Mit hozott Szerdahelyre a kínai tehervonat?

Somogyi Szilárd 2019. október 20., 10:34

Immár nemcsak tengeri úton juthat el a szlovákiai magyarok lakta vidékekre a kínai áru. Dunaszerdahelyre ugyanis befutott az első, a kínai Hszianból indult tehervonat.

A szállítási idő egy-két hónapról ezzel 14 napra zsugorodik. Érsek Árpád közlekedési miniszter szerint ez természetesen siker, a szlovákiai gyártók nyakán viszont még szorosabbra szorul a hurok.

Egy ilyen szerelvénynek az is az előnye, hogy tehermentesíti közútjainkat a nehéz kamionok forgalma alól, mondta Érsek Árpád (Most-Híd) közlekedési miniszter október elején azon a céges bemutatón, amelyet a dunaszerdahelyi Metrans vállalat területén tartottak. A show annak a megünneplését szolgálta, hogy hosszú előkészítés után közvetlenül Kínából befutott a dunaszerdahelyi cégtelepre egy tehervonat-szerelvény.

A vonat 14 napon keresztül volt folyamatosan úton Kína, Kazahsztán és Ukrajna vágányain, hogy aztán a kelet-szlovákiai Kisdobra vasúti központjában európai sínpárra helyezve folytassa az útját Dunaszerdahelyig.

A 14 napos vonatút kimondva hosszúnak tűnik, ám ha figyelembe vesszük, hogy eddig főleg hajóval, tengereken, körülbelül egy-két hónapos úton juthattak csak el ezek a konténerek a Csallóközbe, akkor elismerően csettinthetünk, hogy a két hét tényleg nagy előrelépés. És ebben a mondatban benne is van a lényeg.  Az előrelépés. Vajon kinek jelent ez előrelépést és kinek jelent ez hátrányt?

Ha ugyanis közelebbről vizsgáljuk meg a helyzetet, akkor láthatjuk, hogy

az ilyen intézkedések éppen annak a vidéknek a lakosságát érintik hátrányosan, ahova ezek a konténerek megérkeznek.

Kit segítsünk az egyenlőtlen versenyben?

Miről is van szó? Elsősorban arról, hogy most már a közvetlen vasúti kapcsolat kialakításával egyre több olyan áru érkezik hozzánk, amelyek más körülmények között készülnek, mint a hazai termékek. Képzeljük el, hogy egy szerdahelyi bútorgyár milyen előírásokat kell, hogy betartson, ha egy szekrényt szeretne gyártani. Vegyük csak a legfontosabbakat.

Munkavédelmi és foglalkoztatási előírások
E sorok írásakor egy szlovákiai vállalkozónak 52 törvényt vagy rendeletet kell figyelembe vennie, ha azt szeretné, hogy az üzeme mindenben megfeleljen az elvárásoknak. Figyelem! Ez nem az összes vállalkozásokra vonatkozó előírás. Ez csak a munkavédelem és a foglalkoztatás. Tehát hogy például legyen védőszemüveg, és ne legyen feketemunka. Ahogy azt Ladislav Kerekeš, a Munkafelügyelet szóvivője elmondta, ezek be nem tartásáért akár 200 ezer euró bírság is kiszabható. Megkérdeztük a szóvivőt, hogy a Munkafelügyelet végezhet-e ellenőrzéseket kínai üzemekben is. A nagyon udvarias válasz erre az volt, hogy a szlovákiai munkafelügyeleti ellenőrök csak Szlovákián belül végezhetnek ellenőrzéseket, és minden ország saját törvényeket hoz ezen a téren, és azokat minden országnak a saját, belső jogköre ellenőriztetni. Magyarán, ha egy szerdahelyi vállalkozó bútort szeretne gyártani, akkor természetesen a szlovák 52 előírást kell betartania, mert ennek alapján bírságolhatják meg. Ne felejtsük el hozzátenni, hogy egy előírást betartani általában pénzkiadást jelent. Ha csak az előbb említett munkavédelmi felszereléseknél maradunk, akkor azokat a vállalkozónak meg kell vásárolnia.

Kínában pedig? Ki tudja. Biztosan vannak ott is munkavédelmi és feketemunka elleni törvények, és lehet, hogy be is tartják őket. Lehet, hogy nem olyan szigorúak, mint nálunk, lehet, hogy nem írnak elő annyi pénzbe kerülő munkaruhát, védelmet. A szlovákiai intézményeknek semmilyen joguk nincs ezt ellenőrizni.

Hogy is nézne ki, ha megjelenne három pozsonyi hivatalnok egy eldugott kínai üzemben, hogy nézzük csak a munkaszerződéseket! Ez ugye, elképzelhetetlen.

Hátrányban a hazai vállalkozók

Az viszont a teljes valóság, hogy az eldugott kínai üzemből ideengedjük a bútorokat, hogy versenyezzenek a szlovákiai termékekkel.

Önök szerint két egyforma darab közül melyik lesz az olcsóbb? Amelyiket az előírások betartása és a szigorú uniós normákat betartva gyártottak, vagy az, amelyik messziről jött, és a gyártási körülményeiről semmit sem tudunk?

