikkében – egyebek mellett példaként hozza fel a Volkswagent, amely a hagyományos motorokkal szerelt Golf modelljének gyártását helyezi át Wolfsburgból Lengyelországba, s hasonló tervei vannak a Mercedesnek, amely a lengyelországi Jaworban készül megépíteni elektromos autó gyárát.
De mindenképpen említést még a német könnyűipar, a háztartásigépgyártás német koronaékkövének, a Miele-nek az elköltözése is, amely csak néhány hete jelentette be: 2000 munkahelyet épít le és 2027-ig teljes mosógépgyártását Lengyelországba helyezi át.
Persze a német ipar a kontinensen kívülre telepedése is javában zajlik, a Bild ennek kapcsán példaként a Volkswagen amerikai megabefektetését említi, amelyet tavaly jelentett be a cég, amely egy új akkumulátorgyárat tervez az USA-ban, illetve a kémiai óriást, a BASF-ot, amely 10 milliárdos beruházást jelentett be Kínában, miközben otthon munkahelyeket épít le. A sort persze tovább lehet folytatni, akár a Michelin és a Goodyear gumiabroncsgyártókkal, amelyek már most bejelentették, hogy a jövő év végéig bezárják németországi üzemeiket.
A számok riasztóak, annál is inkább, mivel nem kellenek különösebb gazdasági ismeretek annak átlátásához, hogy német gazdaság és a németországi ipar zuhanórepülésének következményei idővel az azokkal szoros kapcsolatban lévő kisebb kelet európai gazdaságokra is rányomják a bélyegüket.
