Trianon máig tartó gazdasági következményei

A diktátum előzményeként egy dolgot fontos leszögezni: „az ellenség nem feltétel nélkül, hanem a békeszerződés általános jellegére vonatkozó, előre megállapodott feltételek alapján tette le a fegyvert” (Keynes: A békeszerződés gazdasági következményei). Vagyis 1918‑ban Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök kongresszusi felszólalásaiban bemutatott, és az amerikai–német üzenetváltások során hivatkozott elvek ismeretében kötöttek békét – az elnök „világprogramja” azonban „Párizs ingoványában odaveszett” (Keynes).

Egyharmadra csonkolt terület

A diktátum következtében a történelmi Magyarország (Horvátország nélküli) 282 ezer négyzetkilométernyi területéből csupán 93 ezer négyzetkilométer (33%) maradt magyar fennhatóság alatt. Az 1910‑es népszámláláskor összeszámolt 20,9 millió főnyi népességből 7,6 millió (36%) került az új államhatárok közé, 3,3 millió magyar rekedt az új határokon kívül. Az Országos Menekültügyi Hivatal szerint 1924‑ig 350 ezer ember menekült át a trianoni Magyarországra, de egyes történészek 420–425 ezer menekültről írnak. Becslések szerint közülük 40–50 ezren éltek hosszabb‑rövidebb ideig vagonlakóként. A gazdaság beleszaladt egy hiperinflációs spirálba. A tojás ára például 1924‑ben 36 818‑szorosára nőtt a háború előttihez képest.

Az Osztrák–Magyar Monarchia az el­­ső világháború előtti Európa egyik leg­nagyobb, bár nem túl fejlett országa volt, ahol a történelmi Magyarország önmagában véve is jelentős tényezőnek számított. A Monarchiát az első világháborús vereség következtében a nagyhatalmi érdekeknek meg­fe­le­­lően „kiiktatták” az európai hatalmak sorából. Területét a háború folyamán tett ígéreteknek megfelelően osztották fel, és a korábbi egységes piac helyén önálló szuverén államok és azok önálló piacai jöttek létre.

Az ország elveszítette belső piacának és nyersanyagainak nagy részét. Magyarország egyik pillanatról a másikra kikerült a világpiacra, külkereskedelemre utalt ország lett, és ez a békediktátum máig hatóan alapjaiban befolyásolja a magyar gazdaságpolitika lehetőségeit. A megmaradt területeken az immár kis államhoz mérten nagy feldolgozóipari kapacitások maradtak, a működtetésükhöz szükséges nyersanyagok java része azonban az elcsatolt területekhez került.

Lehetetlenné tett ipar, közlekedés

Az ipart tekintve a változások még kirívóbbak voltak. Míg a széntermelés kb. 65%‑a maradt meg, addig a vasérctermelésnek csupán 15%‑a. És éppen a rosszabb minőségű ércet adó bányák maradtak meg, amelyek érceit a magyar kohók – ércdúsító híján – nem tudták feldolgozni. Teljesen megszűnt a nemesérc‑ és sókitermelés, elveszett évi 3 500 kilogramm arany, 12 000 kilogramm ezüst, 10,5 ezer tonna réz, és még hosszan lehetne folytatni a sort.

Ezzel szemben az összes gyáripari kapacitás 53%‑a a csonka Magyarország területén belül maradt (a malom­ipar 90%‑a!). Az egyharmadára zsugorodott új országba került a szántóföld 38,6%‑a, a szőlőterület 62,5%‑a, viszont az erdőterületnek mindössze 12%‑a. Az olajfinomítókba nem jutott elegendő olaj, a malmokba búza. A megmaradt gazdasági struktúra aránytalanná vált, a fejlődés megtört, és ezeket a tendenciákat erősítette a kölcsönös elzárkózási politika. A korábbi egységes piac helyén új vámhatárok, vámtarifák és gazdaságpolitikák alakultak ki. Magyarországnak pedig mindenáron exportálnia kellett, hogy hozzájusson a nélkülözhetetlen nyersanyagokhoz.

Az új határokat következetesen úgy húzták meg, hogy a vasúti fővonalak az új Magyarország területén kívülre essenek, ami az ország közlekedésére gyakorolt katasztrofális hatást. Mind­emellett még jóvátételt is kellett fizetnie a győztes hatalmaknak.

Az új államterület természeti adottságai is alapvetően megváltoztak. Az egységes, a Kárpát‑medencét szinte hiánytalanul kitöltő medenceállam helyén olyan medenceközponti ország jött létre, amelynek vízgazdálkodása, árvízvédelme a mai napig a környező országoktól vált függővé. A korábbi természetes védelmi potenciál (Kárpátok hegyvonulata) helyett az új határok katonailag védhetetlenné váltak.

A jelenlegi Szlovákia Kárpátaljával együtt egy új államalakulatba, Csehszlovákiába került. A szlovákok számára nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az új állam nem két nemzet közös állama lett, hanem a cseh tőke gyarmatává váltak. A cseh gyarmatosítók legfőbb bűne mégsem ez, hanem a módszeres történelemhamisítás volt, amellyel az addig velünk ezer éve együtt élő szlovák nemzetben kialakították a veszélyérzetet és az ellenségképet a magyarokkal szemben. Sajnos erre a mai napig nem találtuk meg a választ.

Szétvágott természetes régiók

A Csehszlovákiába került magyarság zömében egy hosszú területsávban élt, amelynek közös történelmi jellemzője az volt, hogy az újkori államhatár elszakította őket olyan területektől, amelyekkel addig összefüggően, azonos feltételek mellett fejlődtek, társadalmilag és gazdaságilag szerves területi egységeket alkottak, közös gazdasági gravitá­ciós vonalakkal.

Ezeknek a területeknek 1918‑ig a meg­határozó gazdasági jellemzője a környezethez, a helyi adottságokhoz, az észak–déli árucseréhez és a tájoló piacozáshoz való illeszkedése volt. A 19. század két utolsó évtizedétől elindult a gazdasági élet modernizálódása, régiónként a helyi adottságoknak megfelelően. A trianoni döntés következtében a természetes vonzásközpontokat (centrumokat) és a hozzájuk tartozó területeket (perifériákat) elválasztották egymástól, ami a határvonal északi oldalán romló, sőt haldokló gazdasági viszonyokat teremtett.

Mivel ezt a sávot szinte kizárólag magyarok lakták, illetve lakják, az államhatalom általi hátrányos etnikai megkülönböztetése a mai napig közvetlen hatással van a térség gazdasági hanyatlására. Ezeket a régiókat az államhatár mentén Duray Miklós találóan gazdasági árnyékzónákként jellemezte.

Trianon máig ható szlovákiai követ­kez­ményeként elmondható, hogy a cent­rum‑perifériák szövetének szétszakítása, valamint a cseh gyarmatosító gazdaságszervezés továbbélése a mai napig meghatározzák az ország gazdasági fejlődését. Az államalakulat gazdasági fejlettségében egy túliparosított nyugatra és egy tengődő keletre szakadt szét. A főváros mint egyetlen centrum, és a Vág mente környéke viharosan fejlődik, a keleti országrész pedig lassan kiürül, és az elvándorlók helyét egy másik etnikum kezdi betölteni.

Gyors talpra állás

Magyarországon az újjáépítés már 1920‑ban megkezdődött, a gazdasági eredmények 1924 körül jelentkezni kezdtek, és 1929‑re a megerősödő gyáripar termelése megháromszorozódott. Ez az ipar olyan nagymértékű fejlődését mutatja, amellyel a trianoni veszteségek teljes ledolgozására nyílott lehetőség.

A gazdasági fejlődést nagyban segítette Klebelsberg Kuno vallás‑ és közoktatásügyi miniszter szellemi tőkét erősítő munkálkodása. Szinte hihetetlen, hogy 1927–28‑tól az állami költségvetés több mint 10 százalékát fordította a kormány oktatásra, kutatásra és kultúrára. Ezt a szintet Magyarország azóta sem érte el. A reménytelennek tűnő helyzetből az ország gazdasága, köszönhetően a jó gazdasági és oktatási irányításnak és a népakaratnak, viszonylag gyorsan kikerült. Trianon lelki hatásait természetesen a gazdasági sikerek sem feledtethették.

A magyar mindig is híres volt arról, hogy veszteségeiből győzelmet tudott faragni. Azért, hogy Trianonnal kapcsolatban is elmondhassuk ezt, fogadjuk meg Bogár László közgazdász gondolatát: „Trianon közelgő századik évfordulója jó alkalom lehet arra, hogy történelmi távlatban szemlélve, szelídséggel, türelemmel megértessük szomszédjainkkal: ma kivétel nélkül valamennyi térségbeli nép méltóbb életet élhetne (anyagi, fizikai / népesedés, egészség / lelki, erkölcsi, szellemi értelemben egyaránt), ha a Szentkorona szakrális történelmi Magyarországa egyben maradt volna. Egyszerűen azért, mert az ütközőzóna‑lét konfliktusainak kezelése mindenféle értelemben sokkal sikeresebb lehetett volna. A térség népei számára az elmúlt ezer év épp elég tanulságul szolgálhat arra, hogy az együttműködés elmaradása tragédiák olyan sorát hozza magával, amelyeknek XXI. századi »újratöltése« akár a térség történelmi‑kulturális értelemben való teljes megsemmisülését is okozhatja.”

A trianoni békeszerződés közvetlen gazdasági következményei

A békeszerződés teljesen új feltételrendszert hozott létre a magyar gazdaság számára. Magyarország egyik pillanatról a másikra kikerült a háború után igen kedvezőtlen világpiaci tendenciák közé. Megszűnt a Monarchia egységes vámterülete, közös valutája, hatalmas felvevőpiaca. Az új nemzetállamok nagyon bizalmatlanul, ellenségesen viselkedtek a trianoni  Magyarországgal. Vagyis: radikálisan megváltozott a gazdasági térszerkezet – jelentős kihívásokat okozva a magyar gazdaság számára.

Az írás megjelent a Magyar 7 hetilap 23. heti számában