Világos, hogy az lesz olcsóbb, amelyiknek az előállítására kevesebbet kellett fordítani. És a Most-Híd minisztere mindent megtesz azért, hogy ezek a termékek még gyorsabban és könnyebben jussanak el Dél-Szlovákiába. Ahol nem csak magyar vásárlók laknak, hanem magyar vállalkozók próbálnak a víz fölött maradni ebben a meglehetősen egyenlőtlen versenyben.

De nézzük tovább. A Munkafelügyelet után mit mond a Tűzvédelem?

Itt a betartandó törvények száma alapján jobb a helyzet, hiszen csak 14 jogszabály előírásait kell betartani, és ahogy azt Zuzana Farkašová sajtófelelőstől megtudtuk, a legmagasabb kiszabható büntetés mintegy 17 ezer euró. Ha vicces kedvünkben lennénk, azt is mondhatnánk, hogy „csak”. Ha viszont tudjuk, hogy egy-egy komolyabb tűzvédelmi rendszer, víztárolóstól, tűzriasztóstól stb. akár több száz-ezer euróba is belekerülhet egy gyártó vállalatnak, akkor már látjuk, hogy a tűzvédelmi előírásokat betartani ugyanúgy nem két fillér.

És ezeket a költségeket a szlovákiai vállalkozónak bele kell kalkulálnia a terméke árába, amely ettől csak magasabb lesz.

Hogy milyen tűzvédelmi előírásokat kell Kínában betartani, arról természetesen megint csak feltételezéseink lehetnek. Így valószínűleg az erre fordított költségeket sem kell a termék árába beépíteni. Azt viszont már teljesen konkrétan tudjuk, hogy az onnan érkező áru mindenféle probléma nélkül kerülhet az uniós termék mellé a szerdahelyi boltban. És azt sem nehéz kitalálni, hogy ez nyilvánvalóan egyenlőtlen verseny.

Képgalériánk:

A sort folytathatnánk a közegészségügyi hivatal, a „higiénia” előírásaival; aztán beszélhetnénk az építési hivatal szabályairól, a helyi önkormányzatok kötelező erejű rendeleteiről, a környezetvédelmi előírásokról és a számítógépes nyilvántartásról. Az összehasonlításban nem is az a lényeges, hogy ezeket be kell tartani, hanem az, hogy ezek betartása mind-mind pénzbe kerül. És ezt a költséget a magasabb árban vesszük észre.

És ahogy mondani szokták: ez még nem minden!

Érsek miniszter úr nemcsak annak örült, hogy az alulárazott kínai áru a vonattal most már gyorsabban ér ide, hanem annak is, hogy kevesebb konténer kerül majd a kamionokra. Nos, ez egy tévhit. A témával csak ismerkedő újságíró két nap alatt hiteles forrásból megtudhatja, hogy

a vonaton érkező konténereket szépen leemelik a vagonokról, majd kamionra rakják, és Dunaszerdahely 150–180 kilométeres körzetében terítik.

Erről Kiss Péter, a Metrans szerdahelyi vezérigazgatója nyilatkozta lapunknak az alábbiakat:

– A szerdahelyi átrakodóállomás egyik feladata, hogy a vasúton érkező konténereket 150–180 kilométeres távolságig kamionokkal az ügyfeleinkhez juttassuk. Ide tartoznak az egyes kikötőkből érkező áruk, vagy a most induló, Selyemútnak nevezett közvetlen kínai vasúti összeköttetéssel érkező konténerek.

A közvetlen vasúti összeköttetésből érkező árut tehát Szerdahelyről ugyanúgy kamionok viszik a vevőkhöz, mint azokat, amelyek eddig hajóval érkeztek. Érsek miniszter ezt ne tudta volna?

A Metrans átrakodóállomás szédületes mennyiségű árut szór szét a már említett, mintegy 200 kilométeres körzetben.

Egy évben mintegy 300 ezer konténert. A Metrans állomás közvetlenül 500 embert, közvetve pedig még további ezret foglalkoztat. Ez nagyon tiszteletreméltó szám. Azt viszont, hogy az így olcsósított kínai áru hány ezer helyi munkahelyet tett tönkre, azt nem tudjuk.

A szlovákiai magyarság fogyását és elszegényedését támogató Most-Híd párt kormányon töltött négy éve alatt egyetlen tanulmány sem készült arról, hogy az így is olcsóvá vált kínai áru szorítása miatt hány dél-szlovákiai munkahely került felszámolásra, hány vállalat nem bírta tartani ezt az igazságtalan versenyt, és hány anyának kellett ingázásba kezdenie, hogy valamelyik összeszerelő üzemben kapja meg az egy hónapra szűkösen elegendő éhbérét?

Érsek Árpád számára szép szavakat és újabb prémiumot; az egyszerű polgárok számára pedig távolodó munkahelyeket jelent a Szerdahelyre befutó közvetlen kínai vonat.

Megjelent a Magyar7 2019/42. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